2010. augusztus 17., kedd

30. fejezet

Nem tudtam, hogy hol keressem még. Azt mondta, hogy évek óta a családban van, akkor nem biztos, hogy nálam van. Akkor lehet, hogy anyáéknál van. Viszont nem tudok érte menni, csak úgy. Fel kell hívnom őket, de Cameronnak nem szabad megtudnia.
Már elég régóta bent vagyok, így elzártam a csapot, és felöltöztem. Kimentem és Cameron ott várt rám, ahogy hagytam. Rám mosolygott, én meg odaültem az ölébe.
-Hiányoztál.-mondta nekem, és én rámosolyogtam.
-Nekem is te.-mondtam neki és megcsókoltam. Hosszú csók volt és nagyon jó. Aztán mikor véget ért a csók, eltávolodtam tőle és a szemébe néztem.
-Ezt meg miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.
-Mert szeretlek.-mondtam neki.
-Én is téged.-mondta és megcsókolt.

Nagyon boldog voltam. Annyira jó érzés volt, hogy valaki ennyire szeret engem és én is ugyanúgy szerethetem őt. Nem akartam hazudni neki a kőröl, de nem akartam, hogy baja essen neki és senki másnak miattam. Elintézem egyedül ezt a dolgot, és majd ha elment a vámpír, akkor elmondom nekik, és nem kell aggódniuk majd semmi miatt.
Nem tudok semmit a vámpírról, se a nevét, semmit. Azt se értem, hogy minek kell neki ez a kő. Abban biztos vagyok, hogy nagyon fontos lehet a számára, ha képes lenne emiatt megölni engem. Nem fogom engedni, hogy bárkit is bántson. Megkeresem a követ és odaadom neki.

Felálltam Cameron öléből és a telefonomért nyúltam.
-Kit akarsz felhívni?
-Hát csak anyáékat, tudni akarom mi van velük.-mondta mosolyogva.
-Értem, én addig elmegyek és hozok valamit inni. Lucas itt lesz az ajtónál, ha valami baj van, csak sikíts.-mondta nekem és adott a homlokomra egy puszit.
-Rendben, de nem lesz semmi baj.-mondtam neki.
Kiment a szobából és vártam egy fél percet, és utána rögtön anya telefonszámát tárcsáztam. Kicsöngött, és vártam. Aztán meghallottam az ismerős hangot.
-Szia kincsem, hogy vagy? Jól érzitek magatokat?-kérdezte rögtön anya.
-Igen, nagyon jó minden.-mondtam neki.
-Jaj de jó, akkor mindenki jól van igaz?-kérdezte aggódva.
-Igen, minden rendben van, csak szeretnék kérdezni valamit.-tértem rá rögtön a tárgyra.
-Persze kicsim, nyugodtan.-mondta és nagy csönd lett a vonal túlsó felén.
-Hát, azt szeretném megkérdezni, hogy van-e neked egy kék köved.-kérdeztem meg tőle?
-Milyen kőre gondolsz?-érdeklődött.
-Hát pontosan nem tudom, de szerintem nyaklánc, vagy gyűrű, vagy valami ilyesmi, csak kék kő.-mondtam neki. Hosszú csend volt, aztán valami zajt hallottam.
-Anya? Ott vagy?-kérdeztem mert nagy csend lett. Nem válaszolt senki, és kezdtem egyre jobban izgulni, míg végül megszólalt anya.
-Itt vagyok, csak megnéztem az ékszereim között, de nekem nincs kék kövem, nekem nem áll jól a kék.-mondta nekem és ezzel csak több aggodalom lett bennem.
-Rendben, semmi baj.-mondtam neki.
-De miért kérdezted?-kérdezte meg.
-Semmi, csak úgy szerettem volna egy kék nyakláncot és gondoltam neked hátha van és kölcsönkérném.-mondtam neki. Nem mondhattam el neki, hogy egy vámpír üldöz és meg akar ölni, ja és mindenek tetejébe farkas barátaim vannak, akiket nagyon szeretek, viszont nem csak ők vannak, és a másik falka meg akar ölni. nem mondhattam el neki semmit.
-Hát rendben, akkor majd veszek neked egyet.-mondta nekem.
-Annyira nem fontos, nem kell venni, de azért köszi.-mondtam neki mosolyogva.
-Rendben, de nekem most mennem kell dolgozni, majd még beszélünk.-mondta anya.
-Rendben, akkor szia.-mondtam neki.
-Szia kincsem, vigyázzatok magatokra és érezzétek jól magatokat.-mondta nekem.
-Rendben, és hiányzol.-mondtam neki, és tényleg nagyon hiányzott. Már annyira meg akartam ölelni, és hogy tudjam nincs semmi baj, de erre még várnunk kellet.
-Nekem is te. Szia.-mondta és ezzel le is tette a telefont.

Ahogy leraktam a telefont, belépett Cameron.
-Hogy vannak anyukádék?-kérdezte tőlem, közben lerakta a két innivalót az asztalra és leült mellém.
-Jól vannak, hiányzom nekik, és nekem is ők.-mondtam neki és ő átkarolt.
-Még van egy kis idő, de nemsokára láthatjátok egymást.-mondta.

Hamar eltelt ez a nap, itt voltunk a szobában egész nap és beszélgettünk. Közben hazajöttek a lányok is a sátorozásról, és elkezdte mesélni, hogy milyen élmények voltak.
-Legközelebb neked is jönnöd kell.-mondta Vanessa nekem.
-Rendben.-mondtam neki.
-De akkor már a fiúk is jönnek.-mondta vigyorogva Cameron.
Közben átjött a többi fiú is és így telt el a nap többi része.
Már beesteledett, így átmentünk a másik házba, hogy vacsorázzunk. Olyan szép volt ez az este. Cameron megfogta a kezemet, és így mentünk át a másik házba.
Leültünk az asztalhoz, és már Justin is ott volt. Eddig mindig olyan morcos volt, most meg mintha egy mosolyt láttam volna az arcán. Örültem, hogy most mindenki olyan boldog.

