3.fejezet

A mai nap is úgy kezdődött mint a többi és a suliban sem volt semmi érdekes. Készültünk a dolgozatokra és vártuk a nyári szünetet. Gyorsan vége lett a hétnek és végre elérkezett a péntek és én már nagyon izgatott voltam, hiszen minden péntek este elmegyünk a barátainkkal bowlingozni. Jönnek fiuk is és lányok is. Egymás ellen szoktunk játszani és álltalában a fiúk győznek, de mi se vagyunk olyan rosszak. Ma kivételesen nagyon akartunk nyerni, mert ha veszítünk egy vacsorát kell fizetnünk a fiúknak, de ez fordítva is úgyanígy volt. A délelőtt a suliban elég unalmasan telt, de már nagyon közeledett az este. Miután Justin hazavitt minket, bementem a szobámba és elővettem azt a könyvet amit hétfő délután vettem. Nagyon jó idő volt kint, és nem akartam a szobámba maradni, így kivettem a szekrényből egy pokrócot és kimentem a házból. Mikor nyugalomra vágytam, mindig az erdőbe mentem és nyugodtan belefeledkezhettem a könyvembe. Elindultam a közeli erdő felé, a szokásos helyre, ahol mindig olvasni szoktam. Útközben észrevettem egy másik ösvényt,soha nem láttam még eddig ezért csodálkoztam, hogy itt van. A kalandvágyam nagyobb volt a félelmemnél, hogy esetleg eltévedek és nem találok vissza, de ez jelen esteben nem érdekelt, így elindultam az ösvényen. Körülbelül öt percig mentem , mert nem volt több út és egyszerre vége volt az földnek és csak fű volt előttem. Felnéztem és elállt a lélegzetem. Egy gyönyörűszép tisztáson álltam aminek a szélén egy kis patak volt. Nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik-e ez a hely, de nagyon megörültem neki. Csodálatos volt, ahogy a madarak a fákon csiripelnel, és a virágok amik a patak mellett voltak illatoznak. Gyorsan odamentem a folyóhoz és letettem a pokrócot a fűre. Gyönyörködtem a tájban még egy kicsit aztán elővettem a könyvemet és elkezdtem olvasni. Nagyon izgalmas könyv volt, teljesen belemerültem. A telefonom csengésére néztem fel a könyből és láttam, hogy kezd sötétedni. Felvettem a telefont és Vanessa volt a volonalban.
-Szia, hát te meg hol vagy? Már vagy tíz perce itt állok a házatok előtt, és a húgod azt mondja, hogy fogalma sincs hova mentél.-mondta hadarva.
-Nyugi semmi bajom, csak eljöttem egy kicsit sétálni, mindjárt otthon vagyok és indulhatunk.-mondtam. Nem akartam elmondani, hogy ezt a csodálatos helyet találtam. Nem akartam elmondani, mert ez az én relytekhelyem volt és nem akartam felfedni senki előtt. Bezártam a könyvet és felvettem a földről a pokrócot. Elindultam hazafelé, de még egy utolsó pillantást vettettem, erre a varázslatosan szép tisztásra. Vissza akartam még, oda menni és elmerülni a táj szépségében. Mikor visszamentem a házhoz, már ott várt rám Vanessa. Gyorsan átöltöztem és már indultunk is Port Angelesbe. Vanessa útközben megkérdezte, hogy merre voltam és hogy miért léptem le ennyi időre csak úgy szó nélkül, és még csak a húgomnak se szóltam, de én csak annyit válaszoltam, hogy kiszellőztettem a fejem. Nemsokára meg is érkeztünk a bowling teremhez, ahol már ott vártak ránk a srácok. Kiszálltunk az autóból és odamentünk köszönni nekik. Nemsokkal utánnunk megérkeztek a lányok is, így már teljes volt a létszám. Bementünk és kikértük a cipőket.
-Semmi eséjetek nincs.Úgy elverünk titeket benne, mint a sicc.-mondták nagy önbizalommal a fiúk.
-Na majd meglátjuk, most formában vagyok, szóval csak reszkessetek.-Vanessa felvette a cipőjét és már kezdetét is vette a játék. Mindenki leült az asztalhoz és néztük, ahogy a barátnőm eldobja az első golyót. Lendült a keze és guritott. Nyolc bábut talált el és a két szélén maradt egy-egy. Nem sok esély volt rá, hogy mind a kettőt eltalálja, így csak abban reménykedtünk, hogy legalább az egyiket eltalálja. Felvette a bowling golyót és ellökte. És sikerült neki, az egyiket letarolta. Megtapsoltuk és a fiúk következtek. Nekik hatot sikerült ledönteniük, így mi álltunk vezetésre. Én következtem. Én álltalában elég béna vagyok de nem is ezért szoktam ide jönni. A társaság a fő cél, mindig röhögünk, viccelődünk, főleg az én bánaságomon, de ezen én is csak nevetni szoktam. Felemeltem a golyót és guritottam. Öt bábut sikerült eltalálni, de ez nálam már haladás volt mert álltalában mindig a széléről szoktam egyet-egyet ledönteni. A második gurításnál sajnos nem sikerült ledöntenem egyset sem. A fiúk sokkal szerencsésebbek voltak a következő körökben így átvették a vezetést. Még volt öt kör, de nagyon megéheztem, így megkértem Vanessát, hogy menjünk el egy kis nasiért. Beleegyezett, mert ő is már elég éhes volt. Elindultunk hát a bárpulthoz. Odaértünk és kértünk egy kis ropit meg chipset. Visszaindultunk, mikor Vanessa megállt és nem mozdult.
-Vanessa mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Úr Isten, nézd ki van ott.-mutatott egy asztal felé, ahol egy csapat fiú van. Ismertem őket, de csak látásból. A mi iskolánkba jártak. Soha nem beszélgettünk velük és ők se kezdeményeztek, de nem is akartunk. Megvolt nekünk a baráti társaságunk akikkel elvoltunk. Nem értettem kit láthatott meg Vanessa. Talán ismeri valamelyiket? Nekem miért nem mondta, hogy velük is barátkozik?
-Kiről beszélsz?-kérdeztem, mert el nem tudtam képzelni, hogy melyik srácról van szó és hogy miért viselkedett így Vanessa.
-Hát nem látod? Ott van az a srác akit délelőtt láttam és most sokkal helyesebb, mint délelőtt.-mondta Vanessa izgatottan, mint aki mindjárt összeesik az izgalomtól. Soha nem láttam még ilyennek, hogy így megtetszik neki egy fiú és így viselkedjen. Meg kellett ismernem őt és a barátait is.