27. fejezet

Nem bírtam tovább. Felálltam és kimentem a házból. Ha rólam van szó, akkor arról nekem is jogom van tudni. Kimentem utánuk, mikor mindenki rám nézett és abbahagyták a beszélgetést.
-Mit titkoltok előlem?-kérdeztem tőlük, de senki nem válaszolt.
-Semmit, csak azt beszéltük, hogy milyen nagy forgalmatok volt az étteremben.-jött oda Cameron.
-Jajj, ne nézzetek már hülyének, tudom, hogy titkoltok valamit.-mondtam nekik.
-Miért nem mondjátok el?-kérdeztem Camerontól.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj. Megoldjuk.-nyugtatgatott Cameron.
-Rendben, ti tudjátok.-mondtam nekik és visszamentem a házba. A többiek ott ültek már a asztalnál, és én is elültem a helyemre. Ideges voltam, hogy kimaradok mindenből és nem mondták el, de az ő dolguk. Végül bejöttek a többiek is és elkezdtünk enni. Cameron mellém ült és adott egy puszit az arcomra és én csak mosolyogtam.

Mikor végeztünk a vacsival, mindenki felállt és elmentünk a nappaliba, de én nagyon fáradt voltam így elindultam hazafelé.
-Hé, hová mész?-jött oda Cameron.
-Csak haza.-mondtam neki.
-Akkor veled megyek.
-Nem lesz semmi baj, már egy ideje nem láttuk Johnnyt, nem kell félnünk tőle.-mondtam neki.
-Bármi megtörténhet.-mondta és én hagytam, hogy hazakísérjen.
-Mi a baj?-kérdezte Cameron.
-Semmi.-mondtam neki.
-Nyugi, nincs semmi baj, nem kell félned semmi miatt.-mondta Cameron a titokra értve.
.Tudom, de akkor is zavar, hogy nem mondjátok el.
-Csak a te érdekedben, és nem is olyan nagy dolog.-mondta.
-Rendben.-mondtam mosolyogva.
-És milyen volt a mai napod?-érdeklődött, miközben átkarolta a derekamat.
-Nagyon jó, forgalmas napunk volt.-mondtam neki.
-És a vendégek? Elégedettek voltak?-kérdezte.
-Igen, minden elfogyott. Bár volt egy fura fickó, aki hozzá sem nyúlt az ételhez, és Emma is furcsán viselkedett.-mondtam el neki.
-Hát biztosan csak nem volt éhes.-mondta Cameron.
-Akkor miért jött be az étterembe, ha nem éhes?-furcsálltam a helyzetet.
-Hát nem tudom, lehet meggondolta magát.-mondta Cameron nekem.
-Emma is ezt mondta.-mondtam neki.
-Hát biztos ő is ezt gondolta.-mondta és elengedte a derekamat, mikor odaértünk a házhoz.
-Na mindegy. Akkor én most megyek.-mondtam neki és mintha megkönnyebbült volna és ezt észrevettem.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi csak, azon gondolkoztam, hogy ennek a pasasnak nincs köze a ti kis titkotokhoz?-kérdeztem camerontól, aki megfeszült arccal válaszolt.
-Nem, miért lenne?-mondta.
-Hát nem tudom, csak az előbb úgy megkönnyebbültél. De kérlek, ne hazudjatok nekem, mert azt nem szeretném.-mondtam neki.
-Tudom, és a multkoriért is bocsánat, mikor nem mondtuk el neked, hogy farkasok vagyunk, de ez veszélyes lenne számodra. Megoldjuk mi farkasok és minden rendben lesz. Rendben?-mondta nekem és rám mosolyogott.
-De ha nekem is közöm van hozzá, akkor el kell mondanod.-győzködtem.
-Nem, most nem.-mondta nekem.
-Rendben, de ne várjatok vele túl sokat.-mondtam.
-Rendben, jó éjt.-adott egy csókot és én is elköszöntem tőle.
-Jó éjt.-mondtam neki és bementem.

-Nem fogom annyiban hagyni ezt az ügyet. Holnap kiszedem belőlük, hogy mit titkolnak. Nekem is közöm van hozzá, és nem titkolhatják el előlem. Ha veszélyben vagyok, akkor arról nekem is tudnom kell.
Felmentem a szobába, de még nem tudtam elaludni. Folyton ez a titok járt az eszemben. Addig nem tudok elaludni, míg meg nem tudom. Lementem a földszintre és kimentem a házból. Még mindenki a nagyiék házában volt, és elindultam a házhoz.
Tudom, hogy nem kéne egyedül mennem, mert bármikor itt lehet Johnny, de nem számítottam ré. Úgyis itt vannak a közelben Cameronék. Már majdnem odaértem, mikor egy morgást hallottam. Megálltam, de aztán mentem is tovább. Megijedtem, hogy esetleg Johnny az, így gyorsítottam a tempómon, mikor újra meghallottam. Már szinte futottam, mikor megjelent előttem egy férfi. Dühösen nézett rám, és vörösek voltak a szemei. Felismertem őt. Az a férfi állt előttem, aki ma az étteremben volt és nem evett semmit. Én megálltam, és nem mozdultam. Remegtek a lábaim. Hirtelen Cameron jött ki az ajtón, és mikor meglátott minket. Rögtön odajött elém és védelmezően állt. A többiek is kijöttek és Chris odajött hozzám. Megfogta a karomat és bementünk a házba. A többiek ott maradtak és már nem tudtam mi történt. Bementünk, de a többiek nem nagyon figyeltek ránk. Chris bevitt a szobájukba és bezárta az ajtót. Én rögtön neki estem.

-Mi folyik itt? Mi történt? Nem értek semmit.-mondtam Chrisnek.
-Ha bejönnek a fiúk, mindent megtudsz.-mondta nekem.
-De mit akar tőlünk?-kérdeztem egyre kétségbe esve.
-Nem mondhatok semmit, majd ha a többiek is itt vannak.-mondta és leültetett az ágyra. Kiment a szobából és mikor visszajött egy pohár víz volt a kezében.
-Ezt idd meg, jót fog tenni.-mondta és odaadta a poharat.
-Köszönöm.-mondtam.
Megittam, és mikor letettem a poharat, bejöttek Cameronék. Rögtön felálltam és odamentem hozzá.
-Mi folyik itt? Mit akar tőlünk? Tudom, hogy köze van a titkotokhoz, el kell mondanotok.-mondtam Cameronnak aki aggódva nézett rám.
-Rendben, de először ülj le.-kérlelt és én megtettem.
-Szóval, van két rossz hírünk. Az első az, hogy a testvéred tegnap változott át farkassá.-mondta és én nem mozdultam. Néztem magam elé és meg sem moccantam.
-Ashley jól vagy?-jött oda Lucas és leült mellém.
-Mi a másik rossz hír?-kérdeztem, mert ennél rosszabb úgy se lehetne.
-Hát nem tudom, hogy elmondjam-e.-mondta Cameron.
Én mérgesen néztem rá, mikor kibökte végre.
-Az a férfi, akit az előbb láttál vámpír és téged akar megölni.-mondta egy szuszra.

-Vámpír? Vámpírok nem is léteznek.-mondtam.
-Ha farkasok léteznek akkor vámpírok is.-mondta Lucas.
-De az nem lehet, ilyen nincs. Mit akar tőlem? Én nem ártottam senkinek. Miért akar mindenki engem megölni?-fakadtam ki és elkezdtem sírni.
-Nem tudjuk még mit akar, de nem bánthat. Mi itt vagyunk és megvédünk.-mondta Cameron és leült mellém. Átölelt és én a vállán sírtam ki magam.

Hirtelen elsötétült minden és lecsukódtak a szemeim. Elaludtam, és még annyit hallottam, hogy a többiek kimennek, de valaki itt maradt mellettem. Csak pár órát aludtam, utána hirtelen kinyíltak a szemeim. Lucas volt ott mellettem.
-Szia, álomszuszék.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Szia. A többiek hol vannak?-kérdeztem, mert nem láttam őket bent a szobában.
-Kimentek, beszélgetni, de nyugodtan aludj tovább, én itt maradok és vigyázok rád.-mondta, de én már nem tudtam aludni.
-Köszi, de már nem tudok aludni. Mit akar tőlem ez a vámpír?-kérdeztem, mert nem adtam rá okot, hogy megöljön. nem csináltam semmit, mégis bántani akar.
-Nem tudjuk, csak azt mondta, hogy van nálad valami ami az övé és azt akarja megszerezni, minden áron.-mondta.
-De mit keres? Mi kellhet egy vámpírnak tőlem?-kérdeztem mert el nem tudtam képzelni.
-Nem tudjuk, de ki fogjuk deríteni.-mondta és elmosolyodott.
-Rendben.-mondtam neki és ekkor betoppantak Cameronék is.

26. fejezet

Olyan gyönyörű volt az este. Örültem annak, hogy a fiúk kihoztak ide minket. A többiek jól el voltak. Mindenki nevetgélt és úszkáltak a vízben. Én Cameronnal voltam a vízben.
-Letehetsz nyugodtan.-mondtam neki, mikor már vagy öt perce a karjaiban voltam.
-Rendben.-mondta. Letett és nagy vigyorral az arcomon lenyomtam a víz alá.
Mikor feljött csak vigyorgott.
-Ezt még visszakapod.-mondta vigyorogva és már lent is voltam a víz alatt. Feljöttem és ő nem volt sehol. Megijedtem, de mikor feljött a víz alól, megnyugodtam. Lenyomtam megint a víz alá, de húzott magával, így mind a ketten a víz alatt voltunk. Kinyitottam a szememet és Cameron mosolyogott rám a víz alatt. A szívem hevesen vert. Egyszerre jöttünk fel a víz alól és egymás előtt álltunk. Megfogta a kezemet és felnéztem rá.
Ő nem szólt semmit, csak lassan végigsimogatta kezével az arcomat, a nyakamat, ujjaival beletúrt a hajamba, miközben másik kezével még mindig szorosan magához húzott. Ajkai óvatosan keresték az enyémet. Alig ért csak hozzám, a csókja gyengéd volt. Eltávolodott egy kicsit az arca és a homlokunk összeért. Rámosolyogtam és belenéztem a szemébe. Nem mondtunk semmit, csak élveztük a pillanatot.