Nagyi kihozta a vacsit, és leült papa mellé. Egymásra mosolyogtak, olyan aranyosak voltak.Elkezdtem enni, és a többiek is. Rámosolyogtam Cameronra, és adott egy puszit az arcomra. Aztán ránéztem nagyira, és ekkor megpillantottam. Nagyi nyakában lógott egy kék kő, és bár nem tudtam biztosra, hogy ez az a kő, de valahogy éreztem, hogy megtaláltam azt amit kerestem. Megdöbbenve ültem ott, mikor Cameron a karomhoz ért.
-Tessék?-néztem rá ismét Cameronra.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva Cameron.
-Persze, csak elbambultam kicsit.-mondtam neki.
Mikor mindenki megette a vacsorát, felálltunk az asztaltól és átmentünk a nappaliba. Én ott maradtam nagyinak segíteni.
-Kedves vagy hogy segítesz.-mondta nekem nagyi és adott egy puszit az arcomra.
-Ugyan már, nincs mit, ennyit csak megtehetek.-mondtam és én is adtam egy puszit az arcára.
Segítettem neki elmosogatni, és elpakoltuk az edényeket, aztán megkérdeztem tőle.
-Nagyi? Kérdezhetek valamit?-kérdeztem tőle.
-Persze bogaram, bármit.-mondta nekem.
-Honnan van ez a nyaklánc? Nagyon szép.-mondtam neki.
-Hát ez már nagyon rég a családunknál van. Ezt még a nagymamám adta nekem és neki is a nagymamája, és így tovább, öröklődött.-mondta nekem.
-Értem.-mondtam neki és elkezdtem gondolkozni. Nem vehetem el nagyitól csak úgy, nagyon sokat jelent neki.
-Tudod mit? Várni akartam a szülinapodig, de nem tudok.-mondta mosolyogva és közben kivette a nyakából a kék követ, és beletette a nyakamba.
-Ez nekem adod? De hát, ez a tiéd.-mondtam neki megdöbbenve.
-Most már a tiéd. Én is a nagymamámtól kaptam és most ez a tiéd. Majd te is add tovább a lányodnak, vagy az undokádnak.-mondta nekem.
-Jaj nagyi, köszönöm szépen.-mondtam meghatódottan és a nyakába borultam.
-Nincs mit, kis szívem.És vigyázz nagyon rá.-ölelt meg ő is.
-Rendben.-mondtam neki, és elengedtük egymást. nagyi még elpakolta azt a pár edényt, ami még maradt közben mesélni kezdett.
-Tudod, még a nagymamám mesélte, hogy ennek a kőnek nagy ereje van. Nagyon régen éltek vámpírok, és úgy tartották a legendák, hogy ez az egytelen dolog ami meg tudja ölni őket. Nagy ereje van és a vámpírok féltek tőle. Aztán egyszer csak egy vámpír megölt álmában egy asszonyt és elpusztította a követ. Nagyon kevés maradt belőle. Ilyen kő ez is, és így öröklődött sok éven át. De ma már nem léteznek vámpírok és ez is csak egy legenda volt, amit még a nagymamám mesélt kiskoromban.-mondta mosolyogva, de én egyáltalán nem mosolyogtam.
Most már értettem mindent, hogy miért akarja ennyire megszerezni ezt a követ a vámpír.

2010. augusztus 15., vasárnap

29.fejezet

Leültem a fotelba és a többiek meg a kanapéra. Egyedül Justin állt és várta, hogy mondjak valamit.
-Rendben.-mondtam, de ők nem értették.
-Mi az hogy rendben?-kérdezte Justin.
-Itt maradhatsz te is és vigyázhatsz rá, de a többieket ne hozd ide.-mondtam neki és csak bólintott.
-Ha ennyire vigyázni akarsz rá akkor hogy hagyhatod hogy Johhny bántsa?-kérdezte Lucas Justintól.
-Nem tudtam róla, hogy bántani akarja, de tegnap elmondta az egészet, hogy meg akarja ölni és, hogy egy vámpír is üldözi. A segítségemet kérte, hogy én a bátyja vagyok és könnyebben a közelébe férkőzhetek és így könnyebben meg tudja ölni, de én nem mentem bele. Megmondtam neki, hogy nem fogok ebben neki segíteni, mert szeretem és vigyázni fogok rá.-mondta el nekünk.
-És mit mondott erre Johhny?-kérdeztem tőle.
-Hát szerinted? Rögtön átváltozott farkassá és meg akart ölni, de a többiek lefogták, így el tudtam jönni.-mondta nekünk.
-Jaj de jó akkor már téged is meg akarnak ölni.-mondta Lucas.
-Nem, engem nem ölne meg mert kellek neki.-mondta, de ezt nem értettük.
-Mihez?-kérdeztem.
-Ashley megölésében.Nélkülem ezt nem tudja elintézni.-mondta nekünk.

Nem sokáig volt itt mert Ashley nagymamája hívta, hogy segítsen neki. Mi maradtunk itt, közben Ashley bent aludt.
-És mi van ha hazudik és azért jött, hogy tényleg a közelében legyen és így Johhny bántani tudja.-kérdezte Lucas aggódva.
-Nem tudom, de tartsuk rajta a szemünket, nem bízom benne.-mondtam neki.


Ashley szemszöge


Nem tudtam aludni, állandóan csak járt az agyam és féltem. Mi van ha nem tudják elkapni? És mit akarhat ami az enyém és bármire képes lenne érte. Nem értettem de már kezdett fájni a fejem. Hirtelen meghallottam az ajtó nyitódását és összerezzenve néztem Cameronra.
-Nincs semmi baj csak én vagyok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek.-mondta nekem és odaült az ágy szélére.
-Nem tudtam aludni.-mondtam neki, mire ő megfogta a kezemet.
-Ne aggódj a vámpír miatt, el fogjuk kapni.-nyugtatgatott, de én egy cseppet sem nyugodtam meg.
-És mi van ha nem? És ha bajotok esik? Azt nem élném túl. Meg kell tudnunk, hogy mi kell neki tőlem, és akkor odaadom neki.-mondtam Cameronnak, de ő hevesen rázta a fejét.
-Erre ne is gondolj. Nem engedlek a közelébe. Majd mi megoldjuk, ne foglalkozz vele.-mondta nekem és én csak bólintottam.
-Rendben, akkor még pihenj egy kicsit.-mondta nekem és megint csak bólintottam.
-Jó éjt.-mondta nekem és adott egy puszit.

Kiment a szobából, de én nem aludtam vissza. Felkeltem és kinéztem az ablakon. Nem volt ott senki, és most kivételesen örültem neki, hogy nem őrzi az ablakomat senki. Biztosan megbeszélik, hogy találják meg a vámpírt. Itt az ideje, hogy én keressem meg és megtudjam, mi az ami ennyire kellhet neki. Óvatosan kimásztam az ablakon és apárkányon megálltam. Nagy szerencsémre pont egy fa ág volt ott előttem és arra rá tudtam lépni. Átmásztam a fára és onnan már könnyű volt lemásznom. Visszanéztem az ablakra, és megnyugodtam, hogy nem vették észre, hogy eljöttem. Elindultam az erdő felé, de fogalmam sincs, hogy merre keressem, csak mentem előre. Beértem az erdőbe és elindultam. Nem tudtam merre megyek, de tudtam, hogy mindegy mert a vámpír úgy is meg fog találni. Már nagyon bent jártam az erdőben mikor egy reccsenést hallottam. Hátrafordultam, de nem láttam semmit, így tovább akartam menni. Mikor előre néztem hirtelen ott volt. Hátraestem az ijedségtől, hogy ilyen hirtelen előttem állt. Ott ültem a földön és a szívem vadul vert. Nem tudtam hogy mit fog most csinálni de féltem tőle.
-Elég bátor vagy, hogy egyedül eljöttél ide.
-Igen tudom, de mondja meg, hogy mi kell magának és odaadom, csak utána hagyjon békén minket.-mondtam neki és egy lépést tett felém.
-Ne add itt nekem az ártatlant, pontosan tudod, hogy mi kell nekem.-mondta már mérgesebben.
-De tényleg nem tudom.-mondtam neki.
- Egy kék kő, aminek hatalmas ereje van. El se tudod képzelni mennyire. Az kell nekem és mindenféleképpen találd meg, mert nem lesz jó vége. Nagyon régóta van a te családodnál és vissza akarom kapni.
-Rendben, megkeresem.-mondtam neki, bár fogalmam nem volt róla, hogy milyen kék kő kellhet neki és hogy egyáltalán miért kell neki.

Hallottam egy reccsenést és a vámpír oldalra nézett. Én is odanéztem, de nem láttam megint semmit és mire visszanéztem volna már nem volt ott a vámpír.
Felálltam, és körülnéztem. Minden teljesen nyugodt volt.
Elindultam visszafelé, és Szerencsére nem vették észre, hogy eljöttem. Visszamásztam az ablakon és bebújtam az ágyba. Nem tudok róla, hogy nekem lenne egy kék kövem, de megkeresem mindenféleképpen.

Nem bírtam tovább feküdni, így úgy döntöttem, hogy kimegyek a fiúkhoz. Mindenki ott volt és csak ültek.
-Sziasztok.-mondtam nekik és leültem Cameron mellé.
-Szia, jót aludtál?-kérdezte tőlem Cameron.
-Igen.-hazudtam neki. Nem mondhatom meg neki, hogy találkoztam a vámpírral, mert akkor biztosan nem engedné, hogy még egyszer elmenjek hozzá. Nem szabad tudnia róla.
-Hazamegyek és lezuhanyzom. Rendben? Nemsokára jövök.-mondtam neki, de ő megállított.
-Elkísérlek.-mondta és ő is felállt.
-Rendben, gyere.-mondtam neki, mert tudtam, hogy úgyse hagyja, hogy egyedül legyek.

Átmentünk hozzánk és bementem a fürdőszobába. Cameron az ágyamon ült és ott várt rám. Olyan gyorsan ahogy csak tudtam, lezuhanyoztam, de még nem zártam el a csapot. Körülnéztem a fürdőszobában és az ékszereim között, hogy hátha ott lehet a kék kő, de nem találtam semmit. Viszont akkor nálam nem lehet.

2010. július 31., szombat

28. fejezet

Cameron odajött hozzám és megölelt.
-Most gyere, és hazaviszlek, már késő van nagyon. Aludnod kell.-mondta és felemelt a karjába. Belekapaszkodtam és hozzábújtam. Nagyon jó érzés volt odabújni hozzá, mintha nem történne semmi rossz és ott biztonságban érezném magamat. Hazavitt és belefektetett az ágyba.
-Mi kint leszünk, és nem bánthat a vámpír. Biztonságban leszel.-mondta és adott egy puszit a homlokomra.
-Muszáj elmenned, nem maradnál itt?-kérdeztem reménykedve. Nem akartam, hogy elmenjen. A lányok sátorozni mentek most és én itt maradnék egyedül ebben az üres szobában.
-Szeretnéd, ha maradnék?-kérdezte mosolyogva és én csak bólintani tudtam. Odajött és bebújt az ágyba mellém. Odabújtam hozzá, és megint biztonságban éreztem magamat.
-Jó éjt.-mondta és megcsókolt.
-Jó éjt.-mondtam én is.
Hamar elaludtam és nagyon jó éjszakám volt. Ő átölelt egész éjszaka és nem kellet semmitől sem félnem.

Reggel mellette keltem. Mikor kinyitottam a szememet, őt láttam meg és mosolygott.
-Mi az? Min mosolyogsz?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-Semmin, csak édes vagy amikor alszol.-mondta és nevetett.
-Hát köszi.-mondtam neki és felkeltem az ágyból.
-Menjünk reggelizni.-mondta Cameron.
-Támogatom az ötletet.-mondtam és közben korgott egyet a gyomrom.
-Cameron ezen jót nevetett és én durcizva bementem a fürdőszobába.
Lezuhanyoztam és mikor kijöttem Cameron ott várt rám és a kezében egy tálca volt, amin rengeteg finomság volt és egy szál rózsa. Én tátott szájjal néztem és odamentem hozzá.
-Ez gyönyörű, köszönöm.-mondtam neki és adtam egy csókot neki.
-Minden a tied, jó étvágyat.-mondta mosolyogva.
-De ezt nem tudom mindet megenni.-mondtam neki.
-Hát az előbb máshogy hallottam.-mondta a gyomromra célozva.
-Jól van na, de akkor is segítened kell megenned.-mondtam neki.
-Rendben.-mondta mosolyogva.


Cameron szemszöge

Ketten megettük a reggelit, de csak a tegnapra tudtam gondolni. Még mindig nem tudjuk, hogy mit akar tőle a vámpír, de ki fogjuk deríteni. Addig is éjjel nappal vigyázni fogunk rá, és nem hagyjuk egyedül. Nem engedem, hogy bárki is bántsa.
Mikor megettük, kimentünk a szobából és Lucas volt ott az ajtó előtt. Láttam Ashley arcán, hogy egy kicsit megijedt és átkaroltam, hogy tudja én vigyázok rá. Átmentünk a másik házba és közben éreztem, hogy a közelben van a vámpír. Éreztem a szagát, de nem akartam megijeszteni Ashleyt. Szorosan mellette mentem, és közben a többiek bementek az erdőbe a vámpír után. Hallottam őket, de ezt Ashley nem hallhatta. Egyedül Lucas jött észrevétlenül mögöttünk, ha valami baj lenne.
Bementünk a házba és leültünk a nappaliba. A lányok sátorozni mentek, így csak mi voltunk itt.
-A fiúk hol vannak?-kérdezte Ashley.
-Biztosan még alszanak.-mondtam neki, mert nem akartam, hogy megijedjen. Így is eléggé fél már.
-Értem, akkor csinálok nekik reggelit.-mondta és már fel is állt, hogy bemenjen a konyhába.
-Rendben, segítek neked. Örülni fognak neki.-mondtam mosolyogva.
-Hát remélem is.-mondta ő is mosolyogva. Olyan aranyos volt mikor mosolygott. Adtam neki egy csókot és közben megöleltem.
-Na jó de kezdjük el mert sose végzünk.-mondta és már vissza is fordult és elkezdte csinálni a pirítósokat.

Segítettem neki, és ketten hamar végeztünk. megtálaltunk és közben elindult a nappali felé.
-Most hová mész?-álltam fel és odamentem hozzá.
-Csak szólok a fiúknak, hogy kész a reggeli.-mondta nekem és már akart is tovább menni, de szorosan megöleltem.
-Tudod mit? Majd én szólok nekik.-mondtam neki és adtam egy puszit neki.
-Hát jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor menj.-mondta és elengedett. Gyorsan kimentem a konyhából és bementem a fiúk szobájába. Nem volt ott senki, mert ők már rég nem alszanak. kint vannak az erdőben és a vámpírt próbálják elkapni. Kimásztam az ablakon, hogy szóljak nekik, de hirtelen az erdő szélén megláttam őket, és felém sétáltak. Én visszamásztam az ablakon és ők kicsit furcsállták, de ők is a ablakon jöttek be.
-miért az ablakon kellet bejönnünk?-kérdezte Chris.
-Majd mindent elmesélek, de most gyertek, mert Ashley csinált nektek reggelit.-mondtam nekik és a fiúk csak úgy száguldottak a konyha felé.


Bementek és rögtön le is ültek az asztalhoz.
-Jó étvágyat.-mondta Ashley a fiúknak.
-Köszönjük.-mondták a fiúk teli szájjal.
Mikor megették, akkor Chris megszólalt.
-Nem sikerült elkapnunk.-mondta Chris és erre Ashley felfigyelt.
-Mit nem sikerült elkapni?-kérdezte Chris és én válaszoltam helyette.
-Csak volt egy légy a szobájukban és azt nem sikerült leütniük.-mondtam neki, és Ashley megnyugodott.
Chris furcsán nézett rám, de nem szólt többet. Mikor végzett mindenki a reggelivel átmentünk a nappaliba és leültünk.
-Megyek elmosogatok.-mondtam és ránéztem Chrisre.
-Jaj nem kell, hagyd csak, majd én elmosogatok.-monda Ashley.
-n butáskodj, te csináltad a reggelit, ennyit én is meg tudok csinálni, és Chris is segít. Igaz Chris?-néztem rá.
-Öööö igen, segítek.-mondta és máris felállt, hogy velem jöjjön.
Bementünk a konyhába, és én elkezdtem mosogatni, de ő csak nézett rám.
-Mi folyik itt?-kérdezte.
-Nem szeretném, hogy Ashley tudja, hogy nem tudjuk elkapni a vámpírt és hogy itt van a közelében.-mondtam neki.
-rendben, de úgy is rá fog jönni, nem titkolhatod tovább.
-Tudom, de nem akarom megijeszteni.-mondtam neki.
-Jól van. Nagyon gyors ez a vámpír, nem tudjuk elkapni. Már tegnap este az ablakotoknál volt, de sikerült elmenekülnie.-mondta nekem, mikor bejött Ashley.
-Na hogy haladtok?-kérdezte és meglátta, hogy még tele van a mosogató.
-Nagyon jól.-mondtam neki vigyorogva.
-Na jó ti menjetek ki a többiekhez és majd én elmosogatok és nincs vita.-mondta és kivette a kezemből a tányért.
-Rendben, köszönjük.-mondtam neki és adtam neki egy puszit.

Kimentünk a többiekhez, de már ők nem voltak ott. Mindenki kint volt és mi is kisiettünk. Justin volt ott egyedül és tőlünk az összes fiú farkas alakban morgott rá.
Előrébb mentem és rám nézett.
-Mit akarsz itt?-kérdeztem, mert nem sejtettem jót. Ő már a rossz farkasok közé tartozik és nem bízhatunk benne.
-Ashley veszélyben van. Egy vámpír meg akarja ölni.-mondta nekünk.
-Tudunk róla és meg fogjuk védeni, nem kell aggódnod miatta.
-Te ne mond meg nekem, hogy mit csináljak, csak tudatni akartam, hogy ő a kishúgom és nem kell a segítségetek. Meg tudom én is védeni és szálljatok le róla.-mondta dühösen.
-Mi nem hagyjuk magára, mellettünk biztonságban van. Miért bíznánk rátok, ha Johnny is bántani akarja?-kérdeztem tőle.
-Mert ő nem tudja, hogy én idejöttem. Vigyázni fogok a húgomra és ti hagyjátok békén.
Válaszolni akartam, de kilépett az ajtón Ashley és megdöbbenve nézett végig rajtunk.
-Mi történik itt?-kérdezte és látszott a szemében, hogy fél.
Odamentem hozzá és meg akartam magyarázni ezt az egészet, de Justin szólalt meg előbb.
-Az, hogy semmi szükség itt rájuk és én is meg tudlak védeni a vámpírtól. Te a húgom vagy és nekem a felelősségem, hogy megvédjelek.-jött ő is oda hozzánk.
-Mi? Itt van megint a vámpír? Azt hittem, hogy elment.-fakadt ki és látszott rajta, hogy mindjárt összeesik.
-Nyugi, nem bánthat. Itt vagyunk melletted és megvédünk.-nyugtattam meg Ashleyt.
-De nincs rá szükség, majd én vigyázok rá.-mondta a szemembe nézve Justin.
-De mi se tudjuk elkapni, és mi többen vagyunk, te meg egyedül hogy tudnád megvédeni őt? Felejtsd el, majd mi vigyázunk rá.-mondtam neki, mikor Ashley megrázkódott.
-Nem tudjátok elkapni? Szóval még itt van és engem akar?-nézett rám Ashley és közben belém kapaszkodott.
-Igen, de nem fog bántani, mi nem hagyjuk.-mondtam neki.
-És én se hagyom.-mondta Justin.
-Találkozni akarok vele.-mondta Ashley.
-Mi? Ezt sürgősen felejtsd el! Nem találkozol te senkivel!-háborodtam fel. Hogy találhat ki ekkora marhaságot? nem értettem miért akar vele találkozni, de nem fogom engedni.
-Meg kell tudnunk, hogy mit akar tőlem. Addig nem fog békén hagyni minket, míg meg nem szerzi tőlem azt amit akar. Odaadom neki és utána békén fog hagyni.-mondta Ashley és végig a szemembe nézett.
-Nem, azt nem engedem, majd mi kiderítjük, hogy mit akar tőled, de te nem mehetsz a közelébe és őt se engedjük a közeledbe.-mondtam határozottan.
-De...-mondta Ashley, de én közbe vágtam.
-Semmi de, most pedig menj be mert elég fáradtnak tűnsz.-mondtam neki, mert már alig állt a lábán.
-De nem vagyok fáradt.-mondta nekem, de nem ellenkezett, így bementünk a házba. Tudom, jól hogy nem fáradt, de nagyon meg van ilyedve, és ez most nagyon sok volt neki. Ki kell ezt pihennie. Nekünk meg meg kell ezt a vámpír ügyet oldanunk, mert nem szeretném ha Ashley rettegésben élne.

