27. fejezet

Nem bírtam tovább. Felálltam és kimentem a házból. Ha rólam van szó, akkor arról nekem is jogom van tudni. Kimentem utánuk, mikor mindenki rám nézett és abbahagyták a beszélgetést.
-Mit titkoltok előlem?-kérdeztem tőlük, de senki nem válaszolt.
-Semmit, csak azt beszéltük, hogy milyen nagy forgalmatok volt az étteremben.-jött oda Cameron.
-Jajj, ne nézzetek már hülyének, tudom, hogy titkoltok valamit.-mondtam nekik.
-Miért nem mondjátok el?-kérdeztem Camerontól.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj. Megoldjuk.-nyugtatgatott Cameron.
-Rendben, ti tudjátok.-mondtam nekik és visszamentem a házba. A többiek ott ültek már a asztalnál, és én is elültem a helyemre. Ideges voltam, hogy kimaradok mindenből és nem mondták el, de az ő dolguk. Végül bejöttek a többiek is és elkezdtünk enni. Cameron mellém ült és adott egy puszit az arcomra és én csak mosolyogtam.

Mikor végeztünk a vacsival, mindenki felállt és elmentünk a nappaliba, de én nagyon fáradt voltam így elindultam hazafelé.
-Hé, hová mész?-jött oda Cameron.
-Csak haza.-mondtam neki.
-Akkor veled megyek.
-Nem lesz semmi baj, már egy ideje nem láttuk Johnnyt, nem kell félnünk tőle.-mondtam neki.
-Bármi megtörténhet.-mondta és én hagytam, hogy hazakísérjen.
-Mi a baj?-kérdezte Cameron.
-Semmi.-mondtam neki.
-Nyugi, nincs semmi baj, nem kell félned semmi miatt.-mondta Cameron a titokra értve.
.Tudom, de akkor is zavar, hogy nem mondjátok el.
-Csak a te érdekedben, és nem is olyan nagy dolog.-mondta.
-Rendben.-mondtam mosolyogva.
-És milyen volt a mai napod?-érdeklődött, miközben átkarolta a derekamat.
-Nagyon jó, forgalmas napunk volt.-mondtam neki.
-És a vendégek? Elégedettek voltak?-kérdezte.
-Igen, minden elfogyott. Bár volt egy fura fickó, aki hozzá sem nyúlt az ételhez, és Emma is furcsán viselkedett.-mondtam el neki.
-Hát biztosan csak nem volt éhes.-mondta Cameron.
-Akkor miért jött be az étterembe, ha nem éhes?-furcsálltam a helyzetet.
-Hát nem tudom, lehet meggondolta magát.-mondta Cameron nekem.
-Emma is ezt mondta.-mondtam neki.
-Hát biztos ő is ezt gondolta.-mondta és elengedte a derekamat, mikor odaértünk a házhoz.
-Na mindegy. Akkor én most megyek.-mondtam neki és mintha megkönnyebbült volna és ezt észrevettem.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi csak, azon gondolkoztam, hogy ennek a pasasnak nincs köze a ti kis titkotokhoz?-kérdeztem camerontól, aki megfeszült arccal válaszolt.
-Nem, miért lenne?-mondta.
-Hát nem tudom, csak az előbb úgy megkönnyebbültél. De kérlek, ne hazudjatok nekem, mert azt nem szeretném.-mondtam neki.
-Tudom, és a multkoriért is bocsánat, mikor nem mondtuk el neked, hogy farkasok vagyunk, de ez veszélyes lenne számodra. Megoldjuk mi farkasok és minden rendben lesz. Rendben?-mondta nekem és rám mosolyogott.
-De ha nekem is közöm van hozzá, akkor el kell mondanod.-győzködtem.
-Nem, most nem.-mondta nekem.
-Rendben, de ne várjatok vele túl sokat.-mondtam.
-Rendben, jó éjt.-adott egy csókot és én is elköszöntem tőle.
-Jó éjt.-mondtam neki és bementem.

