Sziasztok :) ezt a fejezetet Szattinak és Szoffynak ajánlanám első sorban mert segítettek és még egyszer nagyon köszönöm. :) Nah és akkor jöjjön a fejezet :)
-Justin....Justin.-szólongattam a bátyámat. Ott feküdt a földön eszméletlenül.- Lily gyere le gyorsan és hozd a telefonomat is!-kiabáltam fel Lilynek. Gyorsan lesietett és amikor meglátta, hogy ott fekszik Justin a földön és hogy sebesült, megállt.
-Ne bambáskodj már, hozd ide gyorsan a telefont.-mondtam Lilynek aki pár másodperc múlva már hozta is a mobilomat. felhívtam a mentőket, hogy gyorsan jöjjenek ide.
-Mi történt vele?-kérdezte aggódva a húgom.
-Nem tudom. Még a saját lábán jött haza, utána meg elájult. Nagyon remélem, hogy nincs semmi komolyabb baja.-nagyon megijedtem. Pár perc múlva már itt is voltak a mentők és bevittük Justint a kórházba. Még megvizsgálták, hogy nincsen komolyabb baja, és már be is tették a mentő autóba. Becsuktam a lakást és mi is mentünk velük. Hamar beértünk a kórházba és vitték is alaposabban megvizsgálni, de még mindig eszméletlen volt. Olyan fél órát kellet várni, mikor kijött az ügyeletes orvos.
-Megvizsgáltuk és csak a lábán van egy komolyabb sérülés. Nem tudom mi lehetett az ami így megharapta, de leginkább egy farkas harapáshoz hasonlít. A körme alatti vér, nem tudjuk, hogy került oda, talán megkarmolta a támadóját és vérzett is. Bent kell maradnia éjszakára, de reggel már mehet is haza. Lassan fel fog ébredni és utána megkérdezzük, mi történt. Utána kap egy kis altatót, hogy kipihenje magát.-tájékoztatott az orvos. Megnyugodtam egy kicsit, hogy nincs komolyabb sérülése, de nagyon aggasztott ez a harapásnyom. Azt mondták, hogy lehet, hogy egy farkas volt. Lehet, hogy az a farkas tette, akivel találkoztam? Nem, az nem lehet, olyan kedves volt velem. Nem bánthatta Justint, biztos egy másik lehetett.
-Ugye ti a testvérei vagytok? Értesítettétek már a szüleiteket? Be kellene jönniük pár papírt aláírni.-mondta az orvos. A fejemre csaptam. Nem szóltam anyuéknak, annyira el voltam foglalva Justinnal és minden mással.
-Nem, még nem, de most rögtön felhívjuk őket.-ígértem meg neki.
-Rendben, akkor én most megyek és majd be lehet menni a fiúhoz, majd kérem értesítsenek, ha felébredt.-mondta határozottan.
-Rendben és köszönjük.-mondtam és már el is ment az orvos. Gyorsan felhívtam anyáékat, akik nagyon aggódtak Justnért. Mondtam nekik, hogy nincs semmi komoly, és hogy jöjjenek be. Azt mondták, hogy még egy fél óra és itt lesznek. Elindultunk Lilyvel a kórterem felé, amiben Justin feküdt. Benyitottunk és láttuk, hogy még aludt. Odamentünk az ágyához és leültünk egy székre.
-Ugye nem lesz semmi baja és meggyógyul?-kérdezte aggódva a testvérem.
-Persze, az orvos is mondta, hogy nincs komoly baja.-nyugtatgattam Lilyt. Megfogtam Justin kezét és vártuk, hogy felébredjen. Lilyre néztem, aki Justint figyelte. Éreztem, hogy elkezdi szorongatni a kezem és gyorsan a bátyámra néztem. Kinyitotta a szemét és rögtön rám nézett.
-Lily, menj és szólj az orvosnak, hogy felébredt Justin.-mondtam Lilynek és már fel is állt és kiment.
-Szia, hogy érzed magad?-kérdeztem Justintól.
-Rosszul, nagyon fáj a lábam és sajog mindenem.-mondta fájdalmasan.
-El tudod mondani, hogy mi történt?-kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen farkas lehetett,vagy hogy farkas volt-e egyáltalán és ha az volt akkor az a farkas volt-e akivel ma találkoztam.
-Nem emlékszem semmire. Csak annyi rémlik, hogy elindultam futni, ahogy minden este szoktam és megtámadott valami. Nem láttam semmit, nagyon sötét volt. Utána már nem emlékszem semmire, csak arra hogy az ajtó előtt álltam, bementem és téged láttalak utoljára.-mesélte az emlékeit. Közben megjött az orvos is és Justin elmondta neki is amit nekem, hogy nem emlékszik semmire. Befutottak anyáék is és aggódva nézték végig Justint. Nagyon aggódtak érte, pedig az orvos is elmondta nekik, hogy nincs semmi baja és holnap már mehet is haza. Nem sokáig maradhattunk, mert Justin megkapta az altatóját, hogy kipihenje magát. Anyáék kitöltötték a szokásos papírokat, addig Lilyvel a folyosón vártuk meg őket. Már öt perce vártunk, mikor megláttam, hogy az előttünk lévő vizsgálóból egy fiú jön ki. A bal arca le volt kötve, nagy sebe lehetett. Felismertem. A mi sulinkba járhatott, Chrissel egy osztályba. Nem szoktam velük látni, inkább nagy ívben elkerülik egymást. Elment mellettünk és dühösen rám nézett. Nem tudtam mi baja lehetett, de nem foglalkoztam vele, mert jöttek anyáék. Hazamentünk és mindenki nagyon fáradt volt. Hosszú volt ez a mai nap és már nem bírtunk fent lenni. Felmentem a szobámba és átöltöztem. Bebújtam az ágyba, de még nem tudtam aludni, állandóan azon a farkason járt az eszem. Ha ő támadta meg Justint, akkor nem szabad többet találkoznom vele. Furcsálltam, hogyha ő volt az akkor engem miért nem támadott meg délután? És Justin miért nem emlékszik semmire? Nagyon sok volt a kérdés és én már túl fáradt voltam gondolkodni, így behunytam a szemem és már aludtam is. Reggel, ahogy felkeltem már mindenki ébren volt. Felöltöztünk, megreggeliztünk és bementünk Justinért. Az orvos megírta a záró jelentést és mér mehettünk is haza. Otthon Justin lefeküdt a szobájába , hogy egy kicsit pihenjen. Eszembe jutott, hogy ma Vanessával kéne találkoznom, de ma nem bírtam elmenni sehova. Felhívtam és elmeséltem neki a tegnap történteket.
-Uram Isten, és akkor most nincs semmi komoly baja, igaz?-kérdezte aggódva Vanessa.
-Nincs, már haza is jött és most pihen. És bocs, hogy ma nem megyünk, de most nem tudnék sehova elmenni.-mondtam neki.
-Jaj ne butáskodj már, dehogy baj. Majd elmegyünk máskor, most tesód egészsége a legfontosabb.-mondta őszintén.
-Rendben és köszi.-motyogtam még bele a telefonba aztán leraktam. Felmentem Justinhoz megkérdezni, hogy kér-e valamit enni, de nem volt éhes. Az egész napom így telt el, hogy segítettem anyának, megkérdeztem Justintól éhes-e vagy kér-e valamit és tanultam. Este már nem bírtam tovább így bedőltem az ágyba és már aludtam is. Keveset aludtam, így álmosan keltem. Hétfő reggel van. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elkezdtem készülődni. Mielőtt lementem volna, benéztem Justinhoz, hogy minden rendben van-e. Ő még aludt, így nem zavartam. Nem mehetett egy hétig suliba, a sérülése miatt, így megkértem Vanessát, hogy vigyen el a suliba. Lilyt is az egyik barátnője apukája viszi el a suliba, így nem aggódtam miatta. Megreggeliztem, és már indultam is a ház elé, de még visszaszaladtam a táskámért. Pont most jött meg Vanessa, így nem kellet rá várnom. Elvitt a suliba és út közben Justinról kérdezgetett. Elmondtam neki, hogy minden rendben van, csak pihennie kell. Megérkeztünk a suliba és láttam, hogy Chrissék is ott vannak. A barátnőm odahúzott hozzájuk és persze, hogy ott volt Cameron is. Nem nagyon akartam odamenni, de már megláttak minket, így nem volt más választásom. Chris elénk jött és megcsókolta Vanessát. Örültem nekik. Odamentünk a többiekhez, de nem szóltam egy szót se. Cameron engem figyelt egész végig, de nem érdekelt. Már mentünk az osztálytermek felé és becsengettek. Nagyon lassan teltek az órák, de amikor a történelem órára került a sor, és dolgozatot írtunk, ott csak repült az idő. Még szerencsére be tudtam fejezni időben, így nem nagyon izgultam miatta, én jónak éreztem. Vége lett az óráknak és elindultam az ebédlő felé. Megláttam Vanessát, ahogy elindul a szokásos helyünk felé, és odaintegettem neki. Visszaintegetett, de már láttam is ahogy elfordul és megcélozza Chrisék asztalát. Persze ott ültek a haverjai is és Cameron is. Nem akartam vele összejönni, de baráti szinten talán lehet valami. Kedvetlenül leültem Vanessa mellé, ami Cameron mellet is volt és ennek láthatólag nagyon örült.
2010. március 30., kedd
2010. március 27., szombat
6. fejezet
Vanessa hívott.
-Szia, képzeld Chris elhívott randira.-mesélte a barátnőm boldogan. Örültem neki, hogy jól alakul köztük a dolog.
-Jaj de jó. És hova mentek?-kérdeztem nagy örömmel.
-Hát moziba mennénk, és Chris mondta, hogy Cameron szívesen elmenne veled valahova.-mondta nagy lelkesedéssel. Ennek már nem nagyon örültem.
-Hát mond meg neki, hogy én meg nem akarok vele sehova menni. Nagyon helyes meg minden, de nem akarok járni senkivel, csak barátok lehetünk.-mondtam egy kicsit duzzogva. Azt hittem, hogy Cameron már rég leszállt rólam és értette a jeleket, hogy nem akarok tőle semmit, de amint látom nem. Meg kell mondanom neki, hogy nem akarok senkivel járni és vele sem és csak barátok lehetünk.
-Jól van, akkor megmondom, neki, hogy most nincs kedved menni.-mondta már egy kicsit szomorkásan. Szerette volna, ha jobban megnyílnék a fiúk irányába, mert nem mindenki olyan akik a volt pasijaim, de ezt egyelőre nem akartam elfogadni.
-Oké, és nektek meg jó szórakozást.-mondtam már ismét lelkesedéssel.
-Oké, köszi és szia.-ezzel le is tettük a telefont. Cameronnal nem lehet köztünk több mint barátság. Ő többet akar, de én most nem tudok ennél többet adni. El kell ezt fogadnia. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett mennie a farkasnak, de még reménykedtem benne, hogy ismét fogom majd látni. Felvettem a földről a plédet és a könyvemet, amit félbehagytam és elindultam hazafelé. Nem bírtam tovább olvasni a könyvet, folyton a farkason járt az eszem. Nem bírtam kiverni a fejemből, hogy olyan kedves volt és a szeme megbabonázott. Gyönyörű szemei voltak és vonzottak. Csak remélni tudtam, hogy majd újra látom. Kiértem az erdőből és már otthon is voltam. Bementem a konyhába és láttam, hogy nem vette le senki az üzenetemet a fűszeres polcról. Gondoltam, akkor senki nem járt még a konyhába azóta, hogy én elmentem. Felmentem a szobámba és elpakoltam a plédet, meg a könyvemet. Délután hat óra volt és nem tudtam mit csinálni, így hát elkezdtem a házi feladatokat csinálni hétfőre. Gyorsan végeztem vele, így maradt a történelem. Lefeküdtem az ágyamra és és kinyitottam a töri könyvet, de nem kötött le hosszú ideig. Bezártam és a hátamra fordultam. Nagyot sóhajtottam. Csak a farkasra tudtam gondolni. Nem akartam senkinek elmondani, mert biztos féltettek volna tőle, hogy megtámad vagy ilyesmi, de én nem féltem tőle és találkozni akartam még vele. Nem tudtam mit csinálni, így átmentem megnézni a tesóimat. Először Justinhoz mentem be, mert rég nem beszéltem mér vele és érdekelt, hogy mi van vele. Kopogtam, de nem válaszolt. Benyitottam és láttam,, hogy üres a szobája. Bementem és az ágyán egy cetlit találtam amin ez állt:
Elmentem futni, majd jövök. Furcsálltam, hogy nincs itt, de majd akkor este beszélgetünk a vacsinál. Elindultam Lilyhez. Bekopogtam hozzá. Kinyitotta az ajtót és leültem az ágyára. Ő a számítógép előtt ült.
-Szia, hogy vagy?-érdeklődtem. Reméltem, hogy most elbeszélgetünk egy kicsit.
-Köszi, jó vagyok.-mondta és visszafordult a gép felé.
-Olyan rég beszélgettünk. Beszélgethetnénk. Nem?-kérdeztem. Nem nézett rám. Sóhajtott egy nagyot és felém fordult.
-De, szerintem is. Mióta anya és apa annyit dolgoznak, nem szoktunk beszélgetni. Nagyon hiányoznak a csajos napok és te is hiányzol.-mondta egy kicsit elérzékenyülve. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól, de ez meg fog változni.
-Nekem is nagyon hiányzol és megígérem neked, hogy több időt fogunk együtt tölteni. Rendben?-mondtam és odamentem hozzá megölelni. Egy percig csak öleltük egymást, aztán elengedtem őt és visszaültem az ágyra.
- Van egy nagyon jó ötletem. Mit szólnál ahhoz, ha nyáron elmennénk egy kicsit kirándulni valahova? És akkor együtt lenne az egész család.-mondtam nagy lelkesedéssel. Lilynek felcsillant a szeme és látszott rajta, hogy jó ötletnek tartja.
-Remek ötlet, de anyáéknak ne szóljunk, legyen titok és mi ketten majd megszervezzük.-nagy lelkesedéssel mondta a tervét.
-Rendben, de még ráérünk megszervezni.-mondtam és felálltam, hogy kimenjek. Visszafordultam hozzá és még egyszer megöleltem.
-Most tessék tanulni. És majd mindent megbeszélünk részletesen.-adtam egy puszit az arcára és már mentem is vissza a szobámba tv-zni. Már beesteledett, olyan kilenc óra körül járhatott az idő és már indultam volna zuhanyozni, mikor megcsörrent a mobilom. Gyorsan felvettem és már hallottam is ahogy a Vanessa hadarni kezd.
-Szia-szia. Képzeld most hozott haza Chris a moziból és nagyon jól éreztük magunkat. Mozi után elmentünk sétálni és nagyon jót beszélgettünk. Azt mondta, hogy nagyon tetszem neki és már meg is történt az első csók. Nem is tudom elmondani mennyire jó volt. Csodálatos estém volt és alig várom, hogy újra találkozhassak vele.-mesélte el Vanessa a randiját Chrissel. Nagyon boldog lettem, hogy már az első csókon is túl vannak és mennyire szeretik egymást.
-Nagyon örülök nektek. Biztos jó lehetett.-mondtam neki.
-Az nem kifejezés, egyszerűen varázslatos volt. Amúgy, van kedved holnap eljönni velem vásárolgatni?-kérdezte.
-Tudod a válaszomat, mindig szívesen elmegyek veled.-mondtam beleegyezően.
-Rendben akkor mondjuk délután ötre érted megyek és elmegyünk valamit kajálni és beülhetünk megnézni valamit a moziba. Oké?-mondta Vanessa. Tetszett a terve.
-Rendben, akkor holnap ötre itt várlak.-köszöntem el Vanessától. Letettem a telefont és indultam is zuhanyozni. Megcsináltam minden dolgomat, és elindultam a konyhába vacsizni. Anyáék még nem értek haza, és csak mi ketten voltunk itthon Lilyvel. Hiányoltam Justint, mert ilyenkor már rég itthon szokott lenni a futásból. Biztos megállt valahol pihenni vagy találkozott valakivel. Lily fent volt a szobájában és tv-zett. Én elkezdtem csinálni a szendvicsemet. Már majdnem kész voltam vele, mikor hangokat hallottam a bejárati ajtó felől. Nem mentem oda, mert gondoltam biztos Justin jött haza a futásból. Hallottam ahogy becsukódik az ajtó és utána néma csend lett. Odamentem megnézni, hogy mi ez a nagy csend és miért nem jön beljebb és akkor megláttam Justint. Alig állt a lábán és vérzett a lába, egy vágás volt rajta, vagy nem is tudom, egy harapásnyom. Véres volt a kezén a körme és csupa sár volt mindenhol. Nagyon megijedtem, hogy mi lehetett a baja. Nagyon rosszul nézett ki.
-Justin, mi történt? Jól vagy?-kérdeztem aggódva. Nagyon sápadt volt és nekitámaszkodott a falnak, ami sáros lett.
-Én....én- mondta Justin és összeesett. Ott hevert a földön véres lábbal és koszosan.
-Szia, képzeld Chris elhívott randira.-mesélte a barátnőm boldogan. Örültem neki, hogy jól alakul köztük a dolog.
-Jaj de jó. És hova mentek?-kérdeztem nagy örömmel.
-Hát moziba mennénk, és Chris mondta, hogy Cameron szívesen elmenne veled valahova.-mondta nagy lelkesedéssel. Ennek már nem nagyon örültem.
-Hát mond meg neki, hogy én meg nem akarok vele sehova menni. Nagyon helyes meg minden, de nem akarok járni senkivel, csak barátok lehetünk.-mondtam egy kicsit duzzogva. Azt hittem, hogy Cameron már rég leszállt rólam és értette a jeleket, hogy nem akarok tőle semmit, de amint látom nem. Meg kell mondanom neki, hogy nem akarok senkivel járni és vele sem és csak barátok lehetünk.
-Jól van, akkor megmondom, neki, hogy most nincs kedved menni.-mondta már egy kicsit szomorkásan. Szerette volna, ha jobban megnyílnék a fiúk irányába, mert nem mindenki olyan akik a volt pasijaim, de ezt egyelőre nem akartam elfogadni.
-Oké, és nektek meg jó szórakozást.-mondtam már ismét lelkesedéssel.
-Oké, köszi és szia.-ezzel le is tettük a telefont. Cameronnal nem lehet köztünk több mint barátság. Ő többet akar, de én most nem tudok ennél többet adni. El kell ezt fogadnia. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett mennie a farkasnak, de még reménykedtem benne, hogy ismét fogom majd látni. Felvettem a földről a plédet és a könyvemet, amit félbehagytam és elindultam hazafelé. Nem bírtam tovább olvasni a könyvet, folyton a farkason járt az eszem. Nem bírtam kiverni a fejemből, hogy olyan kedves volt és a szeme megbabonázott. Gyönyörű szemei voltak és vonzottak. Csak remélni tudtam, hogy majd újra látom. Kiértem az erdőből és már otthon is voltam. Bementem a konyhába és láttam, hogy nem vette le senki az üzenetemet a fűszeres polcról. Gondoltam, akkor senki nem járt még a konyhába azóta, hogy én elmentem. Felmentem a szobámba és elpakoltam a plédet, meg a könyvemet. Délután hat óra volt és nem tudtam mit csinálni, így hát elkezdtem a házi feladatokat csinálni hétfőre. Gyorsan végeztem vele, így maradt a történelem. Lefeküdtem az ágyamra és és kinyitottam a töri könyvet, de nem kötött le hosszú ideig. Bezártam és a hátamra fordultam. Nagyot sóhajtottam. Csak a farkasra tudtam gondolni. Nem akartam senkinek elmondani, mert biztos féltettek volna tőle, hogy megtámad vagy ilyesmi, de én nem féltem tőle és találkozni akartam még vele. Nem tudtam mit csinálni, így átmentem megnézni a tesóimat. Először Justinhoz mentem be, mert rég nem beszéltem mér vele és érdekelt, hogy mi van vele. Kopogtam, de nem válaszolt. Benyitottam és láttam,, hogy üres a szobája. Bementem és az ágyán egy cetlit találtam amin ez állt:
Elmentem futni, majd jövök. Furcsálltam, hogy nincs itt, de majd akkor este beszélgetünk a vacsinál. Elindultam Lilyhez. Bekopogtam hozzá. Kinyitotta az ajtót és leültem az ágyára. Ő a számítógép előtt ült.
-Szia, hogy vagy?-érdeklődtem. Reméltem, hogy most elbeszélgetünk egy kicsit.
-Köszi, jó vagyok.-mondta és visszafordult a gép felé.
-Olyan rég beszélgettünk. Beszélgethetnénk. Nem?-kérdeztem. Nem nézett rám. Sóhajtott egy nagyot és felém fordult.
-De, szerintem is. Mióta anya és apa annyit dolgoznak, nem szoktunk beszélgetni. Nagyon hiányoznak a csajos napok és te is hiányzol.-mondta egy kicsit elérzékenyülve. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól, de ez meg fog változni.
-Nekem is nagyon hiányzol és megígérem neked, hogy több időt fogunk együtt tölteni. Rendben?-mondtam és odamentem hozzá megölelni. Egy percig csak öleltük egymást, aztán elengedtem őt és visszaültem az ágyra.
- Van egy nagyon jó ötletem. Mit szólnál ahhoz, ha nyáron elmennénk egy kicsit kirándulni valahova? És akkor együtt lenne az egész család.-mondtam nagy lelkesedéssel. Lilynek felcsillant a szeme és látszott rajta, hogy jó ötletnek tartja.
-Remek ötlet, de anyáéknak ne szóljunk, legyen titok és mi ketten majd megszervezzük.-nagy lelkesedéssel mondta a tervét.
-Rendben, de még ráérünk megszervezni.-mondtam és felálltam, hogy kimenjek. Visszafordultam hozzá és még egyszer megöleltem.
-Most tessék tanulni. És majd mindent megbeszélünk részletesen.-adtam egy puszit az arcára és már mentem is vissza a szobámba tv-zni. Már beesteledett, olyan kilenc óra körül járhatott az idő és már indultam volna zuhanyozni, mikor megcsörrent a mobilom. Gyorsan felvettem és már hallottam is ahogy a Vanessa hadarni kezd.
-Szia-szia. Képzeld most hozott haza Chris a moziból és nagyon jól éreztük magunkat. Mozi után elmentünk sétálni és nagyon jót beszélgettünk. Azt mondta, hogy nagyon tetszem neki és már meg is történt az első csók. Nem is tudom elmondani mennyire jó volt. Csodálatos estém volt és alig várom, hogy újra találkozhassak vele.-mesélte el Vanessa a randiját Chrissel. Nagyon boldog lettem, hogy már az első csókon is túl vannak és mennyire szeretik egymást.
-Nagyon örülök nektek. Biztos jó lehetett.-mondtam neki.
-Az nem kifejezés, egyszerűen varázslatos volt. Amúgy, van kedved holnap eljönni velem vásárolgatni?-kérdezte.
-Tudod a válaszomat, mindig szívesen elmegyek veled.-mondtam beleegyezően.
-Rendben akkor mondjuk délután ötre érted megyek és elmegyünk valamit kajálni és beülhetünk megnézni valamit a moziba. Oké?-mondta Vanessa. Tetszett a terve.
-Rendben, akkor holnap ötre itt várlak.-köszöntem el Vanessától. Letettem a telefont és indultam is zuhanyozni. Megcsináltam minden dolgomat, és elindultam a konyhába vacsizni. Anyáék még nem értek haza, és csak mi ketten voltunk itthon Lilyvel. Hiányoltam Justint, mert ilyenkor már rég itthon szokott lenni a futásból. Biztos megállt valahol pihenni vagy találkozott valakivel. Lily fent volt a szobájában és tv-zett. Én elkezdtem csinálni a szendvicsemet. Már majdnem kész voltam vele, mikor hangokat hallottam a bejárati ajtó felől. Nem mentem oda, mert gondoltam biztos Justin jött haza a futásból. Hallottam ahogy becsukódik az ajtó és utána néma csend lett. Odamentem megnézni, hogy mi ez a nagy csend és miért nem jön beljebb és akkor megláttam Justint. Alig állt a lábán és vérzett a lába, egy vágás volt rajta, vagy nem is tudom, egy harapásnyom. Véres volt a kezén a körme és csupa sár volt mindenhol. Nagyon megijedtem, hogy mi lehetett a baja. Nagyon rosszul nézett ki.
-Justin, mi történt? Jól vagy?-kérdeztem aggódva. Nagyon sápadt volt és nekitámaszkodott a falnak, ami sáros lett.
-Én....én- mondta Justin és összeesett. Ott hevert a földön véres lábbal és koszosan.
Díj
Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1. Nagyon szépen köszönöm Csabinak, hogy gondolt rám :)
http://sunrisenapkelte.blogspot.com
2.
1. Imádok olvasni
2. Szeretek a barátaimmal lenni
3. Szeretek írni és ezt másokkal megosztani :)
4. Szeretek vásárolgatni
5. Imádok zenét hallgatni
6. Barátkozó tipus vagyok
7. Imádom az állatokat, főleg a kutyákat csak sajnos nekünk nem lehet :(
Akiknek adom:
Szatti:
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Brigi:
http://titkokarnyekaban.blogspot.com
Spirit Bliss:
http://twilightfic.blogspot.com
Lulu:
http://lulufanfic.blogol.hu
Szoffy:
http://lonelyfriendship.blogspot.com
Nikki:
http://twilightsagafanfictions.blogspot.com
2010. március 26., péntek
Díj
Szabályok:
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról.
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.
1.Köszönöm szépen Dido_Taylornak, hogy rám gondolt :) Köszi www.aftertwilightsaga.blogspot.com
2. Csabi:
http://sunrisenapkelte.blogspot.com
Brigi:
Http://titkokarnyekaban.blogspot.com
Szatti:
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Spirit Bliss:
http://twilightfic.blogspot.com
Lulu:
http://lulufanfic.blogol.hu
És még nagyon sokan megérdemelnék, de most csak párat emeltem ki a sok jóból :)
4.Hogy miért is szeretek írni?
Még csak nemrég kezdtem a történetet és nem igazán van még benne tapasztalatom de szeretném ha sok olvasóm lenne, ha jobb kedve lenne valakinek attól hogy elolvassa az írásomat és érzéseket, gondolatokat váltana ki az olvasókból :) Számomra nagyon jó érzés írni a fejezeteket és mindig nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak hozzá az olvasóim.
5. Bemutatkozás.
Május 21-én leszek 15 éves és már nagyon várom :) Most nyolcadikos vagyok és szeptembertől már gimibe fogok járni amit már várok, de egy kicsit félek, hogy milyenek lesznek az új osztálytársaim. Nagyon rossz lesz , hogy szétválik az osztályunk, mert nagyon szeretjük egymást, hisz 8 évig együtt voltunk és a legjobb barátnőimmel sem fogok már minden nap találkozni:( De remélem, sok barátom lesz majd a gimiben :) Van egy öcsém, akit nagyon szeretek, de néha az idegeimre tud menni :) Nagyon szeretek olvasni,írni, zenét hallgatni és a barátaimmal lenni. Hát körülbelül ennyi de ha többet akartok megtudni rólam akkor írjatok nyugodtan üzit, vagy vegyetek fel msn-re Puszi: Niki :)
2010. március 23., kedd
5. fejezet
Szombat reggel kialvatlanul keltem. Egész éjjel azon gondolkoztam, hogy mi lehetett a fán, mert egy madár nem csap ekkora zajt. Ezen gondolkozva mentem le a konyhába reggelizni. Nem akartam tovább erre gondolni, hiszen úgyse fogom már megtudni, mi volt ott a fán. Lementem a lépcsőn és rögtön a konyhába mentem, hogy reggelit csináljak magamnak. Beértem a konyhába és ott volt anyukám. Odamentem és megpusziltam. A konyhánk nem volt valami nagy, de azért olyan kicsi se. Van benne tűzhely, mikró, hűtő, meg ami egy konyhában szokott lenni. Sárga falai voltak és én ezt nagyon szerettem ,mert mindig azt az érzést keltették bennem, hogy süt a nap. A szüleinkkel olyan ritkán vagyunk együtt, mert dolgozniuk kell, de én ezt megértem, mert azért dolgoznak annyit, hogy legyen ennivalónk, meg el tudjanak tartani apával három gyereket. Reggelire megcsináltam magamnak a müzlit és közben anyával beszélgettem.
-És hogy megy a munka?-kérdezgettem őt.
-Nagyon jól. És neked hogy megy a suli?-kérdezett vissza anya.
-Jól. Most vannak az év végi téma zárók és tanulgatok rájuk.-mondtam nem túl nagy lelkesedéssel. Ezerszer szívesebben olvasnék valami izgalmas könyvet, mintsem a téma zárókra készülnék. De hát nincs mit tenni, tanulni kell.
-És a barátaiddal mi van?-kérdezte anya.
-Hát velük is minden rendben. Tegnap bowlingozni voltunk és a fiúk nyertek, így nekünk kell kifizetni egy vacsit nekik. Vanessának pedig kialakulóban van egy kapcsolat. Nagyon megtetszett neki egy fiú és tegnap találkoztunk vele és a haverjaival. Jól el voltak és látszott a fiún is, hogy bejön neki Vanessa.-mondtam nagy örömmel. Aztán hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. Eszembe jutott Cameron és a szeme ahogy rám nézett. Nem tudtam elfelejteni ezt a tekintetet, de nem is gondolhattam rá többet. Gyorsan kivertem a fejemből Cameront és az arcomra erőltettem egy mosolyt. Anya nem vette észre, mert nyugodtan ette a szendvicset, amit nemrég csinált. Megettem a müzlimet és bepakoltam a mosogatóba. Már mentem is ki a konyhából, de megálltam, mert majdnem nekem jött Lily.
-Jó reggelt.-mondtam neki.
-Jó reggelt.-mondta ő is, de már ment is tovább, így nem erőltettem tovább a dolgot. Nagyon sajnáltam, hogy így eltávolodtunk egymástól. Mióta anya rengeteget dolgozik, azóta nem csinálunk közös programokat. Annyira jó volt régen, mikor csaptunk egy csajos napot, csak így mi hárman. Elmentünk vásárolni, beültünk valahova és beszélgettünk. Mindent elmondtam nekik és Lily is elmondta a pasi ügyeit. Nagyon hiányzott már, hogy az egész család együtt legyen és együtt csináljunk valamit. És eszembe jutott valami, de ezzel még várni akartam egy kicsit a nyári szünetig. Titokban akartam csinálni, senkinek nem akartam elmondani. De ezzel most nem akartam foglalkozni, van még rá időm. Felmentem a szobámba, tanulnom kellett volna, de semmi kedvem nem volt hozzá, gondoltam tanulok majd holnap. Ki akartam menni az erdőbe, a rejtekhelyemre és olvasni. Kinéztem az ablakon és esett. Nagyon sajnáltam, hogy nem merülhettem el a könyvemben, de elhatároztam, hogyha eláll az eső akkor mindenképpen elmegyek az erdőbe és olvasok. Addig nem tehettem mást, csak tanultam törire. Készültem a hétfői dolgozatra, mert ezzel javíthatok a jegyemen és akár ötös is lehetek történelemből év végén. Egészen belemerültem, de azért mégse volt az igazi. Abbahagytam egy kicsit és lementem egy pohár vízért, mert nagyon szomjas voltam. Nem volt a konyhában senki. Justin még aludt pedig már mindjárt dél lesz. Lily meg tanult. Anya és apa kaptak egy hívást, hogy sürgősen be kell menniük mert határidőre kell megcsinálni egy munkát és nem szabad késni vele. Kitöltöttem a vizet és már mentem is vissza a szobámba. Már kezdtem volna olvasni tovább az unalmas törit de gyorsan kipillantottam az ablakon és láttam, hogy már nem esik. Széles mosoly ült kii az arcomra és gyorsan be is csuktam a töri könyvet. Átöltöztem olyan ruhába, amit nem sajnálok, ha sáros lesz, mivel még nem száradt meg minden. Kivettem a szekrényemből a plédet és elővettem a könyvemet, hogy majd azt olvashassam. Sokkal jobban szeretek a szabadban olvasni, mert ott hallom a madarakat és érzem az erdő illatát. Lementem a konyhába és egy papír lapra felírtam a testvéreimnek, hogy az erdőbe mentem. Ők mindig tudták, hogy imádok olvasni, és csak az erdőben tudok nyugodtan. A papírt odatettem a fűszeres polcra, ahonnan rögtön kiszúrják, ha bejönnek ide. Elővettem a kulcsomat és kiléptem a házból. Elindultam az erdőbe és megkerestem a rejtett ösvényt. Egész úton olyan érzésem volt mintha figyelnének, követnének. Elhessegettem a rossz gondolatokat és mentem tovább. Nagy nehezen megtaláltam az utat, eléggé el volt dugva. Elindultam rajta és egy kis idő múlva már oda is értem a tisztásra. Ugyanúgy néztem végig rajta, mint ahogy az első alkalommal. Megint megbabonázott a táj szépsége. Elindultam a kis folyóhoz és leterítettem a fűbe a pokrócot. A fű vizes volt egy kicsit a délelőtti esőtől de nem érdekelt különösebben, mert a takaró amit hoztam eléggé vastag volt, így nem tudott átázni. Leültem a pokrócra és kinyitottam a könyvet. Elolvastam belőle két fejezetet és megint az az érzés tört rám mint amikor idefele jöttem, hogy valaki néz. Körbenéztem a tisztáson, de nem láttam senkit. Visszanéztem a könyvbe és folytattam. Csak pár sort olvastam, mikor hallottam hogy a tisztás túloldalán megmozdult a bokor. Odanéztem, de nem láttam semmit. Letettem a könyvet és felálltam. Hosszan néztem azt a bokrot, de semmi. Már ültem volna le, mikor megint megmozdult a bokor. Nagyon megijedtem, hiszen nem tudtam mi lehetett ott. Egyszer csak elkezdett rázkódni a bokor és egy barna bundájú farkas lépett ki a bokor mögül. A földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam, hogy most mit csináljak, nagyon megijedtem. El akartam futni, de a lábam nem engedelmeskedett. Csak álltam ott és nem mozdultam. A farkas sem mozdult. Lassan lehajoltam, hogy megfogjam a könyvemet és a takarót és elfussak innen. Nagyon lassan csináltam mindent, nehogy valahogy feldühítsem és rám támadjon. Rémült arccal felkaptam a kezembe a könyvet és ezt végigkövette a szemével a farkas is. Nyúltam volna a pokrócért is de megálltam, mert lépett egyet felém a farkas. Belenéztem a szemébe és szomorúságot láttam benne. Nagyon ismerős volt a szeme, de nem tudtam hova tenni. Megálltam és otthagytam a plédet a földön. Hosszan néztem, hogy mit csinál, de csak mozdulatlanul állt. Nem mertem odamenni hozzá, mert féltem, hogy megharap. Aztán megmozdult a a farkas. Megfordult és elindult vissza az erdőbe. De fél úton megállt, felém fordult és lefeküdt a fűbe. Nem értettem, miért csinálta ezt. Azt hittem, hogy visszamegy az erdőbe és békén hagy, de tévedtem. Már kezdtem megnyugodni, hogy nem akar rám támadni, de most megint aggódtam, hogy itt fog figyelni. Nem mozdultam, mert féltem, hogy rám ugrik. Nem történt semmi, csak feküdt a fűben és várt. Megint a szemébe néztem és most már reménykedve nézett rám. Nem tudtam mire véljem ezt, de vonzott a tekintete. Vágyakozóan és mintha csillogna is a szeme. Nagyon furcsa volt ez a farkas. Igaz még nem találkoztam egyel sem. de nem ilyennek képzeltem el őket. Ő teljesen más volt, mint a természet filmekben. Nem tudtam ellenállni a tekintetének így tettem egy lépést felé. Újra belenéztem a szemébe és most izgatottságot fedeztem fel benne. Felállt a farkas és mint egy kutya aki most látja hosszú idő után a gazdiját, elkezdte csóválni a farkát. Nagyon aranyos volt, de még mindig féltem tőle. Észrevehette, mert gyorsan visszafeküdt a fűbe és bűnbánóan tekintett rám. Olyan volt mint egy kiskutya, így tettem felé még egy lépést, hogy lássam mi a reakciója. Nem mozdult. Izgatott lett, ahogyan egyre közelebb kerültem hozzá. Tettem felé még pár lépést és már csak öt méter választott el egymástól. Nem akartam hirtelen mozdulatot tenni,a szívem a törkomban dobogott és reszketett kezem, lábam nehogy valami baj legyen, hiszen mégiscsak egy vadálatról van szó. Rám nézett és bátorítóan vonyított egyet. Ezek után már nem tudtam félni tőle, így még közelebb mentem hozzá. Egy lépés választott el tőle és leguggoltam. A farkas még mindig nem állt fel.
-Ugye nem fogsz bántani?-kérdeztem tőle. Eléggé szánalmas volt tőlem, hogy egy farkassal beszélgetek. Bíztam benne így nagyon óvatosan kinyújtottam a kezemet, hogy megérintsem. A farkas örömmel figyelte a mozdulatot. A kezem nagyon lassan haladt, és végül megérintettem a bundáját. Nagyon selymes volt és ez tetszett. Elkezdtem simogatni a fejét és ő meg a szemembe nézett. Már nem féltem tőle, mert tudtam, hogy nem akar bántani. Már épp vettem volna el a kezemet mikor ő elkezdte nyalogatni. Nem húztam el a kezemet, és hagytam neki. Hirtelen megjelent mellettem egy pillangó. Nagyon szép volt, sárga színű. Aztán hirtelen megjelent még egy, és azután folyamatosan jöttek. Mindegyik leszállt a mellettünk lévő virágokra. Nagyon tetszett. Közben észrevettem, hogy kiderült az ég is és elkezdett sütni a nap. Furcsálltam, hiszen itt Forksban állandóan esik az eső, és csak nagyon ritka az olyan alkalom amikor süt a nap, főleg eső után. Gyönyörű volt az idő. Nem értettem ezt a hirtelen változó időjárást, de nem bántam. Hirtelen megszólalt a telefonom a távolból, ahol a pokrócon hagytam. Olyan rossz volt az időzítés és nem akartam felvenni. Abbahagyta a zenélést és már kezdtem megnyugodni mikor újra megszólalt.
-Nagyon kitartó.-mondtam a farkasnak bosszankodva, hogy megzavartak. Azért eléggé szánalmas vagyok, hogy egy farkassal beszélgetek, hiszen ő úgyse érti amit mondok neki. Visszahúztam a kezemet és lassan felálltam. Oda akartam menni, hogy kikapcsoljam a telefonomat és visszajöjjek a farkashoz, mikor hirtelen egy farkas vonyítás hallatszott az erdőből. Felállt a farkas és szomorúan nézett rám, mintha engedélyt kérne, ahhoz hogy elmehessen. Nem értettem miért néz így rám, hiszen csak most találkoztunk és azt csinál amit akar. De nem volt szívem csak úgy itt hagyni.
-Menj csak, remélem még találkozunk.-mondtam reménykedve. Nagyon megszerettem ez alatt a kis idő alatt, viszont még egy kicsit bennem volt a félsz, hogy esetleg bántana. A farkas elindult az erdő felé és mielőtt bement volna a sűrűbe, még visszanézett rám és már ment is. Hogy lehet, hogy egy farkas ilyen kedves és így viselkedjen egy emberrel? A természet filmekben azt láttam, hogy megtámadják az embereket, és nem pedig megnyalják a kezünket. Nem értettem őt, de tetszett. Vissza akartam még jönni, és találkozni vele, vonzott valami hozzá, a tekintete. Nem értettem, hogy ragaszkodhattam ennyire egy farkashoz, mikor csak pár percet voltunk együtt. A gondolat menetemből a telefonom csörgése rázott ki, ami újra elkezdte a szokásos zenét. Gyorsan odaszaladtam a plédhez és a könyvemhez amit félbehagytam és felvettem a telefont.
-És hogy megy a munka?-kérdezgettem őt.
-Nagyon jól. És neked hogy megy a suli?-kérdezett vissza anya.
-Jól. Most vannak az év végi téma zárók és tanulgatok rájuk.-mondtam nem túl nagy lelkesedéssel. Ezerszer szívesebben olvasnék valami izgalmas könyvet, mintsem a téma zárókra készülnék. De hát nincs mit tenni, tanulni kell.
-És a barátaiddal mi van?-kérdezte anya.
-Hát velük is minden rendben. Tegnap bowlingozni voltunk és a fiúk nyertek, így nekünk kell kifizetni egy vacsit nekik. Vanessának pedig kialakulóban van egy kapcsolat. Nagyon megtetszett neki egy fiú és tegnap találkoztunk vele és a haverjaival. Jól el voltak és látszott a fiún is, hogy bejön neki Vanessa.-mondtam nagy örömmel. Aztán hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. Eszembe jutott Cameron és a szeme ahogy rám nézett. Nem tudtam elfelejteni ezt a tekintetet, de nem is gondolhattam rá többet. Gyorsan kivertem a fejemből Cameront és az arcomra erőltettem egy mosolyt. Anya nem vette észre, mert nyugodtan ette a szendvicset, amit nemrég csinált. Megettem a müzlimet és bepakoltam a mosogatóba. Már mentem is ki a konyhából, de megálltam, mert majdnem nekem jött Lily.
-Jó reggelt.-mondtam neki.
-Jó reggelt.-mondta ő is, de már ment is tovább, így nem erőltettem tovább a dolgot. Nagyon sajnáltam, hogy így eltávolodtunk egymástól. Mióta anya rengeteget dolgozik, azóta nem csinálunk közös programokat. Annyira jó volt régen, mikor csaptunk egy csajos napot, csak így mi hárman. Elmentünk vásárolni, beültünk valahova és beszélgettünk. Mindent elmondtam nekik és Lily is elmondta a pasi ügyeit. Nagyon hiányzott már, hogy az egész család együtt legyen és együtt csináljunk valamit. És eszembe jutott valami, de ezzel még várni akartam egy kicsit a nyári szünetig. Titokban akartam csinálni, senkinek nem akartam elmondani. De ezzel most nem akartam foglalkozni, van még rá időm. Felmentem a szobámba, tanulnom kellett volna, de semmi kedvem nem volt hozzá, gondoltam tanulok majd holnap. Ki akartam menni az erdőbe, a rejtekhelyemre és olvasni. Kinéztem az ablakon és esett. Nagyon sajnáltam, hogy nem merülhettem el a könyvemben, de elhatároztam, hogyha eláll az eső akkor mindenképpen elmegyek az erdőbe és olvasok. Addig nem tehettem mást, csak tanultam törire. Készültem a hétfői dolgozatra, mert ezzel javíthatok a jegyemen és akár ötös is lehetek történelemből év végén. Egészen belemerültem, de azért mégse volt az igazi. Abbahagytam egy kicsit és lementem egy pohár vízért, mert nagyon szomjas voltam. Nem volt a konyhában senki. Justin még aludt pedig már mindjárt dél lesz. Lily meg tanult. Anya és apa kaptak egy hívást, hogy sürgősen be kell menniük mert határidőre kell megcsinálni egy munkát és nem szabad késni vele. Kitöltöttem a vizet és már mentem is vissza a szobámba. Már kezdtem volna olvasni tovább az unalmas törit de gyorsan kipillantottam az ablakon és láttam, hogy már nem esik. Széles mosoly ült kii az arcomra és gyorsan be is csuktam a töri könyvet. Átöltöztem olyan ruhába, amit nem sajnálok, ha sáros lesz, mivel még nem száradt meg minden. Kivettem a szekrényemből a plédet és elővettem a könyvemet, hogy majd azt olvashassam. Sokkal jobban szeretek a szabadban olvasni, mert ott hallom a madarakat és érzem az erdő illatát. Lementem a konyhába és egy papír lapra felírtam a testvéreimnek, hogy az erdőbe mentem. Ők mindig tudták, hogy imádok olvasni, és csak az erdőben tudok nyugodtan. A papírt odatettem a fűszeres polcra, ahonnan rögtön kiszúrják, ha bejönnek ide. Elővettem a kulcsomat és kiléptem a házból. Elindultam az erdőbe és megkerestem a rejtett ösvényt. Egész úton olyan érzésem volt mintha figyelnének, követnének. Elhessegettem a rossz gondolatokat és mentem tovább. Nagy nehezen megtaláltam az utat, eléggé el volt dugva. Elindultam rajta és egy kis idő múlva már oda is értem a tisztásra. Ugyanúgy néztem végig rajta, mint ahogy az első alkalommal. Megint megbabonázott a táj szépsége. Elindultam a kis folyóhoz és leterítettem a fűbe a pokrócot. A fű vizes volt egy kicsit a délelőtti esőtől de nem érdekelt különösebben, mert a takaró amit hoztam eléggé vastag volt, így nem tudott átázni. Leültem a pokrócra és kinyitottam a könyvet. Elolvastam belőle két fejezetet és megint az az érzés tört rám mint amikor idefele jöttem, hogy valaki néz. Körbenéztem a tisztáson, de nem láttam senkit. Visszanéztem a könyvbe és folytattam. Csak pár sort olvastam, mikor hallottam hogy a tisztás túloldalán megmozdult a bokor. Odanéztem, de nem láttam semmit. Letettem a könyvet és felálltam. Hosszan néztem azt a bokrot, de semmi. Már ültem volna le, mikor megint megmozdult a bokor. Nagyon megijedtem, hiszen nem tudtam mi lehetett ott. Egyszer csak elkezdett rázkódni a bokor és egy barna bundájú farkas lépett ki a bokor mögül. A földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam, hogy most mit csináljak, nagyon megijedtem. El akartam futni, de a lábam nem engedelmeskedett. Csak álltam ott és nem mozdultam. A farkas sem mozdult. Lassan lehajoltam, hogy megfogjam a könyvemet és a takarót és elfussak innen. Nagyon lassan csináltam mindent, nehogy valahogy feldühítsem és rám támadjon. Rémült arccal felkaptam a kezembe a könyvet és ezt végigkövette a szemével a farkas is. Nyúltam volna a pokrócért is de megálltam, mert lépett egyet felém a farkas. Belenéztem a szemébe és szomorúságot láttam benne. Nagyon ismerős volt a szeme, de nem tudtam hova tenni. Megálltam és otthagytam a plédet a földön. Hosszan néztem, hogy mit csinál, de csak mozdulatlanul állt. Nem mertem odamenni hozzá, mert féltem, hogy megharap. Aztán megmozdult a a farkas. Megfordult és elindult vissza az erdőbe. De fél úton megállt, felém fordult és lefeküdt a fűbe. Nem értettem, miért csinálta ezt. Azt hittem, hogy visszamegy az erdőbe és békén hagy, de tévedtem. Már kezdtem megnyugodni, hogy nem akar rám támadni, de most megint aggódtam, hogy itt fog figyelni. Nem mozdultam, mert féltem, hogy rám ugrik. Nem történt semmi, csak feküdt a fűben és várt. Megint a szemébe néztem és most már reménykedve nézett rám. Nem tudtam mire véljem ezt, de vonzott a tekintete. Vágyakozóan és mintha csillogna is a szeme. Nagyon furcsa volt ez a farkas. Igaz még nem találkoztam egyel sem. de nem ilyennek képzeltem el őket. Ő teljesen más volt, mint a természet filmekben. Nem tudtam ellenállni a tekintetének így tettem egy lépést felé. Újra belenéztem a szemébe és most izgatottságot fedeztem fel benne. Felállt a farkas és mint egy kutya aki most látja hosszú idő után a gazdiját, elkezdte csóválni a farkát. Nagyon aranyos volt, de még mindig féltem tőle. Észrevehette, mert gyorsan visszafeküdt a fűbe és bűnbánóan tekintett rám. Olyan volt mint egy kiskutya, így tettem felé még egy lépést, hogy lássam mi a reakciója. Nem mozdult. Izgatott lett, ahogyan egyre közelebb kerültem hozzá. Tettem felé még pár lépést és már csak öt méter választott el egymástól. Nem akartam hirtelen mozdulatot tenni,a szívem a törkomban dobogott és reszketett kezem, lábam nehogy valami baj legyen, hiszen mégiscsak egy vadálatról van szó. Rám nézett és bátorítóan vonyított egyet. Ezek után már nem tudtam félni tőle, így még közelebb mentem hozzá. Egy lépés választott el tőle és leguggoltam. A farkas még mindig nem állt fel.
-Ugye nem fogsz bántani?-kérdeztem tőle. Eléggé szánalmas volt tőlem, hogy egy farkassal beszélgetek. Bíztam benne így nagyon óvatosan kinyújtottam a kezemet, hogy megérintsem. A farkas örömmel figyelte a mozdulatot. A kezem nagyon lassan haladt, és végül megérintettem a bundáját. Nagyon selymes volt és ez tetszett. Elkezdtem simogatni a fejét és ő meg a szemembe nézett. Már nem féltem tőle, mert tudtam, hogy nem akar bántani. Már épp vettem volna el a kezemet mikor ő elkezdte nyalogatni. Nem húztam el a kezemet, és hagytam neki. Hirtelen megjelent mellettem egy pillangó. Nagyon szép volt, sárga színű. Aztán hirtelen megjelent még egy, és azután folyamatosan jöttek. Mindegyik leszállt a mellettünk lévő virágokra. Nagyon tetszett. Közben észrevettem, hogy kiderült az ég is és elkezdett sütni a nap. Furcsálltam, hiszen itt Forksban állandóan esik az eső, és csak nagyon ritka az olyan alkalom amikor süt a nap, főleg eső után. Gyönyörű volt az idő. Nem értettem ezt a hirtelen változó időjárást, de nem bántam. Hirtelen megszólalt a telefonom a távolból, ahol a pokrócon hagytam. Olyan rossz volt az időzítés és nem akartam felvenni. Abbahagyta a zenélést és már kezdtem megnyugodni mikor újra megszólalt.
-Nagyon kitartó.-mondtam a farkasnak bosszankodva, hogy megzavartak. Azért eléggé szánalmas vagyok, hogy egy farkassal beszélgetek, hiszen ő úgyse érti amit mondok neki. Visszahúztam a kezemet és lassan felálltam. Oda akartam menni, hogy kikapcsoljam a telefonomat és visszajöjjek a farkashoz, mikor hirtelen egy farkas vonyítás hallatszott az erdőből. Felállt a farkas és szomorúan nézett rám, mintha engedélyt kérne, ahhoz hogy elmehessen. Nem értettem miért néz így rám, hiszen csak most találkoztunk és azt csinál amit akar. De nem volt szívem csak úgy itt hagyni.
-Menj csak, remélem még találkozunk.-mondtam reménykedve. Nagyon megszerettem ez alatt a kis idő alatt, viszont még egy kicsit bennem volt a félsz, hogy esetleg bántana. A farkas elindult az erdő felé és mielőtt bement volna a sűrűbe, még visszanézett rám és már ment is. Hogy lehet, hogy egy farkas ilyen kedves és így viselkedjen egy emberrel? A természet filmekben azt láttam, hogy megtámadják az embereket, és nem pedig megnyalják a kezünket. Nem értettem őt, de tetszett. Vissza akartam még jönni, és találkozni vele, vonzott valami hozzá, a tekintete. Nem értettem, hogy ragaszkodhattam ennyire egy farkashoz, mikor csak pár percet voltunk együtt. A gondolat menetemből a telefonom csörgése rázott ki, ami újra elkezdte a szokásos zenét. Gyorsan odaszaladtam a plédhez és a könyvemhez amit félbehagytam és felvettem a telefont.
2010. március 22., hétfő
Díj
Ez egy blogger díj. A szabályok a következőek:
1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6. Megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7. Betartom a szabályokat
Akiknek adom:
Brigi blogja:
http://titkokarnyekaban.blogspot.com
Szatti blogja:
http://holdtolhajnalig.blogspot.com
Lukci blogja:
http://lukcii.blogspot.com
Nikki blogja:
http://twilightsagafanfictions.blogspot.com
Lili blogja:
http://mylittleworld-lili.blogspot.com
Szoffy blogja:
http://lonelyfriendship.blogspot.com
Teszt:
Név: László Nikolett
Becenév: Niki
Lakhely: Magyarország/Szabolcs-Szatmár-Bereg megye/Nyíregyháza
Születési hely: Nyíregyháza
Magasság: 170 cm
Névnap: Szeptember 10.
Foglalkozás: Diák
Testvérek: 1 öcsém van
Anyanyelv: Magyar
Beszélt nyelvek: Magyar, Német
Gyűjtemény: Könyvek :)
Cipőméret: 39
Iskola: Apáczai Csere János Gyak. Ált. Iskola
Osztály: 8. osztály
Kedvencek: Twilight Saga, Shiver, stb
Zsebpénz: nem publikus
Kívánság: Másoknak örömet szerezni az írásaimmal:)
Álom: Az, hogy egyszer kiadják a történetem :)
Szerencseszám: 14, 21
Szeretnék találkozni: Sokmindenkivel :D
Ezt a díjat: CSABITÓL kaptam :) 2010. március. 22.
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM :)
2010. március 20., szombat
4. fejezet
Visszamentünk a többiekhez, de Vanessa nem vette le a szemét a fiúról.
-Menj oda hozzá, és mutatkozz be neki. Ne itt csorgasd a nyálad.-mondtam neki, mert már idegesített, hogy nem figyel semmi másra csak arra a fiúra.
-Te megőrültél? És ha nem tetszem neki? Inkább maradok itt.- mondta. Nem bírtam nézni ahogy ezt csinálja így felállítottam és elkezdtem magam után húzni.
-Mit csinálsz? Hova megyünk-kérdezte a barátnőm ijedten. Nem válaszoltam, gondoltam úgy is leesik neki. Már majdnem ott voltunk az asztaluknál mikor Vanessa megállt és nem mozdult.
-Te meg vagy huzatva, ugye most nem gondoltad komolyan, hogy oda megyünk? Nincs az a pénz amiért én most odamegyek hozzájuk.-mondta a fejét rázva, de én még nem adtam fel.
-Vanessa, ha nem mész oda hozzá, akkor sosem tudod meg hogy tetszel-e neki. És én is odamegyek veled, nem kell félned.-győzködtem. Elgondolkodott egy pillanatra, aztán bólintott. Végül odamentünk az asztalukhoz, de még nem figyeltek fel ránk. A barátnőm egy hirtelen mozdulattal elhúzott onnan, így pár lépéssel egy kicsit messzebb kerültünk az asztaltól. Nem értetem őt, máris meggondolta magát? Meg akartam kérdezni, hogy miért húzott el onnan, de közbevágott és elkezdett beszélni.
-És mit fogunk nekik mondani? Azt, hogy bocsi, hogy zavarunk, de nagyon tetszel és csak azt akartam megkérdezni, hogy neked is tetszem-e?-mondta fintorogva.
-Nem dehogy is, csak köszönünk nekik. Nem kell beparázni, ismerjük őket a suliból és csak oda megyünk köszönni meg megkérdezzük csatlakozhatunk-e. Így jó lesz?- győzködtem tovább Vanessát. A barátainkat nyugodtan otthagyhattunk, mert már eldőlt a meccs, hiába próbálkozunk. A fiúk nyertek és nekünk már semmi esélyünk nem volt, így csak verseny nélkül guritottunk néhányat. Otthagytuk őket és én reménykedtem benne, hogy ide is jöhetünk, bemutatni a tehetségünket és közben Vanessa meg ismerkedik a kiszemeltjével. Megfogtam a kezét és elindultam vele az asztalhoz. Látszott Vanessán, hogy izgul, de bátorításképpen megszorítottam egy kicsit a kezét, hogy tudja én itt vagyok mellette. Odaértünk az asztalhoz és megszólítottam azt a fiút aki Vanessának tetszett.
-Szia, mi csak idejöttünk köszönni, mert láttunk titeket és gondoltam mi is guríthatnánk párat veletek.-mondtam és csak reménykedni tudtam, hogy igent mondanak. Vanessa mellettem csak mosolygott a fiúra, és a fiú és visszamosolygott, aztán válaszolt.
-Persze, gyertek nyugodtan. Amúgy én Chris vagyok ők itt a haverjaim Jason, Lucas és aki ott a pultnál van Cameron. Ő is nemsokára jön csak hoz egy kis kaját. Igaz egy iskolába járunk, onnan vagytok nekem ilyen ismerősök?-kérdezte meg udvariasan, de látszott rajta, hogy biztos a válaszban.
-Igen, egy iskolába járunk, de nem nagyon szoktunk beszélgetni, így gondoltam épp ideje elkezdeni.-mosolyogtam rá. Leültünk az asztalukhoz és megvártuk míg befejezik a menetet. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, de Christ jobban érdekelte Vanessa. Nagyon összebarátkoztak, pedig csak nemrég jöttünk ide. Idővel visszajött Cameron is. Jó sokáig elvolt.
-Szia, hol voltál? Már nagyon éhesek vagyunk!-mondta Chris. De le nem vette a szemét Vanessáról. Cameron nem nézett ránk csak letette a nasit és nem válaszolt a kérdésre csak legyintett egyett a kezével és már ment is gurítani. Nagyon jól játszott, le is tarolta mindet. Mikor visszajött, Chris következett és már ment is volna de megállt.
-Ó de egy hülye vagyok, el is felejtettem bemutatni neked a lányokat. Ő itt Vanessa és a barátnője Ashley. Idejöttek egy kicsit beszélgetni.-mondta Chris. Amikor a barátnőmet mutatta be furcsán csillogott a szeme. Nem tudtam mitől lehet de nem is foglalkoztam vele. Cameron odahajolt Vanessához és kezetfogott vele, aztán cinkosan Chrisre mosolygott. Ezt észrevettem, de elkönyveltem magamban, hogy biztos csak azért mert észrevette, hogy mindeketten tetszenek egymásnak. Cameron felémfordult, de még nem nézett rám. Kezetfogtunk aztán belenézett a szemembe. Gyönyörű szeme volt. Sötét barna már-már inkább feketének látszott, de melegséget sugárzott a tekintete. Megjelent a szemében az a csillogás amit észrevettem Chrisnél is. Nem engedte el a kezem és mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. Vanessa harmadjára mondta a nevemet mikor elkaptam a tekintetem a szeméről.
-Mivan?-kérdeztem tőle meglepetten.
-Semmi csak elbambultál.-mondta Vanessa. Nem tudom mi ütött belém. Cameron leült pont mellém és megfogta a kezemet. Én ösztönösen elhúzódtam mellőle és nem szóltam hozzá. Nem törődött vele, így közelebb jött hozzám de most nem fogta meg a kezem. Nem értettem miért csinálja ezt, de nem akartam egy fiúhoz se ennyire közel kerűlni.
-Mindig ide jártok vagy csak most jöttetek el ide bowlingozni?-kérdezte tőlem Cameron. Nem válaszoltam rögtön. Közben Chris visszajött az asztalhoz és leült Vanessa mellé. Addig a barátaik gurítottak.
-Nem mi minden pénteken jövünk a haverjainkkal.-mondtam. Nem bírtam, hogy állandóan engem néz így megfogtam Vanessa kezét és felállítottam.
-Bocsi de nekünk most ki kell mennünk a mosdóba- mondtam a fiúknak és már húztam is magam után a barátnőmet. Értetlenül nézett rám, hogy mi ez a hangulatváltozásom és miért akartam ilyen gyorsan eljönni onnan. Bementünk a mosdóba és Vanessa már beszélni is kezdett.
-Most meg mi van? Valami baj van? Nem érzed jól magad?-kérdezte aggódva a legjobb barátnőm. Azt szerettem benne, hogy mindig ilyen figyelmes.
-Nem, nem-nyugtattgattam Vanessát-csak nem bírtam, hogy az a Cameron gyerek állandóan engem néz.-folytattam. Nem értettem mi baja, de nem akartam, hogy így viselkedjen velem.
-Hát nem vetted észre?-mondta. Értetlenül néztem rá, Vanessa egy nagyot sóhajtott és folytatta.-Tetszel neki, de nagyon, azért ült melléd, fogta meg a kezed, csak veled beszél és néz folyton téged. Te tényleg nem vetted észre?-kérdezte. Elgondolkoztam, hogy tényleg igaz amit mond és én ezt eddig nem vettem észre. Nagyon helyes volt Cameron, de nem akartam tőle semmit. Volt pár elég rossz tapasztalatom, amikor a fiúk kihasználtak, de még szerencsére épp időben léptem és nem történt semmi komoly. Nem akartam megint ilyennek kitenni magam. Nem akartam egy újabb kapcsolatot, ami csak szendvedéssel végződne. Le kell ráznom magamról és nem szabad hagyni, hogy reménykedjen.
-De én nem akarok senkivel sem járni, tudod mi volt az előző kapcsolataimban és most nem szeretném újra átélni ezeket.-mondtam fájdalmasan. Vanessa megfogta a kezemet.
-De lehet, hogy vele más lesz, szerintem nagyon jó fej és Chrissel is jól elvagyunk. Amióta meglátott azóta állandóan velem van és beszélgetünk lehet, hogy lesz belőle valami.-mondta Vanessa boldogan. Örültem a boldogságának, hogy végre meg mertük szólítani a fiút aki tetszik neki. Ezen elmosolyodtam. Végre meg merte szólítan a kiszemeltjét, modjuk ebben nekem is szerepem volt mivel én rángattam oda, így büszke voltam magamra. De én csak neki szerettem volna jót, hogy ő legyen boldog. Nekem nem kell egy fiú sem egy ideig.
-Nagyon helyes Cameron, meg jófejnek látszik, de nem akarom magam megint megégetni. Te jól elleszel Chrissel, de ennyi, engem ne keverjetek bele, nem akarok semmit sem Camerontól és ezt remélem a tudtára tudom adni.-mondtam eltökélten. Nem akartam megbántani, de azt sem akartam, hogy híú reményeket keltsek benne, ami fölösleges lenne.
-Rendben, nem erőltetem a dolgot, viszont nekem nagyon tetszik Chris és remélem találkozunk még majd valamikor.-mondta lelkesen Vanessa.
-Na menjünk vissza hozzájuk, utánna menjünk haza, mert nagyon fáradt vagyok.-ásítottam egy nagyot. Elindultunk vissza és még leültünk, hogy elköszönjünk mindenkitől. Mikor visszaérkeztünk önkéntelenül is Cameronra néztem, aki aggódva pillantott rám. El is fordítottam a tekintetem, Chrisre néztem aki csillogó tekintettel nézett Vanessára. Örültem, hogy kölcsönös a vonzalom, és drukkoltam nekik, hogy összejöjjön nekik a dolog.
-Nekünk most mennünk kell, de a suliban biztos összefutunk majd.-mondtam direkt Chrisre nézve. Rámmosolygott, én meg vissza. Odaszóltam a többieknek is, akikkel csak most találkoztam először. Biztosan a fiúk barátai, és elköszöntem tőlük is. Láttam a szemem sarkából, hogy Cameron feláll, és oda akar jönni hozzám elköszönni, de én már vettem is a pulcsimat, és mielőtt ideért volna hozzám , már húztam is magam után Vanessát. Láttam rajta, hogy szomorú, mert nem köszöntem el tőle személyesen, de nem tehettem mást. Még visszafordultunk és elköszöntünk tőlük. Gyorsan rápillantottam Cameronra, ő meg rám. Szomorú volt a tekintete. Nem értettem miért ilyen velem, hogy lehet, hogy ennyire tetszem neki, pedig még csak most találkoztunk, nem is ismerjük egymást. Levettem a szemem róla és Vanessára néztem. Dobott egy puszit Chrisnek és én ezen csak jót mosolyogtam. Jó volt látni, hogy ilyen boldog, és hogy nem csak távolból figyelte a fiúkat. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de láttam, hogy egy sms-em érkezett. Egy barátnőm küldte akikkel eggyüt jöttünk, mert nem láttak sehol minket a bowlingteremben, így hazamentek. Kimentünk a kocsihoz és beszálltunk. Vanessa egész úton csak Chrsiről csacsogott. Nagyon belezúgott, de ennek én csak örültem. Hazavitt a kocsijával, elköszöntem és megvártam míg elmegy. Hallottam ahogy elhajt a házunk elől. Épp kerestem a kulcsomat, hogy kinyissam az ajtót, mikor egy faág reccsenését hallottam meg a kertünkben lévő fa tetejéről. Nagyon megijedtem, hogy mi lehetet az, de nem láttam ott semmit. Gyorsan elővettem a kulcsokat, amit kerestem, kinyitottam az ajtót és már bent is voltam a házban. Jól bezártam az ajtót és felrohantam a szobámba. Bezártam azt is és ijedten odamentem az ablakhoz. Pont lehetett látni a fát az ablakomból, és jó megnéztem. Nem láttam rajta semmit. Biztosan csak egy madár volt és csak rémeket látok. Behúztam a sötétítőt és elindultam zuhanyozni. Mikor kész voltam, fogat mostam és felvettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyba és visszaemlékeztem a mai napra mi minden történt velem. Amikor a relytekhelyet találtam, a bowling teremben történteket, és a reccsenést a fán. Nem bírtam most gondolkozni, így elhesegettema rossz gondolatokat, arról, hogy valaki a faágon volt, így csak arra gondoltam, hogy egy madár lehetett ott. Nagyon fáradt voltam, és rögtön álomba zuhantam.