Bevittem a szobánkba és lefektettem az ágyamba. beleszagolt a párnámba és elmosolyodott.
-Olyan jó illata van.-mondta mosolyogva.
Én csak mosolyogtam és adtam egy puszit a homlokára. felálltam az ágyról, de Ashley megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Ne menj el, maradj itt velem.-mondta nekem és láttam a szemében a félelmet.
-Nem lesz semmi baj, az ablaknál van két farkas is és itt leszünk a nappaliba, senki nem juthat be hozzád.-mondtam és rátettem a takarót.
Amint kimentem, hallottam, hogy el is aludt és odamentem a fiúkhoz. Justin még itt volt és nem ment sehova. Ránéztem és már tudta, hogy mire gondolok.
-Nem fogok sehova menni. Megmondtam, vigyázok a húgomra!

2010. július 30., péntek

Díj




1. Tedd ki a logót az oldaladon!
2. Válaszd ki a kedvenc kommentelőd, majd írd ki a kedvenc kommented tőle!
3. Értesítsd őt a díjáról!
4. Küldd tovább 5 embernek, hogy ők is kiválaszthassák a kedvencüket!
5. Hagyj náluk megjegyzést!

Hát nehéz dolgom van, és nem tudok választani. Hármat fogok választani, mert nagyon sokat számítanak nekem. És a többiek akik írnak, nagyon örülök nekik és köszönöm mindenkinek a kommentet :) Mindig örülök ha írtok és boldog vagyok, hogy ennyire örültök a fejezeteknek.
Szóval az első kommentelő Szoffy. Imádom elolvasni a kommenteit, mert mindig kiakad, ha esteleg nagyon ritkán :D úgy hagyom abba a fejezetet, hogy nem tudni mi lesz. :P
A második kommentelő Szatti. Ő mindig nagyon várja a következő fejezeteket és már legszívesebben a szökőkútba dobna. :D Mindig mosolyogok a kommentein és örülök, hogy gonosznak hívnak, mert így is van :D
És a harmadik kommentelő Böbe :) Amikor feljövök ide, akkor tudom, hogy ő mindig ír nekem egy kommentet és mindig nagyon várja a fejezeteket. Mindig olyan aranyos, hogy a komment végén jó hétvégét, vagy szép estét kíván nekem.
Szóval köszönöm, hogy írtok kommentet és nagyon jól esik :)
És mindenki aki ír, nekik is köszönöm, mert tudom, hogy érdekel titeket és örülök neki hogy elmondjátok a véleményeteket :)


Szoffy egyik kommentje:

Wááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jesszus!! Annyira yoo lenne ha Cameron lenne az ajtóban :D És akkor ő vinné suliba ... beszélgetnének ...
ööö... na mind1 ... Rem összejönnek majd :D
Am (asszem a Shiver hatása) asszem a bátyó is farkas lesz :D
na és van egy olyan érzésem h Szatti jól mondja :D hogy mind farkaskák és lehet h az a Johnny harapta meg :S
Am annyira magunkra ( én meg az egyik legjobb barim) ismerek Vannessa és Ashley barátságában :D Xd a Barátnőm is ilyen pasizós típus én meg félénk (sok rosz tapasztalat miatt)
Hihhettlen !! Ennyire még nem vártam semmit mint a kövi fejezetet!! (nah yoo anew moonon kívülXD)
Olyan vagy mint a Tv2 vagy az ilyen csatornák!!! A legizgibb résznél (rax be reklámot) Hagyod abba .. óóó annyira várom a kövi fejit!!!
Iszonyú jó rész volt :D

Szatti egyik kommentje:
Ha most csak annyit írnék, hogy rettenetesen, kimondhatatlanul gonosz vagy, szerintem nem is kéne véleményt írnom!!!!!!!!!
Annyira de annyira... hogy lehetsz velünk ilyen? Most úgy őszintén? Lelövöm ezt a Cameront is, Emmával együtt!!! Jaj, miért itt kellett abbahagynod? Csak legalább egy kicsivel lett volna több. De előre mondom, ha Ashley megint elfut, én kitekerem a nyakad és Szoffyval beledobunk a szökőkútba!

Amúgy isteni volt és nagyon tetszett:D:D Várom a folytatást, puszi


Böbe egyik kommentje:
Szia de azért jó útra térítheted nem? ,elvégre úgy is az lesz amit te akarsz mert te írod ,mondjuk be vésődik egy farkas lányba ,na fantáziálok pedig most aludtam is ,na legyen jó a hétvégéd üdv Böbe


Akiknek adnám ezt a díjat:
Szoffy
Szatti
Brigi
Böbe
Ancsi

Díj




Ezt a díjat Szattitól kaptam. Köszönöm hogy rám gondoltál. :)

Öt dolog rólam:

1. Imádom a húslevest. Bármikor és bármennyit meg tudnék belőle enni. :D
2. Imádok zenét hallhatni, ha valami nagyon megtetszik akkor órákig is tudom azt hallgatni :P
3. Nagyon béna vagyok. Mindig nekem jönnek a bútorok és valamiben mindig elesek. A barátnőim azt mondják, hogy ön- és közveszélyes vagyok :D Mert véletlenül vagy rálépek a lábukra, vagy véletlenül épp rájuk esek, de ezen ők is csak röhögnek :D
4. Szeretek táncolni.
5. Imádom a kutyákat :)

