14. fejezet

Nagyot csattant a földön a telefonom, de nem érdekelt. Visszatettem a fejemet a párnára és már majdnem megint elaludtam, mikor megint elkezdett csörögni. Kihúztam a fejem alól a párnát és rátettem a fejemre, hogy ne halljam. Mikor nem maradt abba a zenélés, nyögtem egyet és felálltam. Odamentem a telefonomért és felvettem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle udvariasan.
-Öhmm... csak tudni akartam, hogy épségben hazaértél?-mondta Cameron és én erre felháborodtam.
-Igen, épségben hazaértem, és nem kell miattam aggódnod. Lucas hazahozott és ennyi, ne foglalkozz velem!-fakadtam ki és ezzel le is csaptam a telefont.

Ne aggódjon értem ennyire, ott van neki Emma, mondjuk őt épségben hazafuvarozta, így nem kell tőle is megkérdezni, hogy hazaért. Dühösen visszafeküdtem az ágyba, de nem tudtam aludni. Miért kell ilyennek lennie. Miért nem hagy már békén, felfogtam, hogy van barátnője, nem kell hogy velem is foglalkozzon. Végül nagy nehezen elaludtam és reggel későn keltem. Tizenegykor keltem ki az ágyból, bár nem csodáltam, mivel tegnap nagyon fáradt voltam. Kialudtam magamat és jókedvűen mentem le a konyhába. Senki nem volt ott, de nem is bántam. Most egy kicsit egyedül akartam lenni. Nem kellet már semmit tanulni az utolsó hétre és ennek nagyon örültem. Nagyon vártam már hogy vége legyen a sulinak és elkezdődjön a nyár. reggeliznem kellett volna de nem voltam éhes, várni akartam délig. nagyon lassan telt az idő, de végre elérkezett az ebédidő. Csak bekaptam egy szendvicset és már mentem is fel a szobámba. Hirtelen megint meghallottam a telefonomat és nem akartam tudomást venni róla. Mikor már megint megcsörrent, már nem bírtam tovább. Odamentem és rögtön felvettem.

-Mit akarsz már megint?-kérdeztem Camerontól.
-Héj, mivel bántottalak meg?-kérdezte Vanessa a telefonból.
-Jaj ne haragudj, csak azt hittem, hogy Cameron hív már megint.-mondtam neki.
-Hívott? Mit akart?-érdeklődött a barátnőm.
-Csak megkérdezte, hogy hazaértem-e épségben.-mondtam neki és közben a szememet forgattam.
-Milyen figyelmes.-jegyezte meg Vanessa.
-Ja, nagyon. Nah de miért hívtál?-kérdeztem tőle.
-Hát nem biztos, hogy akarsz jönni, inkább meg se kérdezem.-mondta és én egy nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy ott lesz Cameron is, bárhova is menjünk és ezért tudja, hogy nem akarok menni.
-Ha már elkezdted, akkor mond.-mondtam és vártam a válaszát.
-Hát Chris meghívott egy kerti sütésre és mondta hogy te is jöhetnél.-kezdte el és utána nagy csend következett.
-Rendben, elmegyek, de csak miattad.-adtam be a derekam.
-Jaj köszi, imádlak.-mondta nekem. Én csak mosolyogtam.
-Tudom, és én is. Akkor majd gyere értem.Oké? Szia.-mondtam neki.
-Rendben. Szia.-és azzal le is tettem a telefont.

Gyorsan eltelt ez a pár óra, túl gyorsan. Mire elkészültem, már meg is érkezett Vanessa. Gyorsan beszálltam a kocsiba és már indultunk is.
-És ott lesz Emma is?-kérdeztem tőle.
-Hát elég valószínű.-nézett rám a reakciómat figyelve.
-Rendben, semmi baj.-mondtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt, de lebuktam.
-De nyugodtan lemondhatjuk, nekem nem baj.-mondta megint rám nézve.
-Nem, ha már elindultunk, nem fordulunk vissza.-mondtam őszintén és Vanessa megnyugodott.

