22. fejezet

A farkasom állt ott, és egy kicsit megkönnyebbültem.
-Muszáj mindig megijesztened?-kérdeztem tőle és közelebb jött. Leguggoltam és ő bűnbánó arccal nézett rám, nem tudtam rá haragudni. Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem valaki mással lenne találkozóm és nem szabad, hogy Cameron meglásson egy farkassal.
-El kell menned, most nem találkozhatunk.-mondtam neki és ő nem mozdult. Ekkor felálltam és még egyszer neki fogtam.
-Nemsokára jön egy fiú és nem láthat meg veled.-mondtam mire lehajtotta a fejét. Én furcsán néztem mire ő elindult az erdő irányába. El akartam még tőle köszönni, de ő már eltűnt és csak a csendes erdőt láttam. Visszaültem a kőre és visszafordultam a tóhoz. Csend volt és egyre hidegebb lett.
-Ashley.-mondta valaki és rögtön felismertem a hangját. Cameron felé fordultam és pontosan ott állt ahol az előbb a farkas.
-Már te is ijesztgetsz?-kérdeztem és rögtön a számra tettem a kezemet.
-Miért ki ijesztett még meg?-lépett közelebb hozzám.
-Senki.-vágtam rá azonnal. Elszóltam magamat és próbáltam megmenteni a helyzetet.
-Véletlenül nem egy farkas? Akivel nem csak most találkoztál először?-jött még közelebb hozzám. Én egy lépést hátraléptem és összezavarodottan néztem Cameronra.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdeztem és ő aggódva pillantott rám.
-Ne borulj ki nagyon, kérlek. Nem mondhattam el hamarabb.
-Jó, de bökd már ki.-mondtam már egyre türelmetlenül.
-Ashley, én vagyok a farkas.-mondta. És én elkezdtem nevetni. Mikor láttam, hogy nagyon is komolyan gondolja megálltam.
-De ez lehetetlen, ilyen nincs.-mondtam és csak megráztam a fejemet.
-De, van és nagyon sajnálom hogy nem mondtam el hamarabb.-mondta és megfogta a kezemet.
-De ez hogy lehetséges?-néztem rá zavarodottan.
-Ez nagyon hosszú történet, gyere üljünk le és elmondom.-mondta de én nem akartam hallani.
-Hazudtál nekem, miért nem mondtad el? Hogy tehettél ilyet? Egész végig te voltál a farkas?-kezdtem egy kicsit hangosabban beszélni.
-Ashley, nyugodj meg, elmondok mindent.-jött még közelebb és megölelt. Én csak tátott szájjal meredtem a földre és nem tudtam elhinni ezt az egészet.
-Nem, most egy kicsit egyedül akarok lenni.-mondtam neki és kiszabadítottam magamat az öleléséből. Ránéztem és kikerültem őt. El akartam futni, de ő megfogta a kezemet.
-Bocsáss meg.-mondta és elengedett. Elkezdtem futni és meg sem álltam a házunkig.

Mikor odaértem, gyorsan becsuktam az ajtót és nekidőltem az ajtónak. Teljesen összezavarodtam. Nem lehet farkas, ez teljes képtelenség. Felszaladtam a szobánkba és már mindenki itt volt. Mindenki aludt, és én is bebújtam az ágyba. Nem tudtam elaludni, akárhogy is próbáltam másfele terelni a gondolataimat. Felültem az ágyba, és utána kiszálltam az ágyból is. Nem öltöztem le, így még a ruhám volt rajtam. Felvettem a cipőmet és kimentem a szobából. Kimentem a házból és elindultam az erdőbe. Abban reménykedtem, hogy Cameron már nem lesz ott a tónál, de mikor odaértem nagyon tévedtem. Ott ült a kövemen és várt rám. Ott álltam és nem mozdultam, mikor ő hirtelen megfordult és odajött hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem, semmi sincsen rendben. Ez az egész farkas dolog.... áhh nem értek semmit!-mondtam felháborodva.
-Gyere üljünk le és megbeszéljük, rendben?-mondta és megfogta a kezemet.
-Inkább állnék.-mondtam és kihúztam a kezemet az övéből.
-Rendben. Nem is tudom hol kezdjem.
-Talán a legelején?-néztem kérdőn rá.


-Rendben. Szóval, nemcsak én vagyok farkas, hanem a fiúk is és Emma is. Lucas is farkas és Chris is.-mondta és most elhallgatott.
-Lucas is? És Vanessa tud erről az egészről?-kérdeztem és csak bólintott.
-Hát ez remek, miről nem tudok még?-kérdeztem.
-Elmesélek mindent. Szóval ez a farkas dolog, pár éve történt velünk. Már bennünk volt a gén és egyszerre történt meg velünk a fiúkkal. Telihold volt és ez váltotta ki belőlünk. Mindannyian átváltoztunk és nem tudtunk visszaváltozni. Tudtunk egymással kommunikállni, de nem értettünk semmit. Másnap reggel,mikor felkeltünk már emberként ébredtünk és nem értettük, hogy mi történt. találkoztunk a fiúkkal de pk sem értették mi van. Aztán a következő teliholdkor ismét átváltoztunk, de akkor már vissza tudtunk változni, de akkor már nem csak mi voltunk. Más is átváltozott, de ők nem olyanok mint mi. Johnny is köztük van és ők rosszak. Aztán mikor másnap a telihold után anyával veszekedtem, nagyon mérges lettem.Bezárkóztam a szobámba és ott történt meg megint. Innentől már tudtuk, hogy akkor változunk át amikor valaki vagy valami nagyon erős érzelmeket vált ki belőlünk és ha telihold van.-mondta és egy kicsit szünetet tartott. Aggódva pillantott rám.
-Csak folytasd, még jól vagyok.-mondtam és folytatta.

-A rossz farkasokban, bennük a gén rosszra fordult a hold hatására és arra van az agyuk beállva, hogy rosszat tegyenek. Johhny is, ő támadott meg téged az erdőbe, és a bátyádat is ő harapta meg. Sajnos ős is rossz farkassá fog változni.-mondta és most elállt a lélegzetem.
-Nah nem, ezt most ugye nem mondod komolyan? Ez nem lehet igaz. Miért nem állítottátok meg?-fakadtam ki.
-Későn értünk oda és már az orvosok sem tehettek semmit.
-De ez nem lehet, ilyen nincs.
-Sajnálom.-mondta és közelebb lépett hozzám.
-És van még valami?-kérdeztem, mert már nem tudtam elviselni több rossz hírt.
-Hát tudjuk irányítani az időjárást, ha nagyon boldogok vagyunk akkor mindig szép az idő például amikor farkas alakban voltam és veled találkoztam. Ott voltak a pillangók is. Viszont a rossz farkasok is sajnos. Ezért van nagyon sokszor rossz idő.-mondta és az arcomat fürkészte.
-Ez most nagyon sok volt egyszerre.-mondtam és a szemébe néztem. Nem tudtam elhinni ezt az egészet. Bárcsak egy álom lenne és nagyon gyorsan felébrednék belőle.
-Elhiszem, de ezt most el kellet mondanom, nem titkolózhattam tovább.
-És eddig miért nem mondtad el?-kérdeztem tőle.
-Mert nem akartalak veszélybe sodorni.-mondta bűnbánó arccal.
-És akkor Vanessa miért tudhatta előbb mint én?-kérdeztem tőle.
-Chris mondta el neki.-mondta és belenézett a szemembe.
-És miért támadott meg Johhny?-kérdeztem mert nem értettem mi a baja velem.
-Ő rossz, ahol csak tud keresztbe tesz nekünk, és mivel tudja, hogy tetszel nekem, ezzel akar nekem rosszat. Bántani akar.-mondta és elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Nah nem, én ebben nem akarok részt venni. Nem akarom hogy bármi közöm is legyen hozzátok.-mondtam és Cameron lehajtotta a fejét.
-Nyugodj meg én megvédelek.-nézett ismét rám.
-Arra semmi szükség. Engem hagyjatok ki ebből.-mondtam és elindultam vissza a házhoz. Cameron elengedett, és én nagyon lassan hazataláltam. Nem figyeltem merre megyek, csak arra tudtam gondolni, amit Cameron mondott. Ezt az egészet alig tudtam elhinni. Justin farkas lesz? És ráadásul rossz? A végén az lesz hogy bántani akar majd a saját testvérem. Ezt biztosan nem tenné meg hiszen szeret. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és próbáltam feldolgozni ezt a sok információt. Nem hittem el, hogy a farkas végig Cameron volt. Becsapott. Ezek után nem tudtam megbízni benne. Lucas is átvert és Vanessa is. Ő is végig tudta és nem mondta el nekem. Nagyon mérges voltam mindenkire, de nem akartam már ezzel foglalkozni. Ki akartam maradni belőle. Visszamentem a házba és megint bebújtam az ágyba. Nem tudtam elaludni, így csak egész éjszaka forgolódtam. Hajnalban egy kicsit elszundítottam, de mire mélyebben el tudtam volna aludni, már szólt is a telefonom. Kikapcsoltam az ébresztőt és felkeltem. A lányok is velem együtt kelltek fel és Vanessa rám mosolygott.

