19. fejezet

Ott ültem a kövön, és Cameron még mindig fogta a kezemet. Vártam, hogy mondjon valamit, mert addig úgysem engedett volna el, míg nem magyarázza meg.
-Ami Emma és köztem történt, az egy félreértés volt. Ő csókolt meg és én nem akarok tőle semmit. Csak barátok vagyunk.-mondta és végig belenézett a szemembe.
-Rendben, nem zavar.-mondtam mintha mi sem történt volna. Belül nagyon fájt ez az egész, de nem akartam kimutatni.
-Tényleg?-nézett rám értetlenül Cameron.
-Tényleg.-mondtam és felálltam. Ő elengedte a kezemet és felállt.
-Akkor visszamehetünk?-kérdeztem és ő bólintott. Egymás mellet mentünk vissza, és mind a ketten elmentünk a saját szobánkba. Leültem az ágyamra és nagy szerencsémre nem volt ott senki. Legördült egy könnycsepp az arcomon, de rögtön le is töröltem. Nem érdemes sírni egy fiú után sem. Egyre jobban közeledett az este és én kimentem egy kicsit sétálgatni. Kimentem, de még nagyon világos volt. Elindultam a fa felé, amin a hintám volt és odaszaladtam. Mosolyogva ültem bele és meglöktem magamat. Nem akartam olyan magasra menni, inkább csak csendesen üldögéltem ott. Sokáig ülhettem ott mert már kezdett besötétedni. Visszamentem a házba és már mindenki ott volt.
-Szia, ugye jössz a tűzhöz?-kérdezte Vanessa.
-Milyen tűzhöz?-néztem rá értetlenül.
-Hát nagymamádék szerettek volna egy ilyen tábor tüzes estét és mi csak lelkesen bólogattunk.-mondta vigyorogva.
-Hát én inkább lepihennék. Hosszú napom volt.-mondtam neki. Semmi kedvem nem volt Emma képét bámulni. Jól behúztam volna neki egyet.


-Ne csináld már, jó buli lesz.-mondta és megadtam magamat.
-Rendben.-mondtam neki és elindultunk a nagyiék házához. Odaértünk, de senkit nem találtunk ott. Beljebb mentünk, de még mindig semmi. Bekopogtattam és beléptem. Cameron és Chris volt bent és beszélgettek.
-Ó bocsi, hogy megzavartalak titeket.-mondtam és már mentem is volna el, de Cameron itt termett és megfogta az ajtót mielőtt becsukhattam volna.
-Nem zavartál.-mondta és nem engedte el az ajtót.
-Rendben.-mondtam és vártam hogy elengedje az ajtót.
-Ugye te is jössz a tűzhöz?-kérdezte reménykedve.
-Hát igen megyek.-mondtam és elkezdett csillogni a szeme.
-Rendben, elkísérhetlek?-kérdezte tőlem és még jobban kinyitotta az ajtót. Chris felállt és kiment.
-Köszi, de nem. Vanessával megyek oda.-mondtam neki.
-Hát szerintem Vanessa már valaki mással megy.-mondta és a hátam mögé mutatott. Vanessa már Chrissel volt és éppen csókolóztak.
-Rendben.-mondtam miközben visszafordultam.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte és én csak bólintottam. Christ és Vanessát otthagytuk, hadd legyenek egy kicsit kettesben. Mi elindultunk egymás mellet, és nem kellet sokat mennünk. Az erdőben volt a tűz és már mindenki ott volt. Nagyiék is ott voltak. A többiek a tűz körül ültek és beszélgettek. Mi is leültünk, és sajnos pont egymás mellet volt két szabad hely, így nem tehettem semmit. Leültem mellé, de rögtön fel is álltam mikor ránéztem a mellettem ülő Emmára. Felpattantam és elsiettem. Nagyihoz mentem, mert nem tudtam most Emmára nézni. Ha a közelemben van akkor csak baja esne és akármennyire is szeretném, nem tehetem meg.