-Nem fogom annyiban hagyni ezt az ügyet. Holnap kiszedem belőlük, hogy mit titkolnak. Nekem is közöm van hozzá, és nem titkolhatják el előlem. Ha veszélyben vagyok, akkor arról nekem is tudnom kell.
Felmentem a szobába, de még nem tudtam elaludni. Folyton ez a titok járt az eszemben. Addig nem tudok elaludni, míg meg nem tudom. Lementem a földszintre és kimentem a házból. Még mindenki a nagyiék házában volt, és elindultam a házhoz.
Tudom, hogy nem kéne egyedül mennem, mert bármikor itt lehet Johnny, de nem számítottam ré. Úgyis itt vannak a közelben Cameronék. Már majdnem odaértem, mikor egy morgást hallottam. Megálltam, de aztán mentem is tovább. Megijedtem, hogy esetleg Johnny az, így gyorsítottam a tempómon, mikor újra meghallottam. Már szinte futottam, mikor megjelent előttem egy férfi. Dühösen nézett rám, és vörösek voltak a szemei. Felismertem őt. Az a férfi állt előttem, aki ma az étteremben volt és nem evett semmit. Én megálltam, és nem mozdultam. Remegtek a lábaim. Hirtelen Cameron jött ki az ajtón, és mikor meglátott minket. Rögtön odajött elém és védelmezően állt. A többiek is kijöttek és Chris odajött hozzám. Megfogta a karomat és bementünk a házba. A többiek ott maradtak és már nem tudtam mi történt. Bementünk, de a többiek nem nagyon figyeltek ránk. Chris bevitt a szobájukba és bezárta az ajtót. Én rögtön neki estem.

-Mi folyik itt? Mi történt? Nem értek semmit.-mondtam Chrisnek.
-Ha bejönnek a fiúk, mindent megtudsz.-mondta nekem.
-De mit akar tőlünk?-kérdeztem egyre kétségbe esve.
-Nem mondhatok semmit, majd ha a többiek is itt vannak.-mondta és leültetett az ágyra. Kiment a szobából és mikor visszajött egy pohár víz volt a kezében.
-Ezt idd meg, jót fog tenni.-mondta és odaadta a poharat.
-Köszönöm.-mondtam.
Megittam, és mikor letettem a poharat, bejöttek Cameronék. Rögtön felálltam és odamentem hozzá.
-Mi folyik itt? Mit akar tőlünk? Tudom, hogy köze van a titkotokhoz, el kell mondanotok.-mondtam Cameronnak aki aggódva nézett rám.
-Rendben, de először ülj le.-kérlelt és én megtettem.
-Szóval, van két rossz hírünk. Az első az, hogy a testvéred tegnap változott át farkassá.-mondta és én nem mozdultam. Néztem magam elé és meg sem moccantam.
-Ashley jól vagy?-jött oda Lucas és leült mellém.
-Mi a másik rossz hír?-kérdeztem, mert ennél rosszabb úgy se lehetne.
-Hát nem tudom, hogy elmondjam-e.-mondta Cameron.
Én mérgesen néztem rá, mikor kibökte végre.
-Az a férfi, akit az előbb láttál vámpír és téged akar megölni.-mondta egy szuszra.

-Vámpír? Vámpírok nem is léteznek.-mondtam.
-Ha farkasok léteznek akkor vámpírok is.-mondta Lucas.
-De az nem lehet, ilyen nincs. Mit akar tőlem? Én nem ártottam senkinek. Miért akar mindenki engem megölni?-fakadtam ki és elkezdtem sírni.
-Nem tudjuk még mit akar, de nem bánthat. Mi itt vagyunk és megvédünk.-mondta Cameron és leült mellém. Átölelt és én a vállán sírtam ki magam.

Hirtelen elsötétült minden és lecsukódtak a szemeim. Elaludtam, és még annyit hallottam, hogy a többiek kimennek, de valaki itt maradt mellettem. Csak pár órát aludtam, utána hirtelen kinyíltak a szemeim. Lucas volt ott mellettem.
-Szia, álomszuszék.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Szia. A többiek hol vannak?-kérdeztem, mert nem láttam őket bent a szobában.
-Kimentek, beszélgetni, de nyugodtan aludj tovább, én itt maradok és vigyázok rád.-mondta, de én már nem tudtam aludni.
-Köszi, de már nem tudok aludni. Mit akar tőlem ez a vámpír?-kérdeztem, mert nem adtam rá okot, hogy megöljön. nem csináltam semmit, mégis bántani akar.
-Nem tudjuk, csak azt mondta, hogy van nálad valami ami az övé és azt akarja megszerezni, minden áron.-mondta.
-De mit keres? Mi kellhet egy vámpírnak tőlem?-kérdeztem mert el nem tudtam képzelni.
-Nem tudjuk, de ki fogjuk deríteni.-mondta és elmosolyodott.
-Rendben.-mondtam neki és ekkor betoppantak Cameronék is.