21. fejezet

-Tehát, a lányok jönnek pincér nőnek, és a fiúk meg Ashley nagyapjának mennek majd segíteni.-mondta és a fiúk egy egyre jobban izgatottabbak lettek. Azt remélték, hogy majd olyan munkát kapnak, amiben az izmokat kell használni, és nem is tévedtek. Miután megbeszéltünk mindent, hogy ki hol fog majd dolgozni és mi lesz a feladata, szétszéledtünk. Mi lányok elmentünk az étterembe, és teljesen üres volt.
-Lányok, nektek kell kitakarítani és holnap ki is nyitjuk ezt a helyet.-mondta nagyi és mi egy kicsit elszomorodtunk. Azt hittem, hogy már ma kezdhetünk, de tévedtem. Nagyi mindenkinek osztott felmosót, rongyot meg a többi takarítási eszközt és kezdhettünk is takarítani. Mi kedvetlenül álltunk neki, de én hogy egy kicsit jobb hangulat legyen, bekapcsoltam a zenegépet és míg mi takarítottunk szólt a zene. Vanessa és én mostuk fel a padlót, de nem zavartattuk magunkat, elkezdtünk táncolni. Emma és Lily csak mosolygott rajtunk, aztán ők is beszálltak. Csak táncoltunk és nem figyeltünk semmire, és akkor hirtelen megláttam Vanessa mögött Christ.
-Így nem lesz kész holnapra.-mondta vigyorogva Chris.
-Akkor gyere és segíts.-mondta felé fordulva a barátnőm.

Az ajtó felé néztem és megláttam Cameront és a többi fiút. Vigyorogtak és bejöttek. Cameron szeme rögtön engem keresett és meg is talált. Én is ránéztem és rámosolyogtam. Teljes zűrzavar volt bennem. Nem tudtam most mi van köztünk, hogy érez e valamit irántam, de ezt lehetetlennek tartottam. A csók után én teljesen összezavarodtam. Nem mertem bevallani magamnak, de tetszett nekem. Beljebb jöttek a fiúk és bementek a pult mögé.
-Csak nyugodtan szolgáljátok ki magatokat.-mondta Vanessa és Chris már el is engedte. Mi is odamentünk és kivettünk poharakat meg innivalót. Kitöltöttük és mindenki megitta. Miután végeztünk a fiúk visszamentek a nagyapámnak segíteni mi meg folytattuk a takarítást. Kimerítő munka volt, és gyorsan akartunk vele végezni. Olyan hosszú időnek tűnt, viszont közben szólt a zene és néha megálltunk egy kicsit táncolni, de utána folytattuk is a takarítást. Délután bejött nagyi, hogy megnézze, hogy haladunk és örömmel nézte, hogy ragyog az étterem. A fiúk is átjöttek, és nagyon izzattak és fáradtnak látszottak.
-Ügyesek vagytok, szép munka. Most gyertek vacsorázni, biztosan farkas éhesek vagytok.-mondta nagyi és erre a fiúk elkezdtek nevetni.
-Mi az valami rosszat mondtam?-nézett rá a fiúkra.
-Nem nem, csak el tetszett találni. Tényleg farkas éhesek vagyunk.-mondta Cameron vigyorogva.
Nem értettem, de ők jót nevettek rajta, így nem zavart. A fiúk segítettek összepakolni, és már mehettünk is vacsizni. Mindenki leült az asztalhoz, de észrevettem, hogy két ember hiányzik. Cameron és Emma nem ültek az asztalnál, így felálltam.
-Mindjárt jövök, csak szólok Cameronéknak.-mondtam a többieknek, és ők csak bólintottak.

Kimentem és körül néztem. Nem láttam senkit, így elindultam az istálló felé. Mikor odaértem hangokat hallottam és elindultam az istálló mögé. Megláttam Emmát és Cameront, ahogy vitatkoznak és én nem akartam hallgatózni, de valami megcsapta a fülemet.
-El kell mondanod Ashleynek. Nem titkolózhatunk tovább.-mondta Emma és én azonnal megértettem. Cameron hazudott és mégiscsak szereti Emmát. Ezt akarják elmondani nekem. A sírás kerülgetett, de visszafojtottam és előjöttem a fa mögül, ahová már megint bújtam.
-Gyertek enni, kész a vacsi.-mondtam mikor ők összerezzntek. Riadt tekintettel néztek és én csak lefele szegeztem a tekintetemet. Nem akartam rájuk nézni, semmit nem akartam. Ha együtt vannak, akkor miért akarják az orrom alá dörgölni? Ennyire nem látják, hogy szenvedek? Nagy levegőt vettem, és megfordultam. Visszaindultam a házhoz, mikor hallottam, hogy valaki felém fut. Cameron futott mellém és az arcomat fürkészte.
-Mit hallottál?-kérdezte és le nem vette a szemét rólam.
-Pont eleget.-mondtam neki és az arca még riadtabb lett.
-Nézd, sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb, de nem lehetett.-mondta nekem és én megálltam.
-Rendben, de ehhez nekem mi közöm van? Egyáltalán nem érdekeltek Emmával.-mondtam a szemébe és ő nagyon furcsán nézett rám.
-Te most miről beszélsz?-kérdezte és most én néztem értetlenül.
-Hagyjuk. Emmával jártok. Most már tudom, nem kell többet titkolóznotok.-mondta és megkönnyebülést láttam az arcán.
-Erről szó sincs.-mondta és elkomolyodott. Nagy levegőt vett és újra rám nézett.
-Délután gyere el a tóhoz és mutatok neked valamit.-mondta és én először megráztam a fejemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi.-mondtam neki és elindultam. Cameron utánam jött és megfogta a kezemet. Mindketten megálltunk és belenézett a szemembe.
-Kérlek, szeretném ha tudnád és nem kellene titkolóznom.-mondta és én semmit nem értettem.
-Milyen titok?-kérdeztem, mert ezt az egészet nem értettem.
-Gyere el és megtudod. Rendben?-kérdezte és bevetette a kiskutya szemeket.
-Rendben.-mondtam és mind a ketten visszamentünk a házba. Mikor leültünk az asztalhoz Emma már ott volt, és én csodálkoztam, mert nem láttam őt visszajönni. Nagyi kihozta a vacsorát, de csak néhány falat ment le a torkomon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szeretne mutatni Cameron.

Miután mindenki végzett a vacsorával, beültünk egy kicsit a nappaliba. Elkezdtünk beszélgetni és Cameronnal összetalálkozott a tekintetünk. Nagyon aggódó volt de utána vissza is fordult Chrishez. Én Vanássához fordultam.
-Huh, valami nagyon fontosat beszélhetnek meg.-mondta Vanessa és én csak bólogatni tudtam. Biztos voltam benne, hogy amiről most Cameronék beszélgetnek, azt én is megtudom nemsokára.

Miután Vanessával kitárgyaltuk, hogy milyen remek lesz majd együtt dolgozni és hogy remekül fogjuk érezni magunkat, egyszer csak Cameron rám nézett és mintha akart volna valamit. Nem tudtam mire gondolhat, de felállt és még mindig engem figyelt, hogy rájövök-e arra amit szeretne mondani. Megállt, de utána már ment is tovább és az ajtóban még egyszer megállt és a kezével azt mutatta, hogy én is menjek. Már értettem, most jön el az a pillanat amikor minden kiderül. Izgatott lettem, de még vártam egy kicsit. Nagyon feltűnő lenne, ha én is rögtön utána mennék, így vártam pár percet. Miután senki sem figyelt rám és Vanessa is Chrissel volt elfoglalva, felálltam és észrevétlenül kisurrantam. Nem láttam sehol Cameront, így elindultam az erdő felé. Már kezdett besötétedni, de még világos volt. Lassan mentem, de még így is odaértem pár perc alatt. Olyan rövidnek tűnt most ez az idő, és kezdtem egyre jobban izgulni. Odaértem a tóhoz és leültem a szokásos helyemre. Nem láttam itt senkit, így még vártam Cameronra. Már nagyon kíváncsivá tett.
Míg vártam, a tó vizét néztem. Olyan gyönyörű volt, ahogy a lemenő nap gyenge sugarai tükröződik a vízen. Imádtam itt lenni. Egy hangos reccsenést hallottam ami mögülem jött. Nagyon megijedtem és rögtön hátrafordultam. Nem láttam semmit, csak a fákat. Felálltam, de nem bírtam mozdulni. Megint hallottam egy reccsenést, de ez már közelebbről jött, és akkor megláttam. A szívem nagyon gyorsan vert, de nem tudtam ellene semmit sem tenni.