7. fejezet

Sziasztok :) ezt a fejezetet Szattinak és Szoffynak ajánlanám első sorban mert segítettek és még egyszer nagyon köszönöm. :) Nah és akkor jöjjön a fejezet :)


-Justin....Justin.-szólongattam a bátyámat. Ott feküdt a földön eszméletlenül.- Lily gyere le gyorsan és hozd a telefonomat is!-kiabáltam fel Lilynek. Gyorsan lesietett és amikor meglátta, hogy ott fekszik Justin a földön és hogy sebesült, megállt.
-Ne bambáskodj már, hozd ide gyorsan a telefont.-mondtam Lilynek aki pár másodperc múlva már hozta is a mobilomat. felhívtam a mentőket, hogy gyorsan jöjjenek ide.
-Mi történt vele?-kérdezte aggódva a húgom.
-Nem tudom. Még a saját lábán jött haza, utána meg elájult. Nagyon remélem, hogy nincs semmi komolyabb baja.-nagyon megijedtem. Pár perc múlva már itt is voltak a mentők és bevittük Justint a kórházba. Még megvizsgálták, hogy nincsen komolyabb baja, és már be is tették a mentő autóba. Becsuktam a lakást és mi is mentünk velük. Hamar beértünk a kórházba és vitték is alaposabban megvizsgálni, de még mindig eszméletlen volt. Olyan fél órát kellet várni, mikor kijött az ügyeletes orvos.
-Megvizsgáltuk és csak a lábán van egy komolyabb sérülés. Nem tudom mi lehetett az ami így megharapta, de leginkább egy farkas harapáshoz hasonlít. A körme alatti vér, nem tudjuk, hogy került oda, talán megkarmolta a támadóját és vérzett is. Bent kell maradnia éjszakára, de reggel már mehet is haza. Lassan fel fog ébredni és utána megkérdezzük, mi történt. Utána kap egy kis altatót, hogy kipihenje magát.-tájékoztatott az orvos. Megnyugodtam egy kicsit, hogy nincs komolyabb sérülése, de nagyon aggasztott ez a harapásnyom. Azt mondták, hogy lehet, hogy egy farkas volt. Lehet, hogy az a farkas tette, akivel találkoztam? Nem, az nem lehet, olyan kedves volt velem. Nem bánthatta Justint, biztos egy másik lehetett.
-Ugye ti a testvérei vagytok? Értesítettétek már a szüleiteket? Be kellene jönniük pár papírt aláírni.-mondta az orvos. A fejemre csaptam. Nem szóltam anyuéknak, annyira el voltam foglalva Justinnal és minden mással.
-Nem, még nem, de most rögtön felhívjuk őket.-ígértem meg neki.
-Rendben, akkor én most megyek és majd be lehet menni a fiúhoz, majd kérem értesítsenek, ha felébredt.-mondta határozottan.
-Rendben és köszönjük.-mondtam és már el is ment az orvos. Gyorsan felhívtam anyáékat, akik nagyon aggódtak Justnért. Mondtam nekik, hogy nincs semmi komoly, és hogy jöjjenek be. Azt mondták, hogy még egy fél óra és itt lesznek. Elindultunk Lilyvel a kórterem felé, amiben Justin feküdt. Benyitottunk és láttuk, hogy még aludt. Odamentünk az ágyához és leültünk egy székre.
-Ugye nem lesz semmi baja és meggyógyul?-kérdezte aggódva a testvérem.
-Persze, az orvos is mondta, hogy nincs komoly baja.-nyugtatgattam Lilyt. Megfogtam Justin kezét és vártuk, hogy felébredjen. Lilyre néztem, aki Justint figyelte. Éreztem, hogy elkezdi szorongatni a kezem és gyorsan a bátyámra néztem. Kinyitotta a szemét és rögtön rám nézett.
-Lily, menj és szólj az orvosnak, hogy felébredt Justin.-mondtam Lilynek és már fel is állt és kiment.
-Szia, hogy érzed magad?-kérdeztem Justintól.
-Rosszul, nagyon fáj a lábam és sajog mindenem.-mondta fájdalmasan.
-El tudod mondani, hogy mi történt?-kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen farkas lehetett,vagy hogy farkas volt-e egyáltalán és ha az volt akkor az a farkas volt-e akivel ma találkoztam.
