24. fejezet

Ashley szemszöge

Egy lépést hátrább léptem, de a farkas meg sem mozdult. Csak nézte a mozdulatomat.
Aztán végre megmozdult, lehajtotta a fejét, és utána megint rám nézett. Belenéztem a szemébe és mintha mosolygott volna. Nem értettem semmit. Arra gyanakodtam, hogy az egyik gonosz farkas lehetett, és bántani akar, de nem értettem akkor eddig miért nem tette meg.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem de ő csak állt mozdulatlanul.
Aztán hátrébléptem és hátranéztem, menekülési utat keresve, de ezt észrevette a farkas és egy lépést tett felém, mire én kettőt hátra léptem. Ezt is észrevette, de most megfordult és elindult vissza, az erdő irányába. Én kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam, és egy kicsit megnyugodtam, hogy elmegy és békén hagy, mikor visszanézett rám és utána elfutott, be az erdőbe.
Ezt az egészet nem értettem, de megnyugodtam, hogy már elment, és vissza akartam menni, de egy ág reccsenését hallottam. Összerezzentem, most már biztos voltam benne, hogy egy rossz farkassal van dolgom, de azt nem értettem, hogy miért változott vissza emberré.

-Gyere elő.-mondtam határozottan. Látni akartam az arcát, de nem láttam senkit kijönni egy bokor mögül sem, csak egy kacajt hallottam.
-Hallod? Gyere elő, ne szórakozz velem.-mondtam már sokkal határozottabban mint az előbb. Szórakozott velem, direkt akart halálra ijeszteni és ezt már nem bírtam. Erre ez a bizonyos idegen elkezdett még jobban nevetni és előjött az előttem lévő bokorból. nem hittem a szememnek. Csak álltam ott leesett állal és meg sem mozdultam. Azt hiszem sokkot kaptam, mire megszólalt.
-Ugye jól vagy?-kérdezte tőlem Lucas.
-Te...te hogy kerülsz ide?-néztem rá értetlenül.
-Hát már nem is örülsz nekem?-kérdezte mosolyogva.
-Dehogyisnem, nagyon.-mondtam és odamentem hozzá megölelni.
-örülök, hogy látlak.-mondta nekem és elengedett Lucas.
-Akkor te voltál a farkas?-kérdeztem.
-Igen én, aranyos vagy mikor megijedsz.-mondta vigyorogva.
-Igen? Most legszívesebben, nagyon megvernélek. Így is aranyos vagyok?-kérdeztem tőle mire Lucasnak lefagyott az arcáról a mosoly.

-Nem, így nem vagy annyira aranyos. De miért vagy rám mérges?-kérdezte bűnbánó arccal.
-Először is, hogy nézhetted végig azt hogy én itt szív rohamot kapok és direkt csináltad? Másodszor pedig, látom már tudod, hogy én tudom a farkasos dolgot, és ez a másik dolog. Te vagy a legjobb fiú barátom és még te sem voltál képes elmondani nekem.-mondtam neki és legördült egy könnycsepp az arcomon. Elfordultam, és el akartam futni, de Lucas megfogta a kezemet és visszahúzott magához. Megölelt és jó szorosan magához húzott.
-Nagyon sajnálok mindent. Én nem akartalak megbántani, és nekem is te vagy a legjobb barátom, de értsd meg nem nekem kellet elmondanom.-tolt el, megfogva a két karomat és nézett bele a szemembe.
-Rendben, de ez olyan rosszul esik, hogy mindenki hamarabb tudta meg mint én és azt sem mondtátok el hogy Justin is farkas lesz, pedig ez igazán érint engem is.-mondtam neki.
-Igen, tudom, de ezt akkor is meg kell, hogy értsd, hogy a te érdekedben történt minden.-mondta és elengedett az öleléséből.
-Persze, na jó beszéljünk másról. Te hogy hogy itt vagy? Nem a kórházban kéne lenned?-kérdeztem, mert csak nemrég volt a műtété.
-Hát, nagyon gyorsan gyógyulok, ez olyan farkasos dolog és hamarabb kiengedtek. Pihentem otthon egy napot és Cameron hívott, hogy tudsz mindent és nagyon kiakadtál. Rögtön jöttem és pont farkas alakban voltam mikor találkoztunk és meg akartalak lepni.-mondta.
-Igen? Élvezed mi?-könyököltem bele a has falába. Meg se kottyant neki, és csak vigyorgott egyet.
-Igen, nagyon.-mondta és elkezdett nevetni.

-Hát egyáltalán nem vicces, majdnem szív rohamot kaptam. Ezt többet ne csináld velem, mert kinyírlak.-mondtam neki teljesen komolyan.
-Hát azt kétlem, esetleg megcsiklandozol, de többet nem fogok érezni az öldöklésből.-mondta már röhögve.
-Igen? Na majd meglátjuk. Még egy ilyen és neked annyi.-mondtam már én is mosolyogva.
Rendben, megígérem, hogy nem lesz több ilyen.-mondta nekem.
-Hát ajánlom is, de most már menjünk vissza, mert elkezdődött a munka.
-Rendben, de nekem még nagyon gyenge a karom, így nem tudok segíteni.-mondta fájdalmat színlelve és megfogta a karját is. Nagyon fájdalmas arccal nézett rám.
-Ó igen? Nem azt mondtad, hogy gyorsan gyógyulsz és már teljesen meggyógyultál?-néztem rá mosolyogva.
-Hát, nem emlékszem ilyenre, szerintem bevertem a fejemet is. Tudod van ez így néha ha elütik az embert.-mondta már vigyorogva.
-Hát persze, tudom van ez így.-mondtam már nevetve.

Hamar visszaértünk, de nem az étterembe mentünk. A fiúkhoz mentünk, mert köszönni szeretett volna Lucas a többieknek, bár ez nekik nem volt újdonság. Nekem volt meglepetés, és a fiúk hívták ide. Örültem neki, de még egy kicsit haragudtam.
Megláttuk a többieket akik nagypapának segítettek és odamentünk hozzájuk. Cameron látott meg elsőnek minket és rögtön engem nézett. Figyelte, hogy mit reagáltam a meglepetésre, de csak mosolyogtam. Egy kicsit megnyugodott, és Lucashoz fordult.
-Szia, látom már beszéltetek.-mondta Lucasnak.
-Igen, beszéltünk.-mondta Cameronnak.
-Beszélgettünk, de nem tudom, még egy kicsit időre van szükségem. Ezt nem lehet az egyik pillanatról a másikra felfogni, de megértem, hogy nem mondhattad el hamarabb.-mondtam Cameronnak.
-Köszönöm.-mondta Cameronnak Lucas.
-Nincs mit.-mondta vigyorogva. -Nah akkor most egy kicsit magatokra hagylak titeket, és megyek köszönni a többieknek.-mondta nekünk és már el is tűnt mellőlem.

-Akkor már nem haragszol?-nézett rám Cameron.
-Hát nem is tudom. Nem, már nem haragszom, csak rosszul esett, hogy én tudtam meg mindent a legutoljára.-mondtam neki.
-Sajnálom.-nézett bűnbánóan.
-Rendben, felejtsük el. És nem lehet valahogy visszafordítani ezt a farkasos dolgot Justinnál? Az nem lehet, hogy rossz farkas legyen.-mondtam neki és imádkoztam, hogy legyen valami megoldás.
-Nem sajnos nincs. Megharapták, és már elkezdődött a folyamat. Nem tehetünk semmit. Sajnálom.-mondta nekem.
-De mit fog tenni? Bántani fog?-kérdeztem, de féltem a választól. Nem hittem volna, hogy a testvérem bántani fog, de azért megkérdeztem.
-Nem tudom, reménykedem benne, hogy a testvérét nem bántja, de a fiatal farkasoknál ez kiszámíthatatlan. De ne félj, ő egyedül van. Nincs itt a többi farkas és így meg tudunk védeni. Velem kell maradnod mindig, és ha nem én vigyázok rád akkor ott van Emma.-mondta megnyugtatóan, de egy cseppet sem nyugodtam meg.
-Emma? Ez most komoly? Bocs, de nem igazán kedvelem őt.-mondtam neki.
-Pedig ha jobban megismernéd, akkor lehet nagyon jó barátnők lennétek.-mondta nekem és én vágtam egy fintort.
-Na azt kétlem, de egy próbát megér.-mondtam neki.
-Örülök neki.-mondta és közben elindultunk sétálni. Megfogta a kezemet, és én csak mosolyogni tudtam. El sem tudtam hinni, hogy tetszem Cameronnak.
-És hogy viseled?-kérdezte a farkas ügyre célozva.
-Hát elég nehéz felfogni, ez olyan hihetetlen a számomra. Ilyen eddig nem létezett és most hogy így az ölembe pottyan egy egész falka, elég hihetetlen dolog.
-Hát, meg fogod szokni. A farkasokat nem lehet nem szeretni.-mondta vigyorogva.
-Azt elhiszem.-mondtam én is mosolyogva.
-Szeretnél látni farkasként,-kérdezte.
-Hát nem is tudom.-mondtam bizonytalanul. Nagyon hiányzott már, de nem voltam még felkészülve rá.
-Naa, gyere, jó lesz, nem fogod megbánni.-mondta és elindult velem a tavunkhoz.
-Rendben.-egyeztem bele.

Útközben nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Nagyon izgatottnak tűnt. Hamar odaértünk és leültetett a kövemre.
-Maradj itt és várj meg. Mindjárt jövök.-mondta mosolyogva, de még megvárta a válaszomat.
-Nyugi, nem megyek sehova. itt fogok várni. Menj nyugodtan.-biztosítottam arról, hogy nem megyek sehova.
-Rendben.-mondta és el is indult. Még visszanézett rám és rám mosolygott, aztán el is tűnt az erdőben. Egy másodperc telt el és rögtön meghallottam, hogy a bokor mögött van. Nem jött elő, de én nyugodt voltam, mert tudtam, hogy csak ijesztgetni akar.
-Nagyon gyors voltál.-mondtam mosolyogva. Csönd volt.
-Gyere elő nyugodtan, nem fogsz megijeszteni.-mondtam de már nem mosolyogtam. Mikor nem válaszolt senki, felálltam.
-Cameron, ez nem vicces, gyere elő.-mondtam de már tudtam, hogy nem ő az. El akartam futni, de mielőtt megtehettem volna előttem termett egy farkas. Felismertem. Az a farkas állt előttem, aki korábban megtámadott.