-Segítsek valamiben?-kérdeztem nagyitól.
-Igen drágám, mindenkinek adj ebből.-mondta és odaadta nekem a nyársakat. Szalonnát sütöttünk a tűznél és én mindenkinek odaadtam a nyársat. Mikor Emmához értem, nagy volt a kísértés hogy olyat tegyek vele ami neki nem igazán lenne jó, de próbáltam viselkedni. Mindenkinek odaadtam és én is visszaültem a helyemre. Vanessáék még nem jöttek meg, és ez kezdett zavarni. Megsütöttük a szalonnákat és a kenyérre csepegtettünk. Mikor mindenki készen volt, elkezdtünk enni. Cameron mellettem ült, de nem velem beszélt. Mellette Justin ült és vele volt elfoglalva. Cameron kérdezgetett tőle pár furcsa dolgot, de ez nem érdekelt annyira. Nagyiék visszamentek házba, mert már eléggé elfáradtak és a lelkünkre kötötték, hogy a tüzet majd oltsuk el. Mikor megettünk mindent akkor érkeztek meg Vanessáék is, és Chris kezében észrevettem valamit. A gitárom volt a kezében, amit még kiskoromban hagytam itt. Hirtelen megdobbant a szívem. Imádtam gitározni és felcsillant a szemem. Chris odaadta Cameronnak és ő rám pillantott. Én elmosolyodtam, és akkor megszólalt Vanessa.
-Ashley is nagyon jól tud rajta játszani.-mondta és én dühösen néztem rá.
-Nem én ehhez béna vagyok.-mondtam de már Cameron is beszállt.
-Nem akarsz valamit játszani rajta?-nézett rám. Megőrülök ettől a tekintettől.
-Nem, most nem szeretnék, de te nyugodtan játssz rajta.-mondtam neki és ő elmosolyodott. Elkezdett játszani valamit, és gyönyörű volt. Nem énekelt hozzá, csak gitározott, de így is nagyon szép volt a dallama. Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor én gitároztam. Imádtam ahogyan szól a zene és mindig csak a nagyiéknak játszottam. Nem mertem másnak is, mert féltem tőlük. Nagyiéknak nagyon tetszett és mindig megtapsoltak. Ma már hanyagolom a gitározást, de még mindig tudok rajta játszani. Nem akartam a barátaim előtt, mert féltem hogy elrontanám.

Véget ért és mindenki megtapsolta Cameront. Én is tapsoltam és csak mosolyogtam. Ő rám nézett és szintén elmosolyodott.
-Biztos nem akarsz?-kérdezte.
-Nem, elrontanám ... nem, bocsi, de nem.-mondtam neki és felálltam. Cameron aggódva nézett utánam, de én elindultam. Sétálni akartam egyet, de kiérve az erdőből megláttam a hintámat és odaszaladtam hozzá. Háttal az erdőnek beleültem és meglöktem magamat. Most hajtottam, és minnél magasabbra akartam menni, de egyszer csak megálltam és hagytam, hogy lassítsak. Egyre lassabban mentem, de ekkor felgyorsultam. Nem csináltam semmit, és valaki meglökött. Cameron volt az. Egyszer meglökött és beült a másik hintába.
-Miért jöttél utánam?-kérdeztem tőle.
-Hát csak úgy elmentél, azt hittem, hogy rosszul vagy vagy nem tudom.-mondta de félreértette.
-Nem én nem erre értettem.-mondtam és ő értetlenül nézett rám.
-Délelőtt, amikor az a csók történt, miért érdekelt, hogy mi van velem?-kérdeztem tőle és vártam a válaszát.
-Hát... mert láttam mennyire rosszul esett neked, és...-mondta de én közbe vágtam.
-Igen, de már túl vagyok rajta. Nem történt semmi, ami miatt rosszul kéne érezned magadat.-mondtam neki és kiszálltam a hintából.Cameron nem jött utánam. Visszamentem a tűzhöz, és felkaptam a gitáromat. Nem vettek észre a többiek, de nem is bántam. Beljebb mentem az erdőbe és meg akartam keresni a tavat. Egy kicsit több időbe tellet míg megint megtaláltam, de végre megint ott voltam. Most nem zavarhatott senki, így leültem a kőre, amin délután is ültem. A gitáromat magammal hoztam, és most az ölembe vettem. Megpengettem, és utána már jött a többi is. Emlékeztem azokra a dalokra, amiket régen játszottam, és ebből el is játszottam párat. Egy dal közepén tartottam, mikor meghallottam valamit. Valami mocorgott egy bokorban,és nagyon megijedtem. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehetett az és nem bírtam megmozdulni.A szívem a torkomban dobogott, és csak vártam, hogy valami előjöjjön.

Gyorsan pattant ki onnan és én felsíkitottam. Egy farkas volt ott, de alig láttam valamit belőle. Ő a sikításomra hátrébb ment két lépést, és megállt. Nem mozdult. Én gyorsan felpattantam, de nem futottam el. Látta, hogy nem futok el, így közelebb jött. A hold fényében láttam, hogy ki áll ott és én nagyon megörültem neki.
-Te hogy kerülsz ide? Több km-re vagyunk az otthonodtól.-mondtam hitetlenkedve. A farkasom állt ott és én csak értetlenül néztem, hogy hogy került ide.