-Nem emlékszem semmire. Csak annyi rémlik, hogy elindultam futni, ahogy minden este szoktam és megtámadott valami. Nem láttam semmit, nagyon sötét volt. Utána már nem emlékszem semmire, csak arra hogy az ajtó előtt álltam, bementem és téged láttalak utoljára.-mesélte az emlékeit. Közben megjött az orvos is és Justin elmondta neki is amit nekem, hogy nem emlékszik semmire. Befutottak anyáék is és aggódva nézték végig Justint. Nagyon aggódtak érte, pedig az orvos is elmondta nekik, hogy nincs semmi baja és holnap már mehet is haza. Nem sokáig maradhattunk, mert Justin megkapta az altatóját, hogy kipihenje magát. Anyáék kitöltötték a szokásos papírokat, addig Lilyvel a folyosón vártuk meg őket. Már öt perce vártunk, mikor megláttam, hogy az előttünk lévő vizsgálóból egy fiú jön ki. A bal arca le volt kötve, nagy sebe lehetett. Felismertem. A mi sulinkba járhatott, Chrissel egy osztályba. Nem szoktam velük látni, inkább nagy ívben elkerülik egymást. Elment mellettünk és dühösen rám nézett. Nem tudtam mi baja lehetett, de nem foglalkoztam vele, mert jöttek anyáék. Hazamentünk és mindenki nagyon fáradt volt. Hosszú volt ez a mai nap és már nem bírtunk fent lenni. Felmentem a szobámba és átöltöztem. Bebújtam az ágyba, de még nem tudtam aludni, állandóan azon a farkason járt az eszem. Ha ő támadta meg Justint, akkor nem szabad többet találkoznom vele. Furcsálltam, hogyha ő volt az akkor engem miért nem támadott meg délután? És Justin miért nem emlékszik semmire? Nagyon sok volt a kérdés és én már túl fáradt voltam gondolkodni, így behunytam a szemem és már aludtam is. Reggel, ahogy felkeltem már mindenki ébren volt. Felöltöztünk, megreggeliztünk és bementünk Justinért. Az orvos megírta a záró jelentést és mér mehettünk is haza. Otthon Justin lefeküdt a szobájába , hogy egy kicsit pihenjen. Eszembe jutott, hogy ma Vanessával kéne találkoznom, de ma nem bírtam elmenni sehova. Felhívtam és elmeséltem neki a tegnap történteket.
-Uram Isten, és akkor most nincs semmi komoly baja, igaz?-kérdezte aggódva Vanessa.
-Nincs, már haza is jött és most pihen. És bocs, hogy ma nem megyünk, de most nem tudnék sehova elmenni.-mondtam neki.
-Jaj ne butáskodj már, dehogy baj. Majd elmegyünk máskor, most tesód egészsége a legfontosabb.-mondta őszintén.
-Rendben és köszi.-motyogtam még bele a telefonba aztán leraktam. Felmentem Justinhoz megkérdezni, hogy kér-e valamit enni, de nem volt éhes. Az egész napom így telt el, hogy segítettem anyának, megkérdeztem Justintól éhes-e vagy kér-e valamit és tanultam. Este már nem bírtam tovább így bedőltem az ágyba és már aludtam is. Keveset aludtam, így álmosan keltem. Hétfő reggel van. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elkezdtem készülődni. Mielőtt lementem volna, benéztem Justinhoz, hogy minden rendben van-e. Ő még aludt, így nem zavartam. Nem mehetett egy hétig suliba, a sérülése miatt, így megkértem Vanessát, hogy vigyen el a suliba. Lilyt is az egyik barátnője apukája viszi el a suliba, így nem aggódtam miatta. Megreggeliztem, és már indultam is a ház elé, de még visszaszaladtam a táskámért. Pont most jött meg Vanessa, így nem kellet rá várnom. Elvitt a suliba és út közben Justinról kérdezgetett. Elmondtam neki, hogy minden rendben van, csak pihennie kell. Megérkeztünk a suliba és láttam, hogy Chrissék is ott vannak. A barátnőm odahúzott hozzájuk és persze, hogy ott volt Cameron is. Nem nagyon akartam odamenni, de már megláttak minket, így nem volt más választásom. Chris elénk jött és megcsókolta Vanessát. Örültem nekik. Odamentünk a többiekhez, de nem szóltam egy szót se. Cameron engem figyelt egész végig, de nem érdekelt. Már mentünk az osztálytermek felé és becsengettek. Nagyon lassan teltek az órák, de amikor a történelem órára került a sor, és dolgozatot írtunk, ott csak repült az idő. Még szerencsére be tudtam fejezni időben, így nem nagyon izgultam miatta, én jónak éreztem. Vége lett az óráknak és elindultam az ebédlő felé. Megláttam Vanessát, ahogy elindul a szokásos helyünk felé, és odaintegettem neki. Visszaintegetett, de már láttam is ahogy elfordul és megcélozza Chrisék asztalát. Persze ott ültek a haverjai is és Cameron is. Nem akartam vele összejönni, de baráti szinten talán lehet valami. Kedvetlenül leültem Vanessa mellé, ami Cameron mellet is volt és ennek láthatólag nagyon örült.