20. fejezet

Csak állt és nem mozdult. Hirtelen előre lépett két lépést és mikor látta, hogy nem futok el még közelebb jött. Megállt mellettem és én leguggoltam hozzá.
-Nagyon örülök most neked. El sem tudod hinni mennyire.-mondtam neki és csak mosolyogni tudtam. Elkezdtem simogatni a fejét, és nem tudtam semmire gondolni. Elfelejtettem, hogy messze vagyunk az otthonunktól és, hogy hogy került ide. Nem érdekelt semmi, csak örültem, hogy itt van mellettem. Visszaültem a kőre és a farkasom is közelebb jött. A gitáromat letettem a földre, hogy ne zavarjon. A farkasom látta ezt és elkezdett nyüszíteni.
-Nah most mi van?-kérdeztem tőle és ő meg átment a másik oldalamra, ahová a gitárt tettem le. Ránézett, aztán meg rám, és akkor megértettem mit akar.
-Ó nem, nem, nem. Felejtsd el.-mondtam neki, és ekkor átváltott kiskutya szemekbe.
-Nem, akárhogyan is nézel, nem.-mondtam neki. Ekkor felállt, és visszajött a másik oldalamra és leült. Én már megnyugodtam, hogy én győztem, de hirtelen rátette a fejét a combomra és megint bevetette a kiskutya szemeket. Nyüszített is, és már nem bírtam tovább.
-Rendben, te győztél, de csak egyet.-mondtam neki és ő felemelte a fejét. Örült neki, de én csak a szememet forgattam.

Egy lassú számot választottam, és most is csak gitároztam és nem énekeltem. Miközben pengettem a húrokat, addig a farkasomra néztem. Belefúrta a tekintetét az enyémbe és nem engedte el. Én sem tudtam máshova nézni, rabul ejtett. Nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam rájönni kié. Mikor vége lett a számnak, ő felállt és a farkát csapdosta. Én visszatettem a gitárt mellém a földre és ekkor elszomorodott.
-Bocsi, de csak ennyi volt.-mondtam neki és ő is visszaült a földre.
Kezdtem egyre jobban fázni, és csak most vettem észre, hogy mennyire elszaladt az idő. Nem volt nálam óra, de biztos voltam benne, hogy éjfél is elmúlt. Gyorsan felpattantam, és a farkasom is megijedt. Ő is felállt és rémült arccal nézett rám.
-Nyugi, nincs semmi baj, csak mennem kell.-nyugtatgattam őt. Egy kicsit megnyugodott és én visszaguggoltam hozzá.
-Remélem holnap is látlak.-mondtam neki és ő lehunyta a szemét. Ezt igennek vettem és megsimogattam. Felálltam és elindultam hazafelé. Elég sokáig tartott, míg ebben a sötétben hazataláltam, de végül csak sikerült. Már nem volt erőm semmire, így átöltöztem és nagyon csendesen bebújtam az ágyba. Már mindenki aludt, így én is hamar elaludtam.

Reggel, mikor felkeltem, jókedvű voltam. Visszaemlékeztem a tegnap estére és megborzongtam. Először is Emma miatt kirázott a hideg, viszont a farkasommal való találkozás jobbá tette a tegnapi napomat. Hirtelen ahogy felültem az ágyban hiány érzetem támadt. Nem tudtam mi hiányzik, de valami fontos lehetett. Nem rágódtam tovább ezen, mert sehogy se tudtam visszaemlékezni, hogy mit hagyhattam el. Már mindenki felkelt, és úgy látszik, csak én vagyok ilyen későn kelős. Mikor megcsináltam a dolgaimat, lementem és átmentem a másik házba. Ott találtam mindenkit a nappaliba és beszélgettek. Én bementem a konyhába, de nem volt ott senki. Kinyitottam a hűtőt és valami ehetőt kerestem reggelire. A tojásnál maradtam és kivettem magamnak. Ekkor betoppant Cameron is és nagyon álmos tekintettel nézett rám, aztán nagyon gyorsan el is kaptam a szememet róla, mert nem volt rajta semmi, csak egy pizsama alsó.
-Jó reggelt.-mondtam neki.
-Jó reggelt.-mondta egy ásítás után. A felső teste fedetlen volt és én egy kicsit elpirultam. em akartam rá nézni, mert biztos rajta felejtettem volna a szememet.
-Mit eszel?-kérdezte tőlem.
-Tojás rántottát.-mondtam neki, még mindig lefele nézve.
-És csinálsz nekem is?-kérdezte és kénytelen voltam ránézni. Könyörgőn pillantott rám, és nem tudtam nemet mondani. Nem válaszoltam, csak gyorsan odamentem a hűtőhöz és kivettem neki is a tojást. Annyit vettem ki mint magamnak, de mikor ezt Cameron is meglátta már rögtön elvigyorodott.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Semmi, csak szerintem az nekem kevés lesz.-mondta és én is elmosolyodtam. Visszamentem a hűtőhöz és kivettem még a háromszorosát. Mikor visszamentem mellé, elégedetten nézett rám. Amíg én a tojást csináltam, addig ő kivett két tányért és megterített itt a konyhában. Itt a pultra tette és idehozott két széket is.

Mikor végeztem a tojás rántottával, kitettem a tányérokra és hoztam narancs levet is. Töltöttem neki és ő csak mosolyogni tudott.
-Jó étvágyat.-mondtam neki mosolyogva és leültem mellé.
-Neked is és köszi.-mondta.
Elkezdtük enni és egy-egy harapásnál ránéztem. Próbáltam nem figyelni, de az izmos felsőteste megakadályozott ebben. Alig tudtam megenni a reggelimet, de valahogy csak sikerült legyűrnöm. Mikor ő is végzett én felálltam és a tányérokat a mosogatóba tettem. Nem volt kedvem mosogatni, de múszály volt. Megnyitottam a csapot, de ekkor hátulról egy kezet éreztem a derekamon. Cameron volt az és felnéztem rá.
-Majd én, te csak ülj le.-mondta és engedelmeskedtem neki. Leültem és hátulról figyeltem az eseményeket. Nem akartam ránézni, mert akkor csak elkábítana, így egy újságot vettem elő, és azt kezdtem el lapozgatni. Semmi érdekes nem volt benne, így hamar lemondtam az olvasásról. Más elfoglaltságot akartam szerezni magamnak, míg Cameron mosogat. Törtem a fejemet, de nem jutott eszembe semmi. Cameron gyorsan végzett és leült mellém.
-Köszönöm a reggelit.-mondta.
-Ugyan, szívesen tettem.-mondtam neki.
-Jaj majd el felejtettem, szeretnék neked valamit visszaadni.-mondta és én furcsán néztem rá.
-Mit?-kérdeztem de ő nem válaszolt, csak elindult ki a konyhából.
Utána mentem, de nem tudtam mi lehetett az. Bementünk a fiúk szobájába, és leültetett az ágyára.
-Maradj itt.-mondta és ő kiment a szobából. Nem kellet sokáig várnom, mert már vissza is jött.

Egy gitárral a kezében jött vissza és én rögtön felismertem. Az én gitárom volt a kezében, de nem értettem hogy került hozzá, de már értettem a reggeli hiányérzetemet.
-Az erdőben találtam tegnap este. Elmentem sétálni és megláttam. Rögtön felismertem, így visszahoztam neked.-mondta mosolyogva.
-Ó köszi.-mondtam neki és ideadta.
-Te is sétáltál?-kérdezte.
-Öhm... igen, csak kicsit kiszellőztettem a fejemet, és gitározgattam is. Nem tudom hogy maradhatott ott, de azért köszi.-mondtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt. Nem mondhattam el neki, hogy a egy farkassal találkoztam és nem is ez volt az első alkalom. Biztosan teljesen hülyének nézne és ezt nem akarom. Miután ideadta és felálltam és kimentem a többiekhez. Cameron jött utánam és mikor már ott voltunk nagyi felállt, és mindenki ráfigyelt.
-Tehát, akkor elmondanám, hogy ki hol fog dolgozni. Rendben?-kérdezte és mi csak izgatottan vártuk, hogy megtudjuk, mit fogunk csinálni két teljes hónapon keresztül.