Örökre itt akartam maradni, vele, de észrevettem, hogy valaki felénk úszik. Közelebb jött és láttam, hogy Lucas az. Rosszabkor nem is jöhetett volna. Eltávolodtam egy kicsit Camerontól, de ő magához húzott. Lucas idejött és mosolyogva nézett ránk.
-Bocsi, valamit megzavartam?-kérdezte.
-Hát.., nem. Mondjad nyugodtan.-mondtam neki.
-Csak a többiek már hiányolnak titeket.-mondta vigyorogva.
-Rendben, máris megyünk.-mondta Cameron és odaúsztunk a többiekhez. A lányok a fiúk vállán voltak és próbálták lelökni a másikat. Chris nyakában Vanessa ült és próbálta lelökni Lilyt sikeresen. A vízbe kerültek.
-Jösztök ti is? Bár úgy is lelökünk.-mondta Chris.
-Az kizárt.-mondta Cameron és már fel is vett a nyakába.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Camerontól.
-Lelökjük őket.-mondta vigyorogva.
-Hát, rendben.-mondtam én is és Cameron elindult Vanessáék felé.

Chriss és Vanessa vigyorogva jöttek közelebb hozzánk, de én támadásba lendültem és megfogtam vanessa karját és lelöktem Chris válláról. Vanessa beleesett a vízbe és én felemeltem a kezemet, hogy sikerült.
-Ügyes voltál.-mondta Cameron.
-ketten csináltuk.-mondtam és lejöttem a hátáról. Letett és szembefordultam vele. Egyszer csak lent voltam a víz alatt, valaki lenyomott. Mikor feljöttem nem volt ott senki, de ekkor feljött Cameron és Chris a víz alól.
Vanessa már elég fáradtnak tűnt.
-Haza kéne már mennünk, mert nemsokára reggel lesz.-mondta Vanessa.
-Igen, akkor menjünk.-mondtam én is, és Cameron megfogta a kezemet.
Kijöttünk a vízből, de majd megfagytam olyan hideg volt. Cameron magához húzott, és egy kicsit jobb volt. Hamar haza akartam érni, mert fáztam a vizes ruhákban. A többiek is kijöttek a vízből és együtt mentünk haza.
-Na látjátok, nem bántátok meg hogy eljöttetek igaz?-kérdezte Lucas.
-Nem, nem bántuk meg.-mondtuk egyszerre a lányokkal.
Hamar hazaértünk és a fiúk elmentek a saját házukba, a lányok meg a miénkbe. Én még elbúcsúztam Camerontól.
-Hát akkor, jó éjt.-mondtam neki mosolyogva és közelebb léptem hozzá.
Cameron megfogta a kezemet és megcsókolt.
-Neked is.-mondta mosolyogva és elengedett.

Hazamentem én is és átöltöztem. Bebújtam az ágyba és alig tudtam elaludni. Folyton Cameronra gondoltam és a csókunkra. Alig tudtam elhinni, hogy megtörtént az első csókunk. Elmosolyodtam és próbáltam aludni. Sikerült is de nem sokat tudtam aludni, mert hamar reggel lett. Felkeltem, lezuhanyoztam és a többieket megvártam. Egész reggel csak mosolyogtam.
-Mitől van ilyen jó kedved?-kérdezte Vanessa.
-Hát, semmitől, csak úgy.-mondtam mosolyogva.
-Cameron?-kérdezte.
-Ennyire látszik?-kérdeztem vissza.
-Szerintem le sem lehet vakarni az arcodról a mosolyt.-mondta ő is mosolyogva.
-Hát, tegnap este, mikor ketten voltunk, megcsókolt.-mondtam neki.
-Komolyan? Hát ez nagyszerű! Akkor már értem miért van ilyen jókedved.És milyen volt?-kérdezte Vanessa.
-Nagyon jó. El sem tudom mondani mennyire.-mondtam neki.
-Örülök, hogy minden helyrejött köztetek.-mondta őszintén.
-Igen én is.-mondtam.
Végül, mikor mindenki készen volt, megvártam Emmát. Neki kell vigyáznia rám, míg át nem megyünk a másik házba. Átmentünk és Cameron már az ajtóban várt rám.
-Jó reggelt.-mondtam Cameronnak.
-Neked is. Hogy aludtál?-kérdezte.
-Jól köszi.-mondtam és adott egy rövid csókot, utána bementünk a többiek után.
Ott ült mindenki az asztalnál és mi is leültünk. Cameron mellé ültem.

Nagyi odajött és ő is leült mellénk.
-Nos lányok, már ma megnyitjuk az éttermet.-mondta és mi örültünk ennek.
-Rendben.-mondtam neki.
-Majd megmutatom, mit hogy kell.-mondta nagyi.
-Oké.-mondtam.

Mikor mindenki befejezte a reggelit, felálltunk és már mentünk is át az étterembe. Cameron végig mellettem jött, és fogta a kezemet.
A fiuk is velünk jöttek, és a lányok beálltak a pult mögé és nagyi kitette a Nyitva feliratot. Cameron odajött hozzám.
-Lehetek én az első vendég?-kérdezte mosolyogva.
-Lehetsz.-mondtam és is mosolyogva.
-Akkor egy üdítőt kérnék.-mondta.
-Rendben. De a vendégem vagy.-mondtam neki, és odaadtam neki az innivalót.
-Nem, ki szeretném fizetni.-mondta és elővette a pénztárcáját és kifizette.
-Na jó, de nem kéne már nektek is dolgoznotok?-kérdeztem.
-De, igazad van. Akkor mi megyünk is.-mondta Cameron.
-Rendben, szia. hiányozni fogsz.-mondtam mosolyogva.
-Te is nekem.-mondta és odajött hozzám, hogy adjon egy csókot.

Miután elmentek a fiúk vártuk az első vevőket. Hosszú ideig nem jöttek, pedig a lányok ragasztottak ki röplapokat is, hogy ma nyílunk meg.
Mikor már egy órája nem jöttek, kezdtem kétségbe esni, hogy lehet ma nem is jön senki, de hirtelen kinyilt az ajtó és bejött az első vevő. Egy idősebb férfi volt. Egyedül jött és leült a pulttal szemben. Odamentem hozzá és mosolyogva felvettem a rendelését. Mikor kész lett az étel kivittem neki, és akkor belépett még egy vevő.
Ő is férfi volt, de ő sokkal fiatalabbnak nézett ki. Ő egy üres asztalhoz ült le és hozzá Vanessa ment ki. Mikor az idősebb úr megevett mindent, leszedtem a tányérokat.
-És ízlett?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Igen, nagyon finom volt minden, holnap is számítsanak rám.-mondta mosolyogva és már el is indult az ajtó felé.

A nap további részében sokan jöttek még, és nagyon örültem, hogy mindenkinek ízlett minden. hamar eltelt a nap és már készültünk bezárni, mikor jött még egy vendég.
Már senki sem volt itt, így leült az egyik asztalhoz. Kiakartam menni hozzá, de Emma megállított.
-Majd én felveszem a rendelését, te csak maradj itt.-mondta nekem és már el is ment a férfihoz.
-Rendben.-mondtam csak magamnak.
Úgy láttam, hogy Emma ismeri őt, mert leállt vele beszélgetni, de mintha vitatkoztak volna. Mikor visszajött, rá is kérdeztem.
-Ki ez a pasas? Ismered valahonnan?-kérdeztem Emmától.
-Nem, csak gondja volt az egyik étellel, de már megbeszéltük.-mondta és el is tűnt a konyhában. Hamar visszajött és gyorsan ki is vitte az ételt. Utána visszajött és mellém állt.
-Olyan furcsa, még hozzá sem nyúlt az ételhez.-mondtam miután már eltelt vagy öt perc.
-Biztos csak nem éhes.-mondta Emma.
-Akkor miért jött be?-kérdeztem furcsállva.
-Biztos meggondolta magát.-mondta nekem és visszament a férfihoz.
Kifizette amit rendelt és utána fel is állt és elment. Hozzá se nyúlt az ételhez, de biztos csak rossz napja volt. Miután Emma visszahozta az ételt, elpakoltunk és bezártunk. Visszamentünk a nagyiék házához, és Emma végig mellettem jött.
-Van valami baj?-kérdeztem Emmától.
-Nem, nincs semmi baj.-mondta nekem és egy kicsit lemaradt.
Már a fiúk ott voltak és mi leültünk a nappaliba. Cameron felállt és adott egy puszit, aztán tovább ment.
-Hova mész?-kérdeztem mert ő és a többi fiú felálltak, hogy kimenjenek.
-Csak szívunk egy kisi friss levegőt.-mondta mosolyogva és kimentek.
Visszaültem és Lily felé fordultam. Közben észrevettem, hogy Emma is eltűnt és kezdtem furcsállni a helyzetet. Nem értettem mi folyik itt, de tudtam hogy titkolnak előlem valamit.

25. fejezet

Johnny volt az. Nem hittem a szememnek. Még ide is utánam jött. Miért nem hagy már békén? Azért imádkoztam, hogy Cameron ide jöjjön végre és megmentsen, de nem jött. Nem értettem ezt az egészet. Hol van már?
A farkas csak állt ott és engem nézett. Láttam a szemében, hogy nagyon is örül neki, hogy Cameron nincs itt.
-Cameron, hol vagy már?-kiabáltam, hátha meghallja ,de semmi.
A farkas közelebb jött, és én egy lépést hátráltam.
-Ne, kérlek ne bánts.-próbáltam könyörögni neki, de nem hatotta meg, mert még egy lépést előrébb jött és én ösztönösen egyet hátraléptem.
-Tudni fogják, hogy te bántottál és ezt megbosszulják.-mondtam neki, hátha ez segít és nem kockáztat, de tévedtem.
Elkezdett szép lassan felém sétálni, és én is mentem hátrafelé. Nem néztem sehová, csak a farkast néztem. Féltem tőle. Csak mentem hátra, de hirtelen megbotlottam egy kőben és elestem. Kétségbe esve pillantottam Johnnyra, hogy mit akar most tenni, és vártam. Megállt, és csak figyelt. Már azt kívántam, hogy csak essünk túl ezen az egészen, mert nem bírtam, hogy csak ott áll és nézi ahogy szenvedek.

Közelebb jött, és én próbáltam hátrébb csúszni, de nem tudtam. Becsuktam a szememet, és vártam, de mikor nem történt semmi, kinyitottam és Cameron volt ott farkas alakban.
-Hol van Johnny? Mi történt? És te miért nem jöttél hamarabb?-zúdítottam rá a kérdéseimet, de ő nem tudott válaszolni. Elindult vissza az erdőbe, hogy visszaváltozzon, de én megállítottam.
-Ne, kérlek ne menj, ne hagyj itt egyedül.-mondtam neki, de ő csak nyugtatóan rám nézett. Egy nagyot nyeltem és ellengettem.
Egy percbe se telt mire visszajött, és megint fel akartam tenni a kérdéseket, de ő rögtön válaszolt.
-Nyugodj meg, semmi baj, elment. A falka többi tagja rám szálltak, hogy nyerjen egy kis időt, de jöttek a többiek és lerendezték őket, és én jöttem ide. Mire ideértem már elment.-mondta el nekem.
-Itt van. Hogy talált meg? Miért nem hagy már békén?-kérdeztem kétségbe esetten, mert tudtam, hogy ha itt van és megtalált, akkor nem fogja annyiban hagyni ezt a dolgot.
-Nyugodj meg, itt vagyok veled és megvédlek ha kell, és a többiek is itt lesznek, nem kell emiatt aggódnod.-jött oda hozzám és nézett bele a szemembe.
-De.., de ez nem lehet, mikor fogja ezt abbahagyni? Addig nem, míg nem kap el.-mondtam neki és hirtelen megölelt.
-Nem fog semmi történni, minden rendben lesz.-mondta nekem és egy kicsit megnyugodtam. Olyan jó érzés volt, hogy ott lehettem a karjaiban és felnéztem rá.
-Visszamegyünk?-kérdeztem tőle.
-Igen persze.-mondta nekem.

-És hogy tetszettem farkasként?-vigyorgott rám.
-Hát tudod, nem sokat láttam belőle, épp sokkot kaptam. De szívesen megnézném még.-mondtam mosolyogva.
-Hát, még láthatod.-mondta ős is mosolyogva.
Hamar visszaértünk az étterembe, és már mindenki ott volt.
-csak most érkeztem és máris bajba keveredsz?Még jó hogy itt voltam.-jött oda hozzám mosolyogva Lucas.
-Igen, még szerencse hogy itt voltál.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne veled nélkülem?-tette fel a költői kérdést.
-Hé, mi is ott voltunk ám.-mondta Chris.
-Köszi srácok, nélkületek nem tudom mi lett volna velem.-mondtam a fiúknak.
-Hát, valószínüleg most kórházban feküdnél, de mi ott voltunk.-mondta vigyorogva.
-Köszönöm, tényleg.-mondtam hálálkodva.
- Ugyan, semmiség, örültünk, hogy egy kis izgalom van az életünkben, ennyi munka után.-mondta Chris vigyorogva.
-Jó is hogy mondod, menjetek csak vissza, mert Karen nagyi nagyon mérges lesz rátok, ha nem dolgoztok.-mondta Vanessa és mindenki sóhajtott egy nagyot és elmentek.
Egyedül Lucas maradt itt velünk, mert ő még nem dolgozhat a karja miatt.
Mikor mindenki elment, neki láttunk a munkának, de nagyon lassan telt az idő. Lucas csak feltartott minket, mert be nem állt a szája, de legalább nem unatkoztunk és csak nevetni tudtunk.

Végre, mikor véget ért a munka idő, mindenki nagyon fáradtan ment haza, hogy átöltözzön. Emma velem volt végig, bár én nem hittem, hogy megtámadna akkor is amikor mindenki itt van. Vigyázott rám addig amíg Cameron értem nem jött. Vele mentünk át a másik házba, és ott már nagyiék meg is terítettek. Leültünk az asztalhoz és nekikezdtünk a vacsorának.
-Történt veletek ma valami izgalmas?-kérdezte nagyi. Mindannyian összenéztünk és egyszerre válaszoltunk.
-Nem.-mondta mindenki.
-Csak a szokásos. Takarítottunk és dolgoztunk.-mondtam neki és már nem érdeklődött tovább.
Mikor befejeztük a vacsorát, leültünk a nappaliba beszélgetni, de én már nagyon fáradt voltam, így haza akartam menni, de Cameron nem engedett.
-Nem, nem, hazakísérlek.-erősködött.
-Rendben.-adtam meg magam és elindultunk. A többieket nem nagyon zavarta, hogy elmegyünk, beszélgettek tovább.
-És hogy érzed magad?-kérdezte Cameron.
-Kicsit fáradtan, de minden rendben.-mondtam neki.
-Az jó.-mondta és elmosolyodott.
-Mi az? Min mosolyogsz?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Semmin.-mondta.
-Hát jó.-mondtam durcásan, és erre megfogta a kezemet.
-Mondtam már, hogy nagyon aranyos vagy, mikor ennyire durcás vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, de köszi a bókot.-mondtam neki már én is mosolyogva.
Sajnos hamar hazaértünk és el kellet válnunk.
-Nem leszel egyedül, nemsokára jön Emma is csak elköszön a többiektől.-mondta nekem.
-Rendben.
-Akkor jó éjt.-mondta és elengedte a kezemet.
nem akartam így elköszönni tőle, így odamentem hozzá és az arcára adtam egy puszit, és a fülébe súgtam.
-Jó éjt.-mondtam mosolyogva és bementem a házba.

Csak mosolyogni tudtam. Lezuhanyoztam gyorsan, és mikor kimentem a fürdőből már Emma ott volt.
-Szia.-mondta nekem.
-Szia.-válaszoltam én is.
-Bocsánatot szeretnék kérni azért a csókért.-kezdett bele a mondanivalójába.
-Erre most mit mondjak?-kérdeztem mert nem tudtam ezt most mire fel mondja.
-Nem tudom, csak hirtelen történt az egész, és már tudom, hogy Cameronnak te tetszel és ennél sokkal több is van köztetek.-mondta nekem.
-Hát rendben.-mondtam neki és bebújtam az ágyba.
Betoppantak Vanessáék is és Lily is megjött. Odaült az ágyamra és adott két puszit.
Még megvártam míg mindenki bebújik az ágyba és csak utána tudtam elaludni.
Olyan hajnali egy órakor hangokat hallottam kintről. Megijedtem, hogy esetleg Johnny jött vissza és éjszaka akar bántani. Felkeltem az ágyból és láttam, hogy kaviccsal dobálják az ablakot. Közelebb léptem és kinéztem az ablakon. Cameron és a többi fiú állt ott és mindenki az ablakot dobálta a kaviccsal. Kinyitottam az ablakot.
-Ti meg mit kerestek itt ilyenkor?-kérdeztem őket.
-Keltsd fel a többieket és gyertek le. Nagyon fontos.-mondta Chris.
-Rendben.-mondtam és becsuktam az ajtót.
Megijedtem, mert féltem attól, hogy ez a fontos dolog Johnnyval kapcsolatos lesz. Bár nem értettem mi köze van ennek a többieknek, de azért felköltöttem őket.
Mindenki nagyon nyűgös volt, de nagy nehezen sikerült mindenkit felkeltenem és lementünk a fiúkhoz.
-Na mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt az éjszaka közepén nem hagytok aludni mindet?-kérdeztem tőlük.
-Csak gyertek velünk és meglátjátok.
-És ezt muszály ilyenkor?-kérdezte Vanessa.
-Igen muszály.-mondta Lucas vigyorogva.
Elindultunk a fiúk után, de Cameron mellettem jött.
-Mit terveztek?-kérdeztem, mert rossz előérzetem volt.
-Nem árulok el semmit.-mondta vigyorogva.
-Hát, rendben, ahogy akarod.-mosolyodtam el.
Nagyon hideg volt itt éjszaka és nagyon fáztam is, és hírtelen Cameronon magához húzott, hogy egy kicsit felmelegítsen. Nagyon meleg volt a teste, de ennek csal örültem és hálásan néztem rá. Végig mellette mentem és nem engedett el, mikor megállt mindenki és ekkor észrevettem, hogy mit akarnak. A tónál álltak meg.
-Ugye, nem most akartok úszni?-kérdeztem Camerontól.
-Miért? csak nem félsz?-kérdezte vigyorogva.
-Nem erről van szó, csak nagyon hideg a víz.-mondtam neki.
-Hát ha csak ezen múlik.-mondta és felkapott az ölébe. A többiek már mindenki bement a vízbe.
-Légyszi tegyél le, nem akarok bemenni.-mondtam neki, de mintha meg se hallotta volna. Bement velem a vízbe és megállt a derékig érő vízben.
-Nah most milyen a víz?-kérdezte vigyorogva.
-Ha itt vagy mellettem akkor tökéletes.-mondtam neki mosolyogva.

24. fejezet

Ashley szemszöge

Egy lépést hátrább léptem, de a farkas meg sem mozdult. Csak nézte a mozdulatomat.
Aztán végre megmozdult, lehajtotta a fejét, és utána megint rám nézett. Belenéztem a szemébe és mintha mosolygott volna. Nem értettem semmit. Arra gyanakodtam, hogy az egyik gonosz farkas lehetett, és bántani akar, de nem értettem akkor eddig miért nem tette meg.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem de ő csak állt mozdulatlanul.
Aztán hátrébléptem és hátranéztem, menekülési utat keresve, de ezt észrevette a farkas és egy lépést tett felém, mire én kettőt hátra léptem. Ezt is észrevette, de most megfordult és elindult vissza, az erdő irányába. Én kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam, és egy kicsit megnyugodtam, hogy elmegy és békén hagy, mikor visszanézett rám és utána elfutott, be az erdőbe.
Ezt az egészet nem értettem, de megnyugodtam, hogy már elment, és vissza akartam menni, de egy ág reccsenését hallottam. Összerezzentem, most már biztos voltam benne, hogy egy rossz farkassal van dolgom, de azt nem értettem, hogy miért változott vissza emberré.

-Gyere elő.-mondtam határozottan. Látni akartam az arcát, de nem láttam senkit kijönni egy bokor mögül sem, csak egy kacajt hallottam.
-Hallod? Gyere elő, ne szórakozz velem.-mondtam már sokkal határozottabban mint az előbb. Szórakozott velem, direkt akart halálra ijeszteni és ezt már nem bírtam. Erre ez a bizonyos idegen elkezdett még jobban nevetni és előjött az előttem lévő bokorból. nem hittem a szememnek. Csak álltam ott leesett állal és meg sem mozdultam. Azt hiszem sokkot kaptam, mire megszólalt.
-Ugye jól vagy?-kérdezte tőlem Lucas.
-Te...te hogy kerülsz ide?-néztem rá értetlenül.
-Hát már nem is örülsz nekem?-kérdezte mosolyogva.
-Dehogyisnem, nagyon.-mondtam és odamentem hozzá megölelni.
-örülök, hogy látlak.-mondta nekem és elengedett Lucas.
-Akkor te voltál a farkas?-kérdeztem.
-Igen én, aranyos vagy mikor megijedsz.-mondta vigyorogva.
-Igen? Most legszívesebben, nagyon megvernélek. Így is aranyos vagyok?-kérdeztem tőle mire Lucasnak lefagyott az arcáról a mosoly.

-Nem, így nem vagy annyira aranyos. De miért vagy rám mérges?-kérdezte bűnbánó arccal.
-Először is, hogy nézhetted végig azt hogy én itt szív rohamot kapok és direkt csináltad? Másodszor pedig, látom már tudod, hogy én tudom a farkasos dolgot, és ez a másik dolog. Te vagy a legjobb fiú barátom és még te sem voltál képes elmondani nekem.-mondtam neki és legördült egy könnycsepp az arcomon. Elfordultam, és el akartam futni, de Lucas megfogta a kezemet és visszahúzott magához. Megölelt és jó szorosan magához húzott.
-Nagyon sajnálok mindent. Én nem akartalak megbántani, és nekem is te vagy a legjobb barátom, de értsd meg nem nekem kellet elmondanom.-tolt el, megfogva a két karomat és nézett bele a szemembe.
-Rendben, de ez olyan rosszul esik, hogy mindenki hamarabb tudta meg mint én és azt sem mondtátok el hogy Justin is farkas lesz, pedig ez igazán érint engem is.-mondtam neki.
-Igen, tudom, de ezt akkor is meg kell, hogy értsd, hogy a te érdekedben történt minden.-mondta és elengedett az öleléséből.
-Persze, na jó beszéljünk másról. Te hogy hogy itt vagy? Nem a kórházban kéne lenned?-kérdeztem, mert csak nemrég volt a műtété.
-Hát, nagyon gyorsan gyógyulok, ez olyan farkasos dolog és hamarabb kiengedtek. Pihentem otthon egy napot és Cameron hívott, hogy tudsz mindent és nagyon kiakadtál. Rögtön jöttem és pont farkas alakban voltam mikor találkoztunk és meg akartalak lepni.-mondta.
-Igen? Élvezed mi?-könyököltem bele a has falába. Meg se kottyant neki, és csak vigyorgott egyet.
-Igen, nagyon.-mondta és elkezdett nevetni.

-Hát egyáltalán nem vicces, majdnem szív rohamot kaptam. Ezt többet ne csináld velem, mert kinyírlak.-mondtam neki teljesen komolyan.
-Hát azt kétlem, esetleg megcsiklandozol, de többet nem fogok érezni az öldöklésből.-mondta már röhögve.
-Igen? Na majd meglátjuk. Még egy ilyen és neked annyi.-mondtam már én is mosolyogva.
Rendben, megígérem, hogy nem lesz több ilyen.-mondta nekem.
-Hát ajánlom is, de most már menjünk vissza, mert elkezdődött a munka.
-Rendben, de nekem még nagyon gyenge a karom, így nem tudok segíteni.-mondta fájdalmat színlelve és megfogta a karját is. Nagyon fájdalmas arccal nézett rám.
-Ó igen? Nem azt mondtad, hogy gyorsan gyógyulsz és már teljesen meggyógyultál?-néztem rá mosolyogva.
-Hát, nem emlékszem ilyenre, szerintem bevertem a fejemet is. Tudod van ez így néha ha elütik az embert.-mondta már vigyorogva.
-Hát persze, tudom van ez így.-mondtam már nevetve.

Hamar visszaértünk, de nem az étterembe mentünk. A fiúkhoz mentünk, mert köszönni szeretett volna Lucas a többieknek, bár ez nekik nem volt újdonság. Nekem volt meglepetés, és a fiúk hívták ide. Örültem neki, de még egy kicsit haragudtam.
Megláttuk a többieket akik nagypapának segítettek és odamentünk hozzájuk. Cameron látott meg elsőnek minket és rögtön engem nézett. Figyelte, hogy mit reagáltam a meglepetésre, de csak mosolyogtam. Egy kicsit megnyugodott, és Lucashoz fordult.
-Szia, látom már beszéltetek.-mondta Lucasnak.
-Igen, beszéltünk.-mondta Cameronnak.
-Beszélgettünk, de nem tudom, még egy kicsit időre van szükségem. Ezt nem lehet az egyik pillanatról a másikra felfogni, de megértem, hogy nem mondhattad el hamarabb.-mondtam Cameronnak.
-Köszönöm.-mondta Cameronnak Lucas.
-Nincs mit.-mondta vigyorogva. -Nah akkor most egy kicsit magatokra hagylak titeket, és megyek köszönni a többieknek.-mondta nekünk és már el is tűnt mellőlem.

-Akkor már nem haragszol?-nézett rám Cameron.
-Hát nem is tudom. Nem, már nem haragszom, csak rosszul esett, hogy én tudtam meg mindent a legutoljára.-mondtam neki.
-Sajnálom.-nézett bűnbánóan.
-Rendben, felejtsük el. És nem lehet valahogy visszafordítani ezt a farkasos dolgot Justinnál? Az nem lehet, hogy rossz farkas legyen.-mondtam neki és imádkoztam, hogy legyen valami megoldás.
-Nem sajnos nincs. Megharapták, és már elkezdődött a folyamat. Nem tehetünk semmit. Sajnálom.-mondta nekem.
-De mit fog tenni? Bántani fog?-kérdeztem, de féltem a választól. Nem hittem volna, hogy a testvérem bántani fog, de azért megkérdeztem.
-Nem tudom, reménykedem benne, hogy a testvérét nem bántja, de a fiatal farkasoknál ez kiszámíthatatlan. De ne félj, ő egyedül van. Nincs itt a többi farkas és így meg tudunk védeni. Velem kell maradnod mindig, és ha nem én vigyázok rád akkor ott van Emma.-mondta megnyugtatóan, de egy cseppet sem nyugodtam meg.
-Emma? Ez most komoly? Bocs, de nem igazán kedvelem őt.-mondtam neki.
-Pedig ha jobban megismernéd, akkor lehet nagyon jó barátnők lennétek.-mondta nekem és én vágtam egy fintort.
-Na azt kétlem, de egy próbát megér.-mondtam neki.
-Örülök neki.-mondta és közben elindultunk sétálni. Megfogta a kezemet, és én csak mosolyogni tudtam. El sem tudtam hinni, hogy tetszem Cameronnak.
-És hogy viseled?-kérdezte a farkas ügyre célozva.
-Hát elég nehéz felfogni, ez olyan hihetetlen a számomra. Ilyen eddig nem létezett és most hogy így az ölembe pottyan egy egész falka, elég hihetetlen dolog.
-Hát, meg fogod szokni. A farkasokat nem lehet nem szeretni.-mondta vigyorogva.
-Azt elhiszem.-mondtam én is mosolyogva.
-Szeretnél látni farkasként,-kérdezte.
-Hát nem is tudom.-mondtam bizonytalanul. Nagyon hiányzott már, de nem voltam még felkészülve rá.
-Naa, gyere, jó lesz, nem fogod megbánni.-mondta és elindult velem a tavunkhoz.
-Rendben.-egyeztem bele.

Útközben nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Nagyon izgatottnak tűnt. Hamar odaértünk és leültetett a kövemre.
-Maradj itt és várj meg. Mindjárt jövök.-mondta mosolyogva, de még megvárta a válaszomat.
-Nyugi, nem megyek sehova. itt fogok várni. Menj nyugodtan.-biztosítottam arról, hogy nem megyek sehova.
-Rendben.-mondta és el is indult. Még visszanézett rám és rám mosolygott, aztán el is tűnt az erdőben. Egy másodperc telt el és rögtön meghallottam, hogy a bokor mögött van. Nem jött elő, de én nyugodt voltam, mert tudtam, hogy csak ijesztgetni akar.
-Nagyon gyors voltál.-mondtam mosolyogva. Csönd volt.
-Gyere elő nyugodtan, nem fogsz megijeszteni.-mondtam de már nem mosolyogtam. Mikor nem válaszolt senki, felálltam.
-Cameron, ez nem vicces, gyere elő.-mondtam de már tudtam, hogy nem ő az. El akartam futni, de mielőtt megtehettem volna előttem termett egy farkas. Felismertem. Az a farkas állt előttem, aki korábban megtámadott.