-Menj oda hozzá, és mutatkozz be neki. Ne itt csorgasd a nyálad.-mondtam neki, mert már idegesített, hogy nem figyel semmi másra csak arra a fiúra.
-Te megőrültél? És ha nem tetszem neki? Inkább maradok itt.- mondta. Nem bírtam nézni ahogy ezt csinálja így felállítottam és elkezdtem magam után húzni.
-Mit csinálsz? Hova megyünk-kérdezte a barátnőm ijedten. Nem válaszoltam, gondoltam úgy is leesik neki. Már majdnem ott voltunk az asztaluknál mikor Vanessa megállt és nem mozdult.
-Te meg vagy huzatva, ugye most nem gondoltad komolyan, hogy oda megyünk? Nincs az a pénz amiért én most odamegyek hozzájuk.-mondta a fejét rázva, de én még nem adtam fel.
-Vanessa, ha nem mész oda hozzá, akkor sosem tudod meg hogy tetszel-e neki. És én is odamegyek veled, nem kell félned.-győzködtem. Elgondolkodott egy pillanatra, aztán bólintott. Végül odamentünk az asztalukhoz, de még nem figyeltek fel ránk. A barátnőm egy hirtelen mozdulattal elhúzott onnan, így pár lépéssel egy kicsit messzebb kerültünk az asztaltól. Nem értetem őt, máris meggondolta magát? Meg akartam kérdezni, hogy miért húzott el onnan, de közbevágott és elkezdett beszélni.
-És mit fogunk nekik mondani? Azt, hogy bocsi, hogy zavarunk, de nagyon tetszel és csak azt akartam megkérdezni, hogy neked is tetszem-e?-mondta fintorogva.
-Nem dehogy is, csak köszönünk nekik. Nem kell beparázni, ismerjük őket a suliból és csak oda megyünk köszönni meg megkérdezzük csatlakozhatunk-e. Így jó lesz?- győzködtem tovább Vanessát. A barátainkat nyugodtan otthagyhattunk, mert már eldőlt a meccs, hiába próbálkozunk. A fiúk nyertek és nekünk már semmi esélyünk nem volt, így csak verseny nélkül guritottunk néhányat. Otthagytuk őket és én reménykedtem benne, hogy ide is jöhetünk, bemutatni a tehetségünket és közben Vanessa meg ismerkedik a kiszemeltjével. Megfogtam a kezét és elindultam vele az asztalhoz. Látszott Vanessán, hogy izgul, de bátorításképpen megszorítottam egy kicsit a kezét, hogy tudja én itt vagyok mellette. Odaértünk az asztalhoz és megszólítottam azt a fiút aki Vanessának tetszett.
-Szia, mi csak idejöttünk köszönni, mert láttunk titeket és gondoltam mi is guríthatnánk párat veletek.-mondtam és csak reménykedni tudtam, hogy igent mondanak. Vanessa mellettem csak mosolygott a fiúra, és a fiú és visszamosolygott, aztán válaszolt.
-Persze, gyertek nyugodtan. Amúgy én Chris vagyok ők itt a haverjaim Jason, Lucas és aki ott a pultnál van Cameron. Ő is nemsokára jön csak hoz egy kis kaját. Igaz egy iskolába járunk, onnan vagytok nekem ilyen ismerősök?-kérdezte meg udvariasan, de látszott rajta, hogy biztos a válaszban.
-Igen, egy iskolába járunk, de nem nagyon szoktunk beszélgetni, így gondoltam épp ideje elkezdeni.-mosolyogtam rá. Leültünk az asztalukhoz és megvártuk míg befejezik a menetet. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, de Christ jobban érdekelte Vanessa. Nagyon összebarátkoztak, pedig csak nemrég jöttünk ide. Idővel visszajött Cameron is. Jó sokáig elvolt.
-Szia, hol voltál? Már nagyon éhesek vagyunk!-mondta Chris. De le nem vette a szemét Vanessáról. Cameron nem nézett ránk csak letette a nasit és nem válaszolt a kérdésre csak legyintett egyett a kezével és már ment is gurítani. Nagyon jól játszott, le is tarolta mindet. Mikor visszajött, Chris következett és már ment is volna de megállt.
-Ó de egy hülye vagyok, el is felejtettem bemutatni neked a lányokat. Ő itt Vanessa és a barátnője Ashley. Idejöttek egy kicsit beszélgetni.-mondta Chris. Amikor a barátnőmet mutatta be furcsán csillogott a szeme. Nem tudtam mitől lehet de nem is foglalkoztam vele. Cameron odahajolt Vanessához és kezetfogott vele, aztán cinkosan Chrisre mosolygott. Ezt észrevettem, de elkönyveltem magamban, hogy biztos csak azért mert észrevette, hogy mindeketten tetszenek egymásnak. Cameron felémfordult, de még nem nézett rám. Kezetfogtunk aztán belenézett a szemembe. Gyönyörű szeme volt. Sötét barna már-már inkább feketének látszott, de melegséget sugárzott a tekintete. Megjelent a szemében az a csillogás amit észrevettem Chrisnél is. Nem engedte el a kezem és mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe. Vanessa harmadjára mondta a nevemet mikor elkaptam a tekintetem a szeméről.
-Mivan?-kérdeztem tőle meglepetten.
-Semmi csak elbambultál.-mondta Vanessa. Nem tudom mi ütött belém. Cameron leült pont mellém és megfogta a kezemet. Én ösztönösen elhúzódtam mellőle és nem szóltam hozzá. Nem törődött vele, így közelebb jött hozzám de most nem fogta meg a kezem. Nem értettem miért csinálja ezt, de nem akartam egy fiúhoz se ennyire közel kerűlni.
-Mindig ide jártok vagy csak most jöttetek el ide bowlingozni?-kérdezte tőlem Cameron. Nem válaszoltam rögtön. Közben Chris visszajött az asztalhoz és leült Vanessa mellé. Addig a barátaik gurítottak.
-Nem mi minden pénteken jövünk a haverjainkkal.-mondtam. Nem bírtam, hogy állandóan engem néz így megfogtam Vanessa kezét és felállítottam.
-Bocsi de nekünk most ki kell mennünk a mosdóba- mondtam a fiúknak és már húztam is magam után a barátnőmet. Értetlenül nézett rám, hogy mi ez a hangulatváltozásom és miért akartam ilyen gyorsan eljönni onnan. Bementünk a mosdóba és Vanessa már beszélni is kezdett.
-Most meg mi van? Valami baj van? Nem érzed jól magad?-kérdezte aggódva a legjobb barátnőm. Azt szerettem benne, hogy mindig ilyen figyelmes.
-Nem, nem-nyugtattgattam Vanessát-csak nem bírtam, hogy az a Cameron gyerek állandóan engem néz.-folytattam. Nem értettem mi baja, de nem akartam, hogy így viselkedjen velem.
-Hát nem vetted észre?-mondta. Értetlenül néztem rá, Vanessa egy nagyot sóhajtott és folytatta.-Tetszel neki, de nagyon, azért ült melléd, fogta meg a kezed, csak veled beszél és néz folyton téged. Te tényleg nem vetted észre?-kérdezte. Elgondolkoztam, hogy tényleg igaz amit mond és én ezt eddig nem vettem észre. Nagyon helyes volt Cameron, de nem akartam tőle semmit. Volt pár elég rossz tapasztalatom, amikor a fiúk kihasználtak, de még szerencsére épp időben léptem és nem történt semmi komoly. Nem akartam megint ilyennek kitenni magam. Nem akartam egy újabb kapcsolatot, ami csak szendvedéssel végződne. Le kell ráznom magamról és nem szabad hagyni, hogy reménykedjen.
-De én nem akarok senkivel sem járni, tudod mi volt az előző kapcsolataimban és most nem szeretném újra átélni ezeket.-mondtam fájdalmasan. Vanessa megfogta a kezemet.
-De lehet, hogy vele más lesz, szerintem nagyon jó fej és Chrissel is jól elvagyunk. Amióta meglátott azóta állandóan velem van és beszélgetünk lehet, hogy lesz belőle valami.-mondta Vanessa boldogan. Örültem a boldogságának, hogy végre meg mertük szólítani a fiút aki tetszik neki. Ezen elmosolyodtam. Végre meg merte szólítan a kiszemeltjét, modjuk ebben nekem is szerepem volt mivel én rángattam oda, így büszke voltam magamra. De én csak neki szerettem volna jót, hogy ő legyen boldog. Nekem nem kell egy fiú sem egy ideig.
-Nagyon helyes Cameron, meg jófejnek látszik, de nem akarom magam megint megégetni. Te jól elleszel Chrissel, de ennyi, engem ne keverjetek bele, nem akarok semmit sem Camerontól és ezt remélem a tudtára tudom adni.-mondtam eltökélten. Nem akartam megbántani, de azt sem akartam, hogy híú reményeket keltsek benne, ami fölösleges lenne.
-Rendben, nem erőltetem a dolgot, viszont nekem nagyon tetszik Chris és remélem találkozunk még majd valamikor.-mondta lelkesen Vanessa.
-Na menjünk vissza hozzájuk, utánna menjünk haza, mert nagyon fáradt vagyok.-ásítottam egy nagyot. Elindultunk vissza és még leültünk, hogy elköszönjünk mindenkitől. Mikor visszaérkeztünk önkéntelenül is Cameronra néztem, aki aggódva pillantott rám. El is fordítottam a tekintetem, Chrisre néztem aki csillogó tekintettel nézett Vanessára. Örültem, hogy kölcsönös a vonzalom, és drukkoltam nekik, hogy összejöjjön nekik a dolog.
-Nekünk most mennünk kell, de a suliban biztos összefutunk majd.-mondtam direkt Chrisre nézve. Rámmosolygott, én meg vissza. Odaszóltam a többieknek is, akikkel csak most találkoztam először. Biztosan a fiúk barátai, és elköszöntem tőlük is. Láttam a szemem sarkából, hogy Cameron feláll, és oda akar jönni hozzám elköszönni, de én már vettem is a pulcsimat, és mielőtt ideért volna hozzám , már húztam is magam után Vanessát. Láttam rajta, hogy szomorú, mert nem köszöntem el tőle személyesen, de nem tehettem mást. Még visszafordultunk és elköszöntünk tőlük. Gyorsan rápillantottam Cameronra, ő meg rám. Szomorú volt a tekintete. Nem értettem miért ilyen velem, hogy lehet, hogy ennyire tetszem neki, pedig még csak most találkoztunk, nem is ismerjük egymást. Levettem a szemem róla és Vanessára néztem. Dobott egy puszit Chrisnek és én ezen csak jót mosolyogtam. Jó volt látni, hogy ilyen boldog, és hogy nem csak távolból figyelte a fiúkat. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de láttam, hogy egy sms-em érkezett. Egy barátnőm küldte akikkel eggyüt jöttünk, mert nem láttak sehol minket a bowlingteremben, így hazamentek. Kimentünk a kocsihoz és beszálltunk. Vanessa egész úton csak Chrsiről csacsogott. Nagyon belezúgott, de ennek én csak örültem. Hazavitt a kocsijával, elköszöntem és megvártam míg elmegy. Hallottam ahogy elhajt a házunk elől. Épp kerestem a kulcsomat, hogy kinyissam az ajtót, mikor egy faág reccsenését hallottam meg a kertünkben lévő fa tetejéről. Nagyon megijedtem, hogy mi lehetet az, de nem láttam ott semmit. Gyorsan elővettem a kulcsokat, amit kerestem, kinyitottam az ajtót és már bent is voltam a házban. Jól bezártam az ajtót és felrohantam a szobámba. Bezártam azt is és ijedten odamentem az ablakhoz. Pont lehetett látni a fát az ablakomból, és jó megnéztem. Nem láttam rajta semmit. Biztosan csak egy madár volt és csak rémeket látok. Behúztam a sötétítőt és elindultam zuhanyozni. Mikor kész voltam, fogat mostam és felvettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyba és visszaemlékeztem a mai napra mi minden történt velem. Amikor a relytekhelyet találtam, a bowling teremben történteket, és a reccsenést a fán. Nem bírtam most gondolkozni, így elhesegettema rossz gondolatokat, arról, hogy valaki a faágon volt, így csak arra gondoltam, hogy egy madár lehetett ott. Nagyon fáradt voltam, és rögtön álomba zuhantam.