-Jó reggelt. Hogy aludtál?-kérdezte tőlem.
-Hát kérdezd meg a kis farkaskákat.-mondtam neki és bementem a fürdőbe. Nem tudtam elhinni, hogy a legjobb barátnőm sem mondta el nekem. Utánam jött és próbált velem beszélni de becsuktam az ajtót. Még hallottam a hangját, de próbáltam nem meghallani.
-Ne haragudj, tényleg. Nem tehettem mást.-mondta de én csak megráztam a fejemet. Nem érdekelt. Egy nagyot sóhajtottam és elindultam zuhanyozni. Mikor végeztem, ki akartam menni a fürdőből, de valami ott volt az ajtó előtt. Kinyitottam és Vanessa volt ott. Odajött és megölelt.
-Sajnálom.-mondta és a szemembe nézett.
-Miért nem mondtad el?-kérdezte, de közben a többiekre nézett akik mind itt voltak a szobában. Btt volt a húgom is aki nem tudott semmiről és Emma is itt volt, és megálltam nála. belenéztem a szemébe és csak aggodalmat fedeztem fel benne.
-Nem tehette, majd Cameron elmondja miért nem tehette meg.-mondta Emma nekem.
-Rendben, de ebből légyszíves hagyjatok ki.-mondtam mind a kettőjüknek.
-Mi folyik itt?-kérdezte tőlem Lily.
-Semmi fontos.-mondtam neki és ő megértette, hogy nem akarok róla beszélni.
-És most menjünk dolgozni.-mondtam és kimentem a szobából. Átmentem a másik házba a lányok nélkül, de nem találtam ott senkit. Leültem a konyhába, de nem volt semmi étvágyam.

Hirtelen Chris jött be, és összerezzentem.
-Jó reggelt.-mondta.
-Jó reggelt.-mondtam én is és a szememet az asztalra szegeztem.
-Hallom Cameron mindent elmesélt. És hogy viseled?-kérdezte.
-Szerinted? Nem értem miért nem mondtátok el hamarabb. Egész végig Cameronnal találkoztam és rengeteg alkalma volt rá, hogy elmondgya, de nem tette. Vanessa se mondta el.-mondtam neki és ő csak sóhajtott.
-Vanessa azért nem mondhatta el, mert ez nem az ő dolga. Csak annak szabad elárulnunk akihez nagyon közel állunk érzelmileg. Én Vanessához és Cameron hozzád. És azért nem mondta el hamarabb, mert féltett. Várni akart még vele.-ült le a mellettem lévő székre.
-De mitől féltett?-kérdeztem.
-Attól, hogy ha hamarabb megtudod, akkor nem fogsz vele többet szóba állni és akkor nem tud megvédeni Johhnytól. Most hogy itt vagyunk, nincsenek itt a rossz farkasok és nem mehetsz el két hónapig.-mondta.
-Jah de engem légyszi hagyjatok ki ebből, nem akarom hogy közöm legyen ehhez az egészhez és akkor Johnny is leszáll rólam. Így lesz a legjobb. Barátok maradunk de csak ennyi, semmi több.-mondtam neki.
-Ahogy szeretnéd, de úgyis több lesz.-mondta és elmosolyodott.
-Nah csak figyelj.-mondtam neki és felálltam a székről.
-Rendben, figyelni fogok.-mondta vigyorogva és én kimentem a konyhából.