25. fejezet

Johnny volt az. Nem hittem a szememnek. Még ide is utánam jött. Miért nem hagy már békén? Azért imádkoztam, hogy Cameron ide jöjjön végre és megmentsen, de nem jött. Nem értettem ezt az egészet. Hol van már?
A farkas csak állt ott és engem nézett. Láttam a szemében, hogy nagyon is örül neki, hogy Cameron nincs itt.
-Cameron, hol vagy már?-kiabáltam, hátha meghallja ,de semmi.
A farkas közelebb jött, és én egy lépést hátráltam.
-Ne, kérlek ne bánts.-próbáltam könyörögni neki, de nem hatotta meg, mert még egy lépést előrébb jött és én ösztönösen egyet hátraléptem.
-Tudni fogják, hogy te bántottál és ezt megbosszulják.-mondtam neki, hátha ez segít és nem kockáztat, de tévedtem.
Elkezdett szép lassan felém sétálni, és én is mentem hátrafelé. Nem néztem sehová, csak a farkast néztem. Féltem tőle. Csak mentem hátra, de hirtelen megbotlottam egy kőben és elestem. Kétségbe esve pillantottam Johnnyra, hogy mit akar most tenni, és vártam. Megállt, és csak figyelt. Már azt kívántam, hogy csak essünk túl ezen az egészen, mert nem bírtam, hogy csak ott áll és nézi ahogy szenvedek.

Közelebb jött, és én próbáltam hátrébb csúszni, de nem tudtam. Becsuktam a szememet, és vártam, de mikor nem történt semmi, kinyitottam és Cameron volt ott farkas alakban.
-Hol van Johnny? Mi történt? És te miért nem jöttél hamarabb?-zúdítottam rá a kérdéseimet, de ő nem tudott válaszolni. Elindult vissza az erdőbe, hogy visszaváltozzon, de én megállítottam.
-Ne, kérlek ne menj, ne hagyj itt egyedül.-mondtam neki, de ő csak nyugtatóan rám nézett. Egy nagyot nyeltem és ellengettem.
Egy percbe se telt mire visszajött, és megint fel akartam tenni a kérdéseket, de ő rögtön válaszolt.
-Nyugodj meg, semmi baj, elment. A falka többi tagja rám szálltak, hogy nyerjen egy kis időt, de jöttek a többiek és lerendezték őket, és én jöttem ide. Mire ideértem már elment.-mondta el nekem.
-Itt van. Hogy talált meg? Miért nem hagy már békén?-kérdeztem kétségbe esetten, mert tudtam, hogy ha itt van és megtalált, akkor nem fogja annyