26. fejezet

Olyan gyönyörű volt az este. Örültem annak, hogy a fiúk kihoztak ide minket. A többiek jól el voltak. Mindenki nevetgélt és úszkáltak a vízben. Én Cameronnal voltam a vízben.
-Letehetsz nyugodtan.-mondtam neki, mikor már vagy öt perce a karjaiban voltam.
-Rendben.-mondta. Letett és nagy vigyorral az arcomon lenyomtam a víz alá.
Mikor feljött csak vigyorgott.
-Ezt még visszakapod.-mondta vigyorogva és már lent is voltam a víz alatt. Feljöttem és ő nem volt sehol. Megijedtem, de mikor feljött a víz alól, megnyugodtam. Lenyomtam megint a víz alá, de húzott magával, így mind a ketten a víz alatt voltunk. Kinyitottam a szememet és Cameron mosolyogott rám a víz alatt. A szívem hevesen vert. Egyszerre jöttünk fel a víz alól és egymás előtt álltunk. Megfogta a kezemet és felnéztem rá.
Ő nem szólt semmit, csak lassan végigsimogatta kezével az arcomat, a nyakamat, ujjaival beletúrt a hajamba, miközben másik kezével még mindig szorosan magához húzott. Ajkai óvatosan keresték az enyémet. Alig ért csak hozzám, a csókja gyengéd volt. Eltávolodott egy kicsit az arca és a homlokunk összeért. Rámosolyogtam és belenéztem a szemébe. Nem mondtunk semmit, csak élveztük a pillanatot.

Örökre itt akartam maradni, vele, de észrevettem, hogy valaki felénk úszik. Közelebb jött és láttam, hogy Lucas az. Rosszabkor nem is jöhetett volna. Eltávolodtam egy kicsit Camerontól, de ő magához húzott. Lucas idejött és mosolyogva nézett ránk.
-Bocsi, valamit megzavartam?-kérdezte.
-Hát.., nem. Mondjad nyugodtan.-mondtam neki.
-Csak a többiek már hiányolnak titeket.-mondta vigyorogva.
-Rendben, máris megyünk.-mondta Cameron és odaúsztunk a többiekhez. A lányok a fiúk vállán voltak és próbálták lelökni a másikat. Chris nyakában Vanessa ült és próbálta lelökni Lilyt sikeresen. A vízbe kerültek.
-Jösztök ti is? Bár úgy is lelökünk.-mondta Chris.
-Az kizárt.-mondta Cameron és már fel is vett a nyakába.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Camerontól.
-Lelökjük őket.-mondta vigyorogva.
-Hát, rendben.-mondtam én is és Cameron elindult Vanessáék felé.

Chriss és Vanessa vigyorogva jöttek közelebb hozzánk, de én támadásba lendültem és megfogtam vanessa karját és lelöktem Chris válláról. Vanessa beleesett a vízbe és én felemeltem a kezemet, hogy sikerült.
-Ügyes voltál.-mondta Cameron.
-ketten csináltuk.-mondtam és lejöttem a hátáról. Letett és szembefordultam vele. Egyszer csak lent voltam a víz alatt, valaki lenyomott. Mikor feljöttem nem volt ott senki, de ekkor feljött Cameron és Chris a víz alól.
Vanessa már elég fáradtnak tűnt.
-Haza kéne már mennünk, mert nemsokára reggel lesz.-mondta Vanessa.
-Igen, akkor menjünk.-mondtam én is, és Cameron megfogta a kezemet.
Kijöttünk a vízből, de majd megfagytam olyan hideg volt. Cameron magához húzott, és egy kicsit jobb volt. Hamar haza akartam érni, mert fáztam a vizes ruhákban. A többiek is kijöttek a vízből és együtt mentünk haza.
-Na látjátok, nem bántátok meg hogy eljöttetek igaz?-kérdezte Lucas.
-Nem, nem bántuk meg.-mondtuk egyszerre a lányokkal.
Hamar hazaértünk és a fiúk elmentek a saját házukba, a lányok meg a miénkbe. Én még elbúcsúztam Camerontól.
-Hát akkor, jó éjt.-mondtam neki mosolyogva és közelebb léptem hozzá.
Cameron megfogta a kezemet és megcsókolt.
-Neked is.-mondta mosolyogva és elengedett.

Hazamentem én is és átöltöztem. Bebújtam az ágyba és alig tudtam elaludni. Folyton Cameronra gondoltam és a csókunkra. Alig tudtam elhinni, hogy megtörtént az első csókunk. Elmosolyodtam és próbáltam aludni. Sikerült is de nem sokat tudtam aludni, mert hamar reggel lett. Felkeltem, lezuhanyoztam és a többieket megvártam. Egész reggel csak mosolyogtam.
-Mitől van ilyen jó kedved?-kérdezte Vanessa.
-Hát, semmitől, csak úgy.-mondtam mosolyogva.
-Cameron?-kérdezte.
-Ennyire látszik?-kérdeztem vissza.
-Szerintem le sem lehet vakarni az arcodról a mosolyt.-mondta ő is mosolyogva.
-Hát, tegnap este, mikor ketten voltunk, megcsókolt.-mondtam neki.
-Komolyan? Hát ez nagyszerű! Akkor már értem miért van ilyen jókedved.És milyen volt?-kérdezte Vanessa.
-Nagyon jó. El sem tudom mondani mennyire.-mondtam neki.
-Örülök, hogy minden helyrejött köztetek.-mondta őszintén.
-Igen én is.-mondtam.
Végül, mikor mindenki készen volt, megvártam Emmát. Neki kell vigyáznia rám, míg át nem megyünk a másik házba. Átmentünk és Cameron már az ajtóban várt rám.
-Jó reggelt.-mondtam Cameronnak.
-Neked is. Hogy aludtál?-kérdezte.
-Jól köszi.-mondtam és adott egy rövid csókot, utána bementünk a többiek után.
Ott ült mindenki az asztalnál és mi is leültünk. Cameron mellé ültem.

Nagyi odajött és ő is leült mellénk.
-Nos lányok, már ma megnyitjuk az éttermet.-mondta és mi örültünk ennek.
-Rendben.-mondtam neki.
-Majd megmutatom, mit hogy kell.-mondta nagyi.
-Oké.-mondtam.

Mikor mindenki befejezte a reggelit, felálltunk és már mentünk is át az étterembe. Cameron végig mellettem jött, és fogta a kezemet.
A fiuk is velünk jöttek, és a lányok beálltak a pult mögé és nagyi kitette a Nyitva feliratot. Cameron odajött hozzám.
-Lehetek én az első vendég?-kérdezte mosolyogva.
-Lehetsz.-mondtam és is mosolyogva.
-Akkor egy üdítőt kérnék.-mondta.
-Rendben. De a vendégem vagy.-mondtam neki, és odaadtam neki az innivalót.
-Nem, ki szeretném fizetni.-mondta és elővette a pénztárcáját és kifizette.
-Na jó, de nem kéne már nektek is dolgoznotok?-kérdeztem.
-De, igazad van. Akkor mi megyünk is.-mondta Cameron.
-Rendben, szia. hiányozni fogsz.-mondtam mosolyogva.
-Te is nekem.-mondta és odajött hozzám, hogy adjon egy csókot.

Miután elmentek a fiúk vártuk az első vevőket. Hosszú ideig nem jöttek, pedig a lányok ragasztottak ki röplapokat is, hogy ma nyílunk meg.
Mikor már egy órája nem jöttek, kezdtem kétségbe esni, hogy lehet ma nem is jön senki, de hirtelen kinyilt az ajtó és bejött az első vevő. Egy idősebb férfi volt. Egyedül jött és leült a pulttal szemben. Odamentem hozzá és mosolyogva felvettem a rendelését. Mikor kész lett az étel kivittem neki, és akkor belépett még egy vevő.
Ő is férfi volt, de ő sokkal fiatalabbnak nézett ki. Ő egy üres asztalhoz ült le és hozzá Vanessa ment ki. Mikor az idősebb úr megevett mindent, leszedtem a tányérokat.
-És ízlett?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Igen, nagyon finom volt minden, holnap is számítsanak rám.-mondta mosolyogva és már el is indult az ajtó felé.

A nap további részében sokan jöttek még, és nagyon örültem, hogy mindenkinek ízlett minden. hamar eltelt a nap és már készültünk bezárni, mikor jött még egy vendég.
Már senki sem volt itt, így leült az egyik asztalhoz. Kiakartam menni hozzá, de Emma megállított.
-Majd én felveszem a rendelését, te csak maradj itt.-mondta nekem és már el is ment a férfihoz.
-Rendben.-mondtam csak magamnak.
Úgy láttam, hogy Emma ismeri őt, mert leállt vele beszélgetni, de mintha vitatkoztak volna. Mikor visszajött, rá is kérdeztem.
-Ki ez a pasas? Ismered valahonnan?-kérdeztem Emmától.
-Nem, csak gondja volt az egyik étellel, de már megbeszéltük.-mondta és el is tűnt a konyhában. Hamar visszajött és gyorsan ki is vitte az ételt. Utána visszajött és mellém állt.
-Olyan furcsa, még hozzá sem nyúlt az ételhez.-mondtam miután már eltelt vagy öt perc.
-Biztos csak nem éhes.-mondta Emma.
-Akkor miért jött be?-kérdeztem furcsállva.
-Biztos meggondolta magát.-mondta nekem és visszament a férfihoz.
Kifizette amit rendelt és utána fel is állt és elment. Hozzá se nyúlt az ételhez, de biztos csak rossz napja volt. Miután Emma visszahozta az ételt, elpakoltunk és bezártunk. Visszamentünk a nagyiék házához, és Emma végig mellettem jött.
-Van valami baj?-kérdeztem Emmától.
-Nem, nincs semmi baj.-mondta nekem és egy kicsit lemaradt.
Már a fiúk ott voltak és mi leültünk a nappaliba. Cameron felállt és adott egy puszit, aztán tovább ment.
-Hova mész?-kérdeztem mert ő és a többi fiú felálltak, hogy kimenjenek.
-Csak szívunk egy kisi friss levegőt.-mondta mosolyogva és kimentek.
Visszaültem és Lily felé fordultam. Közben észrevettem, hogy Emma is eltűnt és kezdtem furcsállni a helyzetet. Nem értettem mi folyik itt, de tudtam hogy titkolnak előlem valamit.