2010. március 15., hétfő
3.fejezet
A mai nap is úgy kezdődött mint a többi és a suliban sem volt semmi érdekes. Készültünk a dolgozatokra és vártuk a nyári szünetet. Gyorsan vége lett a hétnek és végre elérkezett a péntek és én már nagyon izgatott voltam, hiszen minden péntek este elmegyünk a barátainkkal bowlingozni. Jönnek fiuk is és lányok is. Egymás ellen szoktunk játszani és álltalában a fiúk győznek, de mi se vagyunk olyan rosszak. Ma kivételesen nagyon akartunk nyerni, mert ha veszítünk egy vacsorát kell fizetnünk a fiúknak, de ez fordítva is úgyanígy volt. A délelőtt a suliban elég unalmasan telt, de már nagyon közeledett az este. Miután Justin hazavitt minket, bementem a szobámba és elővettem azt a könyvet amit hétfő délután vettem. Nagyon jó idő volt kint, és nem akartam a szobámba maradni, így kivettem a szekrényből egy pokrócot és kimentem a házból. Mikor nyugalomra vágytam, mindig az erdőbe mentem és nyugodtan belefeledkezhettem a könyvembe. Elindultam a közeli erdő felé, a szokásos helyre, ahol mindig olvasni szoktam. Útközben észrevettem egy másik ösvényt,soha nem láttam még eddig ezért csodálkoztam, hogy itt van. A kalandvágyam nagyobb volt a félelmemnél, hogy esetleg eltévedek és nem találok vissza, de ez jelen esteben nem érdekelt, így elindultam az ösvényen. Körülbelül öt percig mentem , mert nem volt több út és egyszerre vége volt az földnek és csak fű volt előttem. Felnéztem és elállt a lélegzetem. Egy gyönyörűszép tisztáson álltam aminek a szélén egy kis patak volt. Nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik-e ez a hely, de nagyon megörültem neki. Csodálatos volt, ahogy a madarak a fákon csiripelnel, és a virágok amik a patak mellett voltak illatoznak. Gyorsan odamentem a folyóhoz és letettem a pokrócot a fűre. Gyönyörködtem a tájban még egy kicsit aztán elővettem a könyvemet és elkezdtem olvasni. Nagyon izgalmas könyv volt, teljesen belemerültem. A telefonom csengésére néztem fel a könyből és láttam, hogy kezd sötétedni. Felvettem a telefont és Vanessa volt a volonalban.
-Szia, hát te meg hol vagy? Már vagy tíz perce itt állok a házatok előtt, és a húgod azt mondja, hogy fogalma sincs hova mentél.-mondta hadarva.
-Nyugi semmi bajom, csak eljöttem egy kicsit sétálni, mindjárt otthon vagyok és indulhatunk.-mondtam. Nem akartam elmondani, hogy ezt a csodálatos helyet találtam. Nem akartam elmondani, mert ez az én relytekhelyem volt és nem akartam felfedni senki előtt. Bezártam a könyvet és felvettem a földről a pokrócot. Elindultam hazafelé, de még egy utolsó pillantást vettettem, erre a varázslatosan szép tisztásra. Vissza akartam még, oda menni és elmerülni a táj szépségében. Mikor visszamentem a házhoz, már ott várt rám Vanessa. Gyorsan átöltöztem és már indultunk is Port Angelesbe. Vanessa útközben megkérdezte, hogy merre voltam és hogy miért léptem le ennyi időre csak úgy szó nélkül, és még csak a húgomnak se szóltam, de én csak annyit válaszoltam, hogy kiszellőztettem a fejem. Nemsokára meg is érkeztünk a bowling teremhez, ahol már ott vártak ránk a srácok. Kiszálltunk az autóból és odamentünk köszönni nekik. Nemsokkal utánnunk megérkeztek a lányok is, így már teljes volt a létszám. Bementünk és kikértük a cipőket.
-Semmi eséjetek nincs.Úgy elverünk titeket benne, mint a sicc.-mondták nagy önbizalommal a fiúk.
-Na majd meglátjuk, most formában vagyok, szóval csak reszkessetek.-Vanessa felvette a cipőjét és már kezdetét is vette a játék. Mindenki leült az asztalhoz és néztük, ahogy a barátnőm eldobja az első golyót. Lendült a keze és guritott. Nyolc bábut talált el és a két szélén maradt egy-egy. Nem sok esély volt rá, hogy mind a kettőt eltalálja, így csak abban reménykedtünk, hogy legalább az egyiket eltalálja. Felvette a bowling golyót és ellökte. És sikerült neki, az egyiket letarolta. Megtapsoltuk és a fiúk következtek. Nekik hatot sikerült ledönteniük, így mi álltunk vezetésre. Én következtem. Én álltalában elég béna vagyok de nem is ezért szoktam ide jönni. A társaság a fő cél, mindig röhögünk, viccelődünk, főleg az én bánaságomon, de ezen én is csak nevetni szoktam. Felemeltem a golyót és guritottam. Öt bábut sikerült eltalálni, de ez nálam már haladás volt mert álltalában mindig a széléről szoktam egyet-egyet ledönteni. A második gurításnál sajnos nem sikerült ledöntenem egyset sem. A fiúk sokkal szerencsésebbek voltak a következő körökben így átvették a vezetést. Még volt öt kör, de nagyon megéheztem, így megkértem Vanessát, hogy menjünk el egy kis nasiért. Beleegyezett, mert ő is már elég éhes volt. Elindultunk hát a bárpulthoz. Odaértünk és kértünk egy kis ropit meg chipset. Visszaindultunk, mikor Vanessa megállt és nem mozdult.
-Vanessa mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Úr Isten, nézd ki van ott.-mutatott egy asztal felé, ahol egy csapat fiú van. Ismertem őket, de csak látásból. A mi iskolánkba jártak. Soha nem beszélgettünk velük és ők se kezdeményeztek, de nem is akartunk. Megvolt nekünk a baráti társaságunk akikkel elvoltunk. Nem értettem kit láthatott meg Vanessa. Talán ismeri valamelyiket? Nekem miért nem mondta, hogy velük is barátkozik?
-Kiről beszélsz?-kérdeztem, mert el nem tudtam képzelni, hogy melyik srácról van szó és hogy miért viselkedett így Vanessa.
-Hát nem látod? Ott van az a srác akit délelőtt láttam és most sokkal helyesebb, mint délelőtt.-mondta Vanessa izgatottan, mint aki mindjárt összeesik az izgalomtól. Soha nem láttam még ilyennek, hogy így megtetszik neki egy fiú és így viselkedjen. Meg kellett ismernem őt és a barátait is.
-Szia, hát te meg hol vagy? Már vagy tíz perce itt állok a házatok előtt, és a húgod azt mondja, hogy fogalma sincs hova mentél.-mondta hadarva.
-Nyugi semmi bajom, csak eljöttem egy kicsit sétálni, mindjárt otthon vagyok és indulhatunk.-mondtam. Nem akartam elmondani, hogy ezt a csodálatos helyet találtam. Nem akartam elmondani, mert ez az én relytekhelyem volt és nem akartam felfedni senki előtt. Bezártam a könyvet és felvettem a földről a pokrócot. Elindultam hazafelé, de még egy utolsó pillantást vettettem, erre a varázslatosan szép tisztásra. Vissza akartam még, oda menni és elmerülni a táj szépségében. Mikor visszamentem a házhoz, már ott várt rám Vanessa. Gyorsan átöltöztem és már indultunk is Port Angelesbe. Vanessa útközben megkérdezte, hogy merre voltam és hogy miért léptem le ennyi időre csak úgy szó nélkül, és még csak a húgomnak se szóltam, de én csak annyit válaszoltam, hogy kiszellőztettem a fejem. Nemsokára meg is érkeztünk a bowling teremhez, ahol már ott vártak ránk a srácok. Kiszálltunk az autóból és odamentünk köszönni nekik. Nemsokkal utánnunk megérkeztek a lányok is, így már teljes volt a létszám. Bementünk és kikértük a cipőket.
-Semmi eséjetek nincs.Úgy elverünk titeket benne, mint a sicc.-mondták nagy önbizalommal a fiúk.
-Na majd meglátjuk, most formában vagyok, szóval csak reszkessetek.-Vanessa felvette a cipőjét és már kezdetét is vette a játék. Mindenki leült az asztalhoz és néztük, ahogy a barátnőm eldobja az első golyót. Lendült a keze és guritott. Nyolc bábut talált el és a két szélén maradt egy-egy. Nem sok esély volt rá, hogy mind a kettőt eltalálja, így csak abban reménykedtünk, hogy legalább az egyiket eltalálja. Felvette a bowling golyót és ellökte. És sikerült neki, az egyiket letarolta. Megtapsoltuk és a fiúk következtek. Nekik hatot sikerült ledönteniük, így mi álltunk vezetésre. Én következtem. Én álltalában elég béna vagyok de nem is ezért szoktam ide jönni. A társaság a fő cél, mindig röhögünk, viccelődünk, főleg az én bánaságomon, de ezen én is csak nevetni szoktam. Felemeltem a golyót és guritottam. Öt bábut sikerült eltalálni, de ez nálam már haladás volt mert álltalában mindig a széléről szoktam egyet-egyet ledönteni. A második gurításnál sajnos nem sikerült ledöntenem egyset sem. A fiúk sokkal szerencsésebbek voltak a következő körökben így átvették a vezetést. Még volt öt kör, de nagyon megéheztem, így megkértem Vanessát, hogy menjünk el egy kis nasiért. Beleegyezett, mert ő is már elég éhes volt. Elindultunk hát a bárpulthoz. Odaértünk és kértünk egy kis ropit meg chipset. Visszaindultunk, mikor Vanessa megállt és nem mozdult.
-Vanessa mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Úr Isten, nézd ki van ott.-mutatott egy asztal felé, ahol egy csapat fiú van. Ismertem őket, de csak látásból. A mi iskolánkba jártak. Soha nem beszélgettünk velük és ők se kezdeményeztek, de nem is akartunk. Megvolt nekünk a baráti társaságunk akikkel elvoltunk. Nem értettem kit láthatott meg Vanessa. Talán ismeri valamelyiket? Nekem miért nem mondta, hogy velük is barátkozik?
-Kiről beszélsz?-kérdeztem, mert el nem tudtam képzelni, hogy melyik srácról van szó és hogy miért viselkedett így Vanessa.
-Hát nem látod? Ott van az a srác akit délelőtt láttam és most sokkal helyesebb, mint délelőtt.-mondta Vanessa izgatottan, mint aki mindjárt összeesik az izgalomtól. Soha nem láttam még ilyennek, hogy így megtetszik neki egy fiú és így viselkedjen. Meg kellett ismernem őt és a barátait is.
2.fejezet
Felhívtam Vanessát, hogy el tudna-e vinni és akkor beülhetnénk valahova, vagy mozizhatnánk is. Nem volt semmi kifogása ellene, úgy is tervbe volt véve egy csajos nap. Felvettem egy másik farmert és egy piros pólót. Elindultam lefele a lépcsőn, de még eszembe jutott, hogy a táskámat ott felejtettem. Gyorsan visszaszaladtam érte, betettem egy kis pénzt a könyvre meg ha beülünk valahova legyen nálam. Szóltam Lilynek, hogy elmegyek pár órára, addig nyugodtan áthívhatja a barátnőit. Már rohant is a telefonhoz mikor az megcsörrent. Lily vette fel a telefont.
-Szia, anya.-mondta Lily. Sejtettem miért hívhatott anya.
-Persze, nem lesz semmi baj, tudunk magunkra vigyázni.-győzködte anyát a húgom.
-Jó rendben, akkor jó munkát. Szia.-fejezte be Lily. Már kezdte is mondani a szokásosat.
-Anya volt az, nem jönnek haza éjszakára, nagyon sok dolguk van. Azt mondta rendeljünk kaját és vigyázzunk magunkra.-mondta szomorúan. Hiányoztak neki a szüleink, mint ahogy nekem és Justinnak is, de mi már egy kicsit megszoktuk, hogy sok munkájuk van és nem mindig töltik itthon az éjszakákat. Lily már nyúlt is a telefonért és felhívta a legjobb barátnőjét, hogy jöjjön át. Megkérdezte, hogy milyen pizzát kér és már le is tette. Megint tárcsázott, de ezúttal a futárt hívta, hogy pizzát rendeljen. Már hallottam is ahogy kint befordul egy kocsi és elkezd dudálni. Elköszöntem Lily-től és jó dvd-zést kívántam. Elindultam a kocsi felé és már Vanessa hevesen integetett, hogy siessek, mert mondanivalója van. Beszálltam és már mondta is.
-Szia Ashley. Képzeld idefelejövet láttam egy nagyon helyes pasit. Azt hiszem a mi sulinkba jár, de midig csak messziről láttam és nem tartottam helyesnek, de most, hogy közelről láttamn nagyon jól néz ki.-mondta nagy vigyorral. Nagyon lelkes volt.
-Már is új pasi? Mi van a régivel?-kérdeztem, de már tudtam, hogy az régi ügy.
-Hát rájöttem, hogy nem hozzámvaló, de ez a pasi, akit láttam nagyon helyes volt.-mondta csillogó tekintettel.
-Nem hozzádvaló? Még csak nem is beszéltetek, na de ha te találtál valaki mást akkor nem akarok az utatokba állni, csak jó lenne, ha beszélni is vele.
-Jó-jó, ha legközelebb látom ígérem megszólítom.-mondta ígérve.
- Hát remélem is, na de mostmár induljunk mert ránk esteledik.-mondtam. Elindultunk és először egy könyvesboltba mentünk. Gyorsan beszaladtam és vettem két könyvet ami a tartalmuk szerint izgis lehettet, és már mentem is vissza Vanessához. Nem volt kedve moziba menni, így beültünk egy étterembe. Jókat nevettünk és sokat beszélltünk a pasikról.
-Neked nem tetszik senki?-kérdőn nézett rám Vanessa.
-Most nem tetszik senki, és szerintem egy ideig nem is fog.-mondtam ezzel lezárva a témát, de a barátnőm nem hagyta annyiba.
-És ha a pasinak aki most éppen tetszik annak vannak jóképű barátai, vagy nagyon izmos testvérei?-mondta izgatottan.
-Először szerintem szólisd meg, ismerkedjetek össze és ne foglalkozz velem, ezzel a téma lezárva.-mondtam. Többet nem beszéltünk a pasikról, csak a suliról a nyárról meg a haverokról. Miután megettük a vacsit, kifizettük és elindultunk haza. Kitett a házunknál, elköszöntem és már indultam is a házba. Beléptem és nagy nevetéseket hallottam fentről. Tudtam, hogy a húgomék megint egy álompasis filmet néznek és azon álmodoznak és röhögnek, hogy nekik nem lehet ilyen pasijuk. Justin már a szobájában volt és aludt, nehéz napja lehetett, így nem zavartam. Beszóltam a lányoknak, ha vége a filmnek aludjanak. Bementem a szobámba lezuhanyoztam, fogatmostam, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom és reggel kialudva kelltem a telefonom pittyogására.
-Szia, anya.-mondta Lily. Sejtettem miért hívhatott anya.
-Persze, nem lesz semmi baj, tudunk magunkra vigyázni.-győzködte anyát a húgom.
-Jó rendben, akkor jó munkát. Szia.-fejezte be Lily. Már kezdte is mondani a szokásosat.
-Anya volt az, nem jönnek haza éjszakára, nagyon sok dolguk van. Azt mondta rendeljünk kaját és vigyázzunk magunkra.-mondta szomorúan. Hiányoztak neki a szüleink, mint ahogy nekem és Justinnak is, de mi már egy kicsit megszoktuk, hogy sok munkájuk van és nem mindig töltik itthon az éjszakákat. Lily már nyúlt is a telefonért és felhívta a legjobb barátnőjét, hogy jöjjön át. Megkérdezte, hogy milyen pizzát kér és már le is tette. Megint tárcsázott, de ezúttal a futárt hívta, hogy pizzát rendeljen. Már hallottam is ahogy kint befordul egy kocsi és elkezd dudálni. Elköszöntem Lily-től és jó dvd-zést kívántam. Elindultam a kocsi felé és már Vanessa hevesen integetett, hogy siessek, mert mondanivalója van. Beszálltam és már mondta is.
-Szia Ashley. Képzeld idefelejövet láttam egy nagyon helyes pasit. Azt hiszem a mi sulinkba jár, de midig csak messziről láttam és nem tartottam helyesnek, de most, hogy közelről láttamn nagyon jól néz ki.-mondta nagy vigyorral. Nagyon lelkes volt.
-Már is új pasi? Mi van a régivel?-kérdeztem, de már tudtam, hogy az régi ügy.
-Hát rájöttem, hogy nem hozzámvaló, de ez a pasi, akit láttam nagyon helyes volt.-mondta csillogó tekintettel.
-Nem hozzádvaló? Még csak nem is beszéltetek, na de ha te találtál valaki mást akkor nem akarok az utatokba állni, csak jó lenne, ha beszélni is vele.
-Jó-jó, ha legközelebb látom ígérem megszólítom.-mondta ígérve.
- Hát remélem is, na de mostmár induljunk mert ránk esteledik.-mondtam. Elindultunk és először egy könyvesboltba mentünk. Gyorsan beszaladtam és vettem két könyvet ami a tartalmuk szerint izgis lehettet, és már mentem is vissza Vanessához. Nem volt kedve moziba menni, így beültünk egy étterembe. Jókat nevettünk és sokat beszélltünk a pasikról.
-Neked nem tetszik senki?-kérdőn nézett rám Vanessa.
-Most nem tetszik senki, és szerintem egy ideig nem is fog.-mondtam ezzel lezárva a témát, de a barátnőm nem hagyta annyiba.
-És ha a pasinak aki most éppen tetszik annak vannak jóképű barátai, vagy nagyon izmos testvérei?-mondta izgatottan.
-Először szerintem szólisd meg, ismerkedjetek össze és ne foglalkozz velem, ezzel a téma lezárva.-mondtam. Többet nem beszéltünk a pasikról, csak a suliról a nyárról meg a haverokról. Miután megettük a vacsit, kifizettük és elindultunk haza. Kitett a házunknál, elköszöntem és már indultam is a házba. Beléptem és nagy nevetéseket hallottam fentről. Tudtam, hogy a húgomék megint egy álompasis filmet néznek és azon álmodoznak és röhögnek, hogy nekik nem lehet ilyen pasijuk. Justin már a szobájában volt és aludt, nehéz napja lehetett, így nem zavartam. Beszóltam a lányoknak, ha vége a filmnek aludjanak. Bementem a szobámba lezuhanyoztam, fogatmostam, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom és reggel kialudva kelltem a telefonom pittyogására.
2010. március 14., vasárnap
1. fejezet
Hétfő reggel van. Már csak három hetet kell kibírnunk az iskolában és utánna elkezdődik a nyári szünet. A barátnőimmel már nagyon várjuk a nyarat, elterveztük hogy majd elmegyünk moziba, vásárolni, a La Pushi tengerpartra. Reggel morcosan kelltem, nem szerettem a hétfő reggeleket. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Megcsináltam a reggeli tennivalóimat, azután a bátyám, Justin elvitt engem és a húgomat, Lilyt az iskolába. Minden reggel elvisz minket kocsival és utánna megy dolgozni. A szüleink kérték meg rá mert ők ilyenkor már rég a munkahelyükön vannak, és van mikor késő este érnek haza vagy bent éjszakáznak. Ilyenkor áthívom a barátaimat és dvd-zünk. Mikor Justin kitett minket a sulinál, elköszöntem Lilytől és elindultam a legjobb barátnőm felé aki már ott várt rám a bejárati ajtő előtt. Vanessa külsőre barna, göndör hajú, zöld szeme van és vékony. Ő a legjobb barátnőm, mert neki mindent elmondhatok, őszinte és mindig lehet vele hülyéskedni, egyszóval ő egy nagyon jó barátnő.
-Szia, hogy telt a hétvégéd?-kérdezte meg Vanessa. Közben elindultunk az osztályterem felé.
-Szia, hát nem történt semmi érdekes. És veletek mizujs? Beszéltél már a kiszemelteddel?-kérdeztem. Ugyanis tudni kell, hogy Vannessa folyton váltogatja a pasijait, tehát mindig megtetszik neki valaki de mielőtt beszélne velük már rögtön más pasi tetszik neki.
-Sajnos még nem, de tervbe van véve.-nagy mosoly ült ki az arcára.
-Ja képzelem.-mondtam viccelődve.
Már csak pár perc volt az óra kezdetéig, így leültünk a helyünkre és vártuk a tanárt. Becsengettek, és pár perc késéssel meg is érkezett a matek tanárunk. Nem szerettem a matekot, sose voltam valami jó belőle, erre bejelenti, hogy röpdolgozatot fogunk írni. Jó, tudom hogy év vége van és most bele kell húzni az év végi jegyekért de nem volt semmi kedvem tanulni. Kétségbeesett arccal néztem Vanessára, ő ugyanúgy nézettt vissza rám így gondoltam, hogy ő se tanúlhatott valami sokat rá. Tizenöt percet kaptunk rá , hogy megoldjuk. Alig tudtam valamit, de azért próbáltam megoldani a feladatokat. Lejárt az idő és elindult a tanár beszedni a dolgozatokat. Beadtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy legalább egy hármast kapok rá. A dolgozat után már nem tanultunk semmit így elkezdtem beszélgetni az osztálytársakkal. Megkérdeztem tőlük, hogy nyáron mit fognak csinálni, mennek-e nyaralni és ha igen hova. Mindenki akit megkérdeztem, megy nyaralni és örültek neki, hogy itthagyhatják pár hétre ezt az esős várost, Forks-ot. Irigyeltem őket, mert mi sajnos nem tudunk elmenni sehova nyaralni mivel a szüleim dolgozni fognak és nem lesz rá idejük, hogy elvigyenek minket valahova. A bátyám nem bánkódott, hiszen ő a haverjaval akart elmenni egy közeli helyre pár napra. Megkérdezte ugyan, hogy akarok-e menni, de mondtam, hogy nem mert nem akartam elrontani a "bulijukat". Kicsengettek és már álltunk is fel és mentünk a következő óránkra. Tesi óra lesz, amit elviseltem. Szerencsére itt már megtörtént az év végi osztályzás, így csak röplabdáztunk. A nap többi része eltelt. Volt még angol, biosz és töri óránk. Miután vége lett az óráknak, megkerestem a húgomat és eggyütt vártunk Justinra.
-Milyen volt a napod?-kérdeztem. Mindig megkérdezem, de ő mindig ugyanazt a választ adja.
-Jó volt. Nem történt semmi különös.-mondta unottan. Nem szoktunk beszélgetni, csak ha nagyon múszáj volt és akkor is álltalában én kezdeményeztem. Álltunk még vagy két percig és már jött is értünk Justin. Hazamentünk és felmentem a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz megírni a házit mert nem akartam így év vége előtt egy rossz jegyet beszerezni, mert a tanárok ilyenkor nagyon szűrik, ki nem készíti el a háziját és aki nem, az egy rossz jegyet kap és az már rögtön lehúzza a jegyét. Egy óra volt míg megcsinálltam a házikat és utánna nem volt mit csinálnom. Úgy döntöttem elmegyek Port Angeles-be és veszek egy jó könyvet, úgy is nagyon régen olvastam már valami izgiset.
-Szia, hogy telt a hétvégéd?-kérdezte meg Vanessa. Közben elindultunk az osztályterem felé.
-Szia, hát nem történt semmi érdekes. És veletek mizujs? Beszéltél már a kiszemelteddel?-kérdeztem. Ugyanis tudni kell, hogy Vannessa folyton váltogatja a pasijait, tehát mindig megtetszik neki valaki de mielőtt beszélne velük már rögtön más pasi tetszik neki.
-Sajnos még nem, de tervbe van véve.-nagy mosoly ült ki az arcára.
-Ja képzelem.-mondtam viccelődve.
Már csak pár perc volt az óra kezdetéig, így leültünk a helyünkre és vártuk a tanárt. Becsengettek, és pár perc késéssel meg is érkezett a matek tanárunk. Nem szerettem a matekot, sose voltam valami jó belőle, erre bejelenti, hogy röpdolgozatot fogunk írni. Jó, tudom hogy év vége van és most bele kell húzni az év végi jegyekért de nem volt semmi kedvem tanulni. Kétségbeesett arccal néztem Vanessára, ő ugyanúgy nézettt vissza rám így gondoltam, hogy ő se tanúlhatott valami sokat rá. Tizenöt percet kaptunk rá , hogy megoldjuk. Alig tudtam valamit, de azért próbáltam megoldani a feladatokat. Lejárt az idő és elindult a tanár beszedni a dolgozatokat. Beadtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy legalább egy hármast kapok rá. A dolgozat után már nem tanultunk semmit így elkezdtem beszélgetni az osztálytársakkal. Megkérdeztem tőlük, hogy nyáron mit fognak csinálni, mennek-e nyaralni és ha igen hova. Mindenki akit megkérdeztem, megy nyaralni és örültek neki, hogy itthagyhatják pár hétre ezt az esős várost, Forks-ot. Irigyeltem őket, mert mi sajnos nem tudunk elmenni sehova nyaralni mivel a szüleim dolgozni fognak és nem lesz rá idejük, hogy elvigyenek minket valahova. A bátyám nem bánkódott, hiszen ő a haverjaval akart elmenni egy közeli helyre pár napra. Megkérdezte ugyan, hogy akarok-e menni, de mondtam, hogy nem mert nem akartam elrontani a "bulijukat". Kicsengettek és már álltunk is fel és mentünk a következő óránkra. Tesi óra lesz, amit elviseltem. Szerencsére itt már megtörtént az év végi osztályzás, így csak röplabdáztunk. A nap többi része eltelt. Volt még angol, biosz és töri óránk. Miután vége lett az óráknak, megkerestem a húgomat és eggyütt vártunk Justinra.
-Milyen volt a napod?-kérdeztem. Mindig megkérdezem, de ő mindig ugyanazt a választ adja.
-Jó volt. Nem történt semmi különös.-mondta unottan. Nem szoktunk beszélgetni, csak ha nagyon múszáj volt és akkor is álltalában én kezdeményeztem. Álltunk még vagy két percig és már jött is értünk Justin. Hazamentünk és felmentem a szobámba. Leültem az íróasztalomhoz megírni a házit mert nem akartam így év vége előtt egy rossz jegyet beszerezni, mert a tanárok ilyenkor nagyon szűrik, ki nem készíti el a háziját és aki nem, az egy rossz jegyet kap és az már rögtön lehúzza a jegyét. Egy óra volt míg megcsinálltam a házikat és utánna nem volt mit csinálnom. Úgy döntöttem elmegyek Port Angeles-be és veszek egy jó könyvet, úgy is nagyon régen olvastam már valami izgiset.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)