Mikor odaértünk, nagyon sötét volt mindenhol és csak a ház mögül láttunk egy kis fényt. Nem láttam túl sokat Chrissék házából, de kívülről fehér volt. Mikor becsengettünk, Chriss nyitott ajtót. Vanessát egy csókkal köszöntötte, és engem meg megölelt. Bementünk és csak tátott szájjal néztem körbe. Nagyon szép a lakásuk és nagyon hangulatos is. A falak barack színűek voltak és mellettük a fa bútor, nagyon jól mutatott.
-Már mindenki itt van, gyertek ki a kertbe.-mondta Chris és megfogta Vanessa kezét. Mikor kiértünk a kertbe, mindenki minket nézett. Szerencsére odajött mellém Lucas, megfogta a kezem és leültetett a hintába. Mellém ült és utána körülnéztem, kik jöttek még el. Itt volt Cameron, mellette Emma ült és beszélgettek. Gyorsan továbbmentem és láttam, hogy még itt van az összes fiú akivel együtt szoktunk ülni ebédnél. Sokan összegyűltünk és elkezdtem beszélgetni Lucassal. Elmondta, hogy nagyon örült neki amikor elhívták a fiúk őt is a nyári munkára. Neki is jól jön a pénz és legalább együtt lehet a társaság. Mikor kész lett a vacsi, mindenki odament venni magának egy tányérba. Chriss és Cameron csinálta a hot-dogokat és büszkék voltak magukra. Odamentem és megtöltöttem mindennel amivel csak lehetett. Utána visszaültem a helyemre, de már Lucas nem volt ott. Mindenki leült a helyére és elkezdtünk enni. Cameron a velem szemben ülő székben ült és Emmával beszélgetett. Én kezdtem egyre jobban fázni és csak most jutott eszembe, hogy nem pakoltam be pulcsit. Átkoztam magam mert nem hoztam, így kérnem kellett valakitől.

-Vanessa? Véletlenül, nincs még egy pulcsid?-kérdeztem és nagyon reménykedtem benne, hogy hozott egy tartalékot.
-Bocsi, de nem hoztam még egyet.-mondta szomorúan és én is az lettem. Nem akartam mástól kérni, így maradt az, hogy halálra fagyok. Még eszembe jutott Lucas is, de őt sehol nem találtam. Furcsálltam, hogy így lelépett. Nagyon hideg volt és akkor hirtelen mögöttem termett Cameron és megérintette a vállam. Nem is láttam, hogy felállt. Odanyújtott egy pulcsit és én nem szóltam semmit. Nem akartam elvenni.
-Kiszaladtam érte a kocsiba.-mondta és még mindig várta, hogy elvegyem. Nagyon hideg volt, így csak elvettem tőle.
-Köszi.-mondtam neki hálásan. Felvettem és melegség járta át az egész testemet. Nagyon jó meleg volt a pulcsija és ebben a percben nagyon hálás voltam neki. Leült mellém, és már épp kérdezni akart valamit, mikor megjelent Lucas.Cameron felállt és Lucas ült a helyére. Cameron elment és szomorúan pillantottam utána. Megakartam kérdezni Lucastól, hogy merre járt, de ekkor egy halk hangot hallottam. Lucas is felfigyelt rá, mert nagyon dühös lett. Nem értettem mi baja lehet. Egyre erősödött a hang és már itt hallottam a ház előtt, és mintha megállt volna. Egy motor hangjához hasonlított, de nem voltam benne biztos. Lucas és Cameron felállt és mindenki nagyon dühösen nézett. Fogalmam sem volt róla, hogy mi történik, de mindenki elkezdett bemenni a házba és onnan meg ki a ház elé. Követtem őket Vanessával, aki mellettem jött mindvégig. Aggódó arccal néztünk egymásra. Egyszerre állt meg mindenki, és akkor mi is megláttuk azt ami miatt mindenki dühös volt.