Öt blogger akinek tovább adnám:
1. Szoffy: http://www.lonelyfriendship.blogspot.com/
2. Brigi: http://titkokarnyekaban.blogspot.com/
3. Truska: http://truska-twilightfanfiction.blogspot.com/
4. Eszter: http://bellaedwardesrenesmee.blogspot.com/
5. Ivcsi és Csillu: http://igaz-szerelem.blogspot.com/

2010. június 30., szerda

27. fejezet

Nem bírtam tovább. Felálltam és kimentem a házból. Ha rólam van szó, akkor arról nekem is jogom van tudni. Kimentem utánuk, mikor mindenki rám nézett és abbahagyták a beszélgetést.
-Mit titkoltok előlem?-kérdeztem tőlük, de senki nem válaszolt.
-Semmit, csak azt beszéltük, hogy milyen nagy forgalmatok volt az étteremben.-jött oda Cameron.
-Jajj, ne nézzetek már hülyének, tudom, hogy titkoltok valamit.-mondtam nekik.
-Miért nem mondjátok el?-kérdeztem Camerontól.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj. Megoldjuk.-nyugtatgatott Cameron.
-Rendben, ti tudjátok.-mondtam nekik és visszamentem a házba. A többiek ott ültek már a asztalnál, és én is elültem a helyemre. Ideges voltam, hogy kimaradok mindenből és nem mondták el, de az ő dolguk. Végül bejöttek a többiek is és elkezdtünk enni. Cameron mellém ült és adott egy puszit az arcomra és én csak mosolyogtam.

Mikor végeztünk a vacsival, mindenki felállt és elmentünk a nappaliba, de én nagyon fáradt voltam így elindultam hazafelé.
-Hé, hová mész?-jött oda Cameron.
-Csak haza.-mondtam neki.
-Akkor veled megyek.
-Nem lesz semmi baj, már egy ideje nem láttuk Johnnyt, nem kell félnünk tőle.-mondtam neki.
-Bármi megtörténhet.-mondta és én hagytam, hogy hazakísérjen.
-Mi a baj?-kérdezte Cameron.
-Semmi.-mondtam neki.
-Nyugi, nincs semmi baj, nem kell félned semmi miatt.-mondta Cameron a titokra értve.
.Tudom, de akkor is zavar, hogy nem mondjátok el.
-Csak a te érdekedben, és nem is olyan nagy dolog.-mondta.
-Rendben.-mondtam mosolyogva.
-És milyen volt a mai napod?-érdeklődött, miközben átkarolta a derekamat.
-Nagyon jó, forgalmas napunk volt.-mondtam neki.
-És a vendégek? Elégedettek voltak?-kérdezte.
-Igen, minden elfogyott. Bár volt egy fura fickó, aki hozzá sem nyúlt az ételhez, és Emma is furcsán viselkedett.-mondtam el neki.
-Hát biztosan csak nem volt éhes.-mondta Cameron.
-Akkor miért jött be az étterembe, ha nem éhes?-furcsálltam a helyzetet.
-Hát nem tudom, lehet meggondolta magát.-mondta Cameron nekem.
-Emma is ezt mondta.-mondtam neki.
-Hát biztos ő is ezt gondolta.-mondta és elengedte a derekamat, mikor odaértünk a házhoz.
-Na mindegy. Akkor én most megyek.-mondtam neki és mintha megkönnyebbült volna és ezt észrevettem.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi csak, azon gondolkoztam, hogy ennek a pasasnak nincs köze a ti kis titkotokhoz?-kérdeztem camerontól, aki megfeszült arccal válaszolt.
-Nem, miért lenne?-mondta.
-Hát nem tudom, csak az előbb úgy megkönnyebbültél. De kérlek, ne hazudjatok nekem, mert azt nem szeretném.-mondtam neki.
-Tudom, és a multkoriért is bocsánat, mikor nem mondtuk el neked, hogy farkasok vagyunk, de ez veszélyes lenne számodra. Megoldjuk mi farkasok és minden rendben lesz. Rendben?-mondta nekem és rám mosolyogott.
-De ha nekem is közöm van hozzá, akkor el kell mondanod.-győzködtem.
-Nem, most nem.-mondta nekem.
-Rendben, de ne várjatok vele túl sokat.-mondtam.
-Rendben, jó éjt.-adott egy csókot és én is elköszöntem tőle.
-Jó éjt.-mondtam neki és bementem.

-Nem fogom annyiban hagyni ezt az ügyet. Holnap kiszedem belőlük, hogy mit titkolnak. Nekem is közöm van hozzá, és nem titkolhatják el előlem. Ha veszélyben vagyok, akkor arról nekem is tudnom kell.
Felmentem a szobába, de még nem tudtam elaludni. Folyton ez a titok járt az eszemben. Addig nem tudok elaludni, míg meg nem tudom. Lementem a földszintre és kimentem a házból. Még mindenki a nagyiék házában volt, és elindultam a házhoz.
Tudom, hogy nem kéne egyedül mennem, mert bármikor itt lehet Johnny, de nem számítottam ré. Úgyis itt vannak a közelben Cameronék. Már majdnem odaértem, mikor egy morgást hallottam. Megálltam, de aztán mentem is tovább. Megijedtem, hogy esetleg Johnny az, így gyorsítottam a tempómon, mikor újra meghallottam. Már szinte futottam, mikor megjelent előttem egy férfi. Dühösen nézett rám, és vörösek voltak a szemei. Felismertem őt. Az a férfi állt előttem, aki ma az étteremben volt és nem evett semmit. Én megálltam, és nem mozdultam. Remegtek a lábaim. Hirtelen Cameron jött ki az ajtón, és mikor meglátott minket. Rögtön odajött elém és védelmezően állt. A többiek is kijöttek és Chris odajött hozzám. Megfogta a karomat és bementünk a házba. A többiek ott maradtak és már nem tudtam mi történt. Bementünk, de a többiek nem nagyon figyeltek ránk. Chris bevitt a szobájukba és bezárta az ajtót. Én rögtön neki estem.

-Mi folyik itt? Mi történt? Nem értek semmit.-mondtam Chrisnek.
-Ha bejönnek a fiúk, mindent megtudsz.-mondta nekem.
-De mit akar tőlünk?-kérdeztem egyre kétségbe esve.
-Nem mondhatok semmit, majd ha a többiek is itt vannak.-mondta és leültetett az ágyra. Kiment a szobából és mikor visszajött egy pohár víz volt a kezében.
-Ezt idd meg, jót fog tenni.-mondta és odaadta a poharat.
-Köszönöm.-mondtam.
Megittam, és mikor letettem a poharat, bejöttek Cameronék. Rögtön felálltam és odamentem hozzá.
-Mi folyik itt? Mit akar tőlünk? Tudom, hogy köze van a titkotokhoz, el kell mondanotok.-mondtam Cameronnak aki aggódva nézett rám.
-Rendben, de először ülj le.-kérlelt és én megtettem.
-Szóval, van két rossz hírünk. Az első az, hogy a testvéred tegnap változott át farkassá.-mondta és én nem mozdultam. Néztem magam elé és meg sem moccantam.
-Ashley jól vagy?-jött oda Lucas és leült mellém.
-Mi a másik rossz hír?-kérdeztem, mert ennél rosszabb úgy se lehetne.
-Hát nem tudom, hogy elmondjam-e.-mondta Cameron.
Én mérgesen néztem rá, mikor kibökte végre.
-Az a férfi, akit az előbb láttál vámpír és téged akar megölni.-mondta egy szuszra.

-Vámpír? Vámpírok nem is léteznek.-mondtam.
-Ha farkasok léteznek akkor vámpírok is.-mondta Lucas.
-De az nem lehet, ilyen nincs. Mit akar tőlem? Én nem ártottam senkinek. Miért akar mindenki engem megölni?-fakadtam ki és elkezdtem sírni.
-Nem tudjuk még mit akar, de nem bánthat. Mi itt vagyunk és megvédünk.-mondta Cameron és leült mellém. Átölelt és én a vállán sírtam ki magam.

Hirtelen elsötétült minden és lecsukódtak a szemeim. Elaludtam, és még annyit hallottam, hogy a többiek kimennek, de valaki itt maradt mellettem. Csak pár órát aludtam, utána hirtelen kinyíltak a szemeim. Lucas volt ott mellettem.
-Szia, álomszuszék.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Szia. A többiek hol vannak?-kérdeztem, mert nem láttam őket bent a szobában.
-Kimentek, beszélgetni, de nyugodtan aludj tovább, én itt maradok és vigyázok rád.-mondta, de én már nem tudtam aludni.
-Köszi, de már nem tudok aludni. Mit akar tőlem ez a vámpír?-kérdeztem, mert nem adtam rá okot, hogy megöljön. nem csináltam semmit, mégis bántani akar.
-Nem tudjuk, csak azt mondta, hogy van nálad valami ami az övé és azt akarja megszerezni, minden áron.-mondta.
-De mit keres? Mi kellhet egy vámpírnak tőlem?-kérdeztem mert el nem tudtam képzelni.
-Nem tudjuk, de ki fogjuk deríteni.-mondta és elmosolyodott.
-Rendben.-mondtam neki és ekkor betoppantak Cameronék is.

2010. június 21., hétfő

26. fejezet

Olyan gyönyörű volt az este. Örültem annak, hogy a fiúk kihoztak ide minket. A többiek jól el voltak. Mindenki nevetgélt és úszkáltak a vízben. Én Cameronnal voltam a vízben.
-Letehetsz nyugodtan.-mondtam neki, mikor már vagy öt perce a karjaiban voltam.
-Rendben.-mondta. Letett és nagy vigyorral az arcomon lenyomtam a víz alá.
Mikor feljött csak vigyorgott.
-Ezt még visszakapod.-mondta vigyorogva és már lent is voltam a víz alatt. Feljöttem és ő nem volt sehol. Megijedtem, de mikor feljött a víz alól, megnyugodtam. Lenyomtam megint a víz alá, de húzott magával, így mind a ketten a víz alatt voltunk. Kinyitottam a szememet és Cameron mosolyogott rám a víz alatt. A szívem hevesen vert. Egyszerre jöttünk fel a víz alól és egymás előtt álltunk. Megfogta a kezemet és felnéztem rá.
Ő nem szólt semmit, csak lassan végigsimogatta kezével az arcomat, a nyakamat, ujjaival beletúrt a hajamba, miközben másik kezével még mindig szorosan magához húzott. Ajkai óvatosan keresték az enyémet. Alig ért csak hozzám, a csókja gyengéd volt. Eltávolodott egy kicsit az arca és a homlokunk összeért. Rámosolyogtam és belenéztem a szemébe. Nem mondtunk semmit, csak élveztük a pillanatot.

Örökre itt akartam maradni, vele, de észrevettem, hogy valaki felénk úszik. Közelebb jött és láttam, hogy Lucas az. Rosszabkor nem is jöhetett volna. Eltávolodtam egy kicsit Camerontól, de ő magához húzott. Lucas idejött és mosolyogva nézett ránk.
-Bocsi, valamit megzavartam?-kérdezte.
-Hát.., nem. Mondjad nyugodtan.-mondtam neki.
-Csak a többiek már hiányolnak titeket.-mondta vigyorogva.
-Rendben, máris megyünk.-mondta Cameron és odaúsztunk a többiekhez. A lányok a fiúk vállán voltak és próbálták lelökni a másikat. Chris nyakában Vanessa ült és próbálta lelökni Lilyt sikeresen. A vízbe kerültek.
-Jösztök ti is? Bár úgy is lelökünk.-mondta Chris.
-Az kizárt.-mondta Cameron és már fel is vett a nyakába.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Camerontól.
-Lelökjük őket.-mondta vigyorogva.
-Hát, rendben.-mondtam én is és Cameron elindult Vanessáék felé.

Chriss és Vanessa vigyorogva jöttek közelebb hozzánk, de én támadásba lendültem és megfogtam vanessa karját és lelöktem Chris válláról. Vanessa beleesett a vízbe és én felemeltem a kezemet, hogy sikerült.
-Ügyes voltál.-mondta Cameron.
-ketten csináltuk.-mondtam és lejöttem a hátáról. Letett és szembefordultam vele. Egyszer csak lent voltam a víz alatt, valaki lenyomott. Mikor feljöttem nem volt ott senki, de ekkor feljött Cameron és Chris a víz alól.
Vanessa már elég fáradtnak tűnt.
-Haza kéne már mennünk, mert nemsokára reggel lesz.-mondta Vanessa.
-Igen, akkor menjünk.-mondtam én is, és Cameron megfogta a kezemet.
Kijöttünk a vízből, de majd megfagytam olyan hideg volt. Cameron magához húzott, és egy kicsit jobb volt. Hamar haza akartam érni, mert fáztam a vizes ruhákban. A többiek is kijöttek a vízből és együtt mentünk haza.
-Na látjátok, nem bántátok meg hogy eljöttetek igaz?-kérdezte Lucas.
-Nem, nem bántuk meg.-mondtuk egyszerre a lányokkal.
Hamar hazaértünk és a fiúk elmentek a saját házukba, a lányok meg a miénkbe. Én még elbúcsúztam Camerontól.
-Hát akkor, jó éjt.-mondtam neki mosolyogva és közelebb léptem hozzá.
Cameron megfogta a kezemet és megcsókolt.
-Neked is.-mondta mosolyogva és elengedett.

Hazamentem én is és átöltöztem. Bebújtam az ágyba és alig tudtam elaludni. Folyton Cameronra gondoltam és a csókunkra. Alig tudtam elhinni, hogy megtörtént az első csókunk. Elmosolyodtam és próbáltam aludni. Sikerült is de nem sokat tudtam aludni, mert hamar reggel lett. Felkeltem, lezuhanyoztam és a többieket megvártam. Egész reggel csak mosolyogtam.
-Mitől van ilyen jó kedved?-kérdezte Vanessa.
-Hát, semmitől, csak úgy.-mondtam mosolyogva.
-Cameron?-kérdezte.
-Ennyire látszik?-kérdeztem vissza.
-Szerintem le sem lehet vakarni az arcodról a mosolyt.-mondta ő is mosolyogva.
-Hát, tegnap este, mikor ketten voltunk, megcsókolt.-mondtam neki.
-Komolyan? Hát ez nagyszerű! Akkor már értem miért van ilyen jókedved.És milyen volt?-kérdezte Vanessa.
-Nagyon jó. El sem tudom mondani mennyire.-mondtam neki.
-Örülök, hogy minden helyrejött köztetek.-mondta őszintén.
-Igen én is.-mondtam.
Végül, mikor mindenki készen volt, megvártam Emmát. Neki kell vigyáznia rám, míg át nem megyünk a másik házba. Átmentünk és Cameron már az ajtóban várt rám.
-Jó reggelt.-mondtam Cameronnak.
-Neked is. Hogy aludtál?-kérdezte.
-Jól köszi.-mondtam és adott egy rövid csókot, utána bementünk a többiek után.
Ott ült mindenki az asztalnál és mi is leültünk. Cameron mellé ültem.

Nagyi odajött és ő is leült mellénk.
-Nos lányok, már ma megnyitjuk az éttermet.-mondta és mi örültünk ennek.
-Rendben.-mondtam neki.
-Majd megmutatom, mit hogy kell.-mondta nagyi.
-Oké.-mondtam.

Mikor mindenki befejezte a reggelit, felálltunk és már mentünk is át az étterembe. Cameron végig mellettem jött, és fogta a kezemet.
A fiuk is velünk jöttek, és a lányok beálltak a pult mögé és nagyi kitette a Nyitva feliratot. Cameron odajött hozzám.
-Lehetek én az első vendég?-kérdezte mosolyogva.
-Lehetsz.-mondtam és is mosolyogva.
-Akkor egy üdítőt kérnék.-mondta.
-Rendben. De a vendégem vagy.-mondtam neki, és odaadtam neki az innivalót.
-Nem, ki szeretném fizetni.-mondta és elővette a pénztárcáját és kifizette.
-Na jó, de nem kéne már nektek is dolgoznotok?-kérdeztem.
-De, igazad van. Akkor mi megyünk is.-mondta Cameron.
-Rendben, szia. hiányozni fogsz.-mondtam mosolyogva.
-Te is nekem.-mondta és odajött hozzám, hogy adjon egy csókot.

Miután elmentek a fiúk vártuk az első vevőket. Hosszú ideig nem jöttek, pedig a lányok ragasztottak ki röplapokat is, hogy ma nyílunk meg.
Mikor már egy órája nem jöttek, kezdtem kétségbe esni, hogy lehet ma nem is jön senki, de hirtelen kinyilt az ajtó és bejött az első vevő. Egy idősebb férfi volt. Egyedül jött és leült a pulttal szemben. Odamentem hozzá és mosolyogva felvettem a rendelését. Mikor kész lett az étel kivittem neki, és akkor belépett még egy vevő.
Ő is férfi volt, de ő sokkal fiatalabbnak nézett ki. Ő egy üres asztalhoz ült le és hozzá Vanessa ment ki. Mikor az idősebb úr megevett mindent, leszedtem a tányérokat.
-És ízlett?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Igen, nagyon finom volt minden, holnap is számítsanak rám.-mondta mosolyogva és már el is indult az ajtó felé.

A nap további részében sokan jöttek még, és nagyon örültem, hogy mindenkinek ízlett minden. hamar eltelt a nap és már készültünk bezárni, mikor jött még egy vendég.
Már senki sem volt itt, így leült az egyik asztalhoz. Kiakartam menni hozzá, de Emma megállított.
-Majd én felveszem a rendelését, te csak maradj itt.-mondta nekem és már el is ment a férfihoz.
-Rendben.-mondtam csak magamnak.
Úgy láttam, hogy Emma ismeri őt, mert leállt vele beszélgetni, de mintha vitatkoztak volna. Mikor visszajött, rá is kérdeztem.
-Ki ez a pasas? Ismered valahonnan?-kérdeztem Emmától.
-Nem, csak gondja volt az egyik étellel, de már megbeszéltük.-mondta és el is tűnt a konyhában. Hamar visszajött és gyorsan ki is vitte az ételt. Utána visszajött és mellém állt.
-Olyan furcsa, még hozzá sem nyúlt az ételhez.-mondtam miután már eltelt vagy öt perc.
-Biztos csak nem éhes.-mondta Emma.
-Akkor miért jött be?-kérdeztem furcsállva.
-Biztos meggondolta magát.-mondta nekem és visszament a férfihoz.
Kifizette amit rendelt és utána fel is állt és elment. Hozzá se nyúlt az ételhez, de biztos csak rossz napja volt. Miután Emma visszahozta az ételt, elpakoltunk és bezártunk. Visszamentünk a nagyiék házához, és Emma végig mellettem jött.
-Van valami baj?-kérdeztem Emmától.
-Nem, nincs semmi baj.-mondta nekem és egy kicsit lemaradt.
Már a fiúk ott voltak és mi leültünk a nappaliba. Cameron felállt és adott egy puszit, aztán tovább ment.
-Hova mész?-kérdeztem mert ő és a többi fiú felálltak, hogy kimenjenek.
-Csak szívunk egy kisi friss levegőt.-mondta mosolyogva és kimentek.
Visszaültem és Lily felé fordultam. Közben észrevettem, hogy Emma is eltűnt és kezdtem furcsállni a helyzetet. Nem értettem mi folyik itt, de tudtam hogy titkolnak előlem valamit.