13. fejezet

Vanessa nem vette fel a telefont, így nem próbálkoztam tovább. Este úgy is találkozunk, hisz ma péntek van és ma bowlingozni megyünk. Nem nagyon akartam menni, mert biztos ott lesz Emma és nem akartam vele jópofizni, de kellet egy kis kikapcsolódás. Délután nem sok mindent csináltam, inkább csak vártam az estét. Justin nem volt otthon és ez egyre furcsább. Mostanában nem is szokott itthon lenni. Egyre gyorsabban telt az idő én én annál inkább nem vártam ezt az estét. Elkezdtem készülődni és mire készen lettem, már hallottam is a csengőt. Gyorsan leszaladtam és kinyitottam az ajtót. Nagyot dobbant a szívem. Cameron állt az ajtóban.
-Szia, Vanessa nem tudott érted jönni, mert Chrissel van, majd ott találkozunk velük.-mondta Cameron.
-Ó.. de azért én mégis felhívnám, hátha el tud jönni értem.-akadékoskodtam. Nem akartam vele menni, sőt nem is akartam látni őt.
-Oké, megpróbálhatod.-mondta és én már tárcsáztam is. Kicsöngött, de nem vette fel a telefont. Leraktam és Cameronra néztem.
-Nah akkor jössz vagy sem?-kérdezte vigyorogva.
-Megyek.-mondtam kelletlenül.

Beszálltunk a kocsijába és elindultunk. Nem szóltam hozzá és ő se hozzám. Egész úton a tájat néztem a ablakból és nem néztem rá. Éreztem, hogy néha rám pillant, de nem néztem rá. Megérkeztünk és gyorsan kiszálltam a kocsiból, még mielőtt idejöhetett volna segíteni. Szomorúan pillantott rám, és utánna bementünk. Megkerestük Vanessáékat és mikor megtaláltuk ,mérgesen pillantottam rá. Nem tudtam elhinni, hogy képes volt ezt tenni, hogy tudja jól, hogy nem akarok vele lenni ezek után és mégis ő jön értem. Vanessa bűnbánóan tekintett rám és megszólalt.

-Bocsi, de nekünk most ki kell mennünk a mosdóba.-mondta a fiúknak Vanessa és már alig vártam, hogy milyen mentséget tud felhozni. Beértünk és szerencsére nem volt ott senki, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Szóval, hallgatlak.-mondtam neki és vártam a magyarázkodását.
-Ne haragudj, de délután Chriss elvitt randira és nagyon sokáig elhúzódott és már Chriss rég lebeszélte Cameronnal, hogy ő fog érted menni. Nem tehetem semmit.-nézett rám bűnbánóan. nem tudtam rá haragudni, így megbocsátottam neki.
-Rendben, de nem szeretnék többet ilyet, el akarom felejteni. És milyen vol a randi?-kérdeztem tőle.
-El sem tudod hinnei, nagyon jó volt.-mondta és míg kimentünk elmesélte a randiját. Pont időben érkeztünk meg a fiúkhoz, hisz megérkezett Emma. Nem is lehetne jobbkor. Mindenkit puszival köszöntött és Cameront a végére hagyta. Mikor felállt Cameron, hogy odahajoljon, Emma is odahajolt és mosolyogva adott két puszit, közben a szemébe nézett. Én gyorsan elfordultam, nem akartam látni. Emma leült Cameron mellé, én meg Lucas mellé. Elkezdtük a játékot és Cameron kezdte. Felállt és gurított, közben Emma nagyon figyelte őt, közben mosolygott. Hányingerem volt, de nem akartam kimutatni, mennyire rosszul esik ez nekem, így csak ültem és elkezdtem beszélgetni Lucassal. Már épp kérdeztem volna tőle valamit, de én következtem. Unottan mentem oda és gurítottam. Nagyot néztem mikor letaroltam mind a tizet, és büszkén mentem vissza a helyemre.

-Ez nagyon jó volt, ügyes voltál.-dícsért meg Lucas.
-Köszi, de most te jössz.-mondtam mosolyogva.
-Igen, csak figyelj, milyen jó leszek.-mondta büszkén és én kételkedve néztem rá. Felvette a legnehezebb golyót és eldobta. Leesett állal néztem, mikor ő is letarolta az összes bábut.
-Nah milyen voltam?-kérdezte tőlem.
-Ügyes, nagyon ügyes.-mondtam elismerően.
-Hm.. köszi, fogadjunk, hogy nem tudod mégegyszer mecsinálni azt a tizest.-mondta és én kiült az arcomra a nagy mosoly.
-Rendben, fogadjunk.-mondtam.
-Ha nem nem tarolsz, akkor megcsókolod Cameront, és ha eltalálod mindegyik bábut akkor én csókolom meg Emmát.-mondta és rögtön lefgyott az arcomról a mosoly. Haboztam egy kicsit, nem akartam semmit ilyet csinálni vele.
-Nah mi van beijedtél?-kérdezte Lucas.
-Nem, csak... jól van akkor csináljuk.-mondtam és nagyon imádkoztam azért, hogy az összes bábut letaroljam. Cameron, nem nagyon figyelte a beszélgetésünket, inkább Emmával volt elfoglalva. Amíg felvettem a golyót, addig, Lucas beavatta őt is meg Emmát is a mi kis fogadásunkba. Érdeklődve pillantott rám Cameron és én elkaptam róla a tekintetemet. Nagy levegőt vettem és gurítottam. Nagyon ki akart menni a szélére a golyó, de végül irányt váltott és egyenesen a közepébe ment. Ledöntöttem az összes bábut és nagy mosollyal ültem vissza a helyemre. Lucas tátott szájjal nézett rám.

-Ezt meg hogy csináltad, ez lehetetlen.-mondta még mindig tátott szájjal.
-Hát, pedig ellégé valóságos, nah akkor megcsókolod végre Emmát?-kérdeztem Lucastól. Emma is nagyot nézett, mikor Lucas odahajolt hozzá, és rögtön eltolta magától.
-Mit képzelsz? Nehogy meg merd tenni!-mondta dühösen Emma Lucasnak. Ő kétségbeesetten rám nézett és én csak bólintottam. Hálásan nézett rám Lucas és visszaült mellém.
-Köszi, nem nagyon akartam megcsókolni.-mondta hálásan.
-Hát, igen én is így vagyok Cameronnal.-mondtam és Lucas nagy szemmekkel nézett rám.
-Komolyan? Pedig azt hittem, hogy van valami köztetek.-mondta komolyan és én csak megráztam a fejem.
-Igen, én is azt hittem, de hanyagoluk a témát.-mondtam neki. Nem akartam róluk beszélni, gondolom Lucas is tudja, hogy összejöttek Emmával. Ezért nem akarta megcsókolni, mert tudta és nem akarta felbosszanitani Cameront. Én ezt megértettem.
Az este további részében, jól elvoltam Lucassal és a többiekkel. Cameron nem nagyon foglalkozott velünk, ez egyre jobban zavart. Már éppen menni készültünk Vanessával, mikor eszébe jutott, hogy nem is az ő kocsojával jöttek. Chriss akarta hazavinni. Nem akartam megint Cameronnal menni, ő biztos Emmát viszi haza, és vágtam egy pofát, és ezt észrevette Lucas.

-Hazavihetlek?-kérdezte mosolyogva. Cameron meghallotta és Lucasra nézett, ő visszanézett rá és utánna rám néztek. Cameron szomorú tekintettel, Lucas meg a válaszomra várt.
-Igen, azt megköszönném.-mondtam neki. Összeszedte a cuccát és már indultunk is. Már majdnem kiértünk, mikor valaki hátulról megállított és megfogta a kezemet. Megfordultam és Cameron állt ott.
-Nem vihetlek én haza?-kérdezte reménykedve.
-Nem, majd Emmát hazaviszed.-mondtam neki és megfordultam. Nem láttam az arcát, de nem is érdekelt mit gondol. Csak egy baráti gesztus akart lenni, semmi több. Gyorsan mentem ki a parkolóba és megálltam. Nem tudtam melyik Lucas kocsija, így megvártam. Ő csak mosolyogva lépkedett mellettem és én csak figyeltem merre megy. És akkor megállt. Nem hittem a szememnek, egy nagy motor előtt állt meg. Nem tudom milyen fajta lehetett, nem ismerem a motorfajtákat, de nagyon jól nézett ki. Nagy és fekete volt.
-Nah mi lesz, felszálsz vagy tegyelek rá?-kérdezte vigyorogva.
-Jaj de szellemes vagy.-mondtam neki én is mosolyogva és elindultam a motor felé. Odaadta a kezembe a sisakot és megálltam. Még sosem ültem motoron és egy kicst féltem tőle.
-Nem lesz semmi baj, vigyázok rád.-mondta és én megnyugodtam. Felszálltam mögé és elindultunk. Én szorosan átkaroltam őt, nem akartam leesni. Ő csak nevetett ezen és én megszorítottam a derekát. Ezen még jobban elkezdtett nevetni és erre én is csak nevettem. Nagyon tetszett a motorozás és eldöntöttem, hogy én is akarok egy ilyet. Nem mentünk olyan gyorsan, és ezért hálás voltam neki. Hirtelen megvilágított lett előttünk az út és észrevettem, hogy a hátunk mögött egy kocsi jött. Melénk ért és én felismertem. Cameron kocsija volt az és láttam, hogy mellette Emma ült. Összeszorult a gyomrom, mikor rájuk néztem. Cameron is észrevett minket és én lazítottam a szorításomon. Lucas megfogta a kezemet és dereka köré húzta még jobban, hogy le ne essek. Visszanéztem Cameronra, de már nem láttam az arcát. Lucas is észrevette őket és felgyorsítottunk. Megijedtem ettől és jó szorosan hozzábújtam, és megelőztük Cameronékat. Mikor hazaértünk, leszálltam a motorról és visszaadtam a sisakot.
-Köszönöm, hogy hazahoztál.-mondtam neki hálásan.
-Ugyan, nincs mit.-mondta és elköszöntem tőle. Visszaszáltt a motorra és már el is ment. Én bementem a házba és rögtön lefeküdtem az ágyamba. Nem bírtam már semmit csinálni, és így ahogy voltam, elaludtam. Hirtelen egy nagyon hangos zajra ébredtem és észrevettem hogy a telefonom csörög. Nemrég aludhattam el, olyan fél órája értem haza. Megnéztem kiaz és mikor láttam, eldobtam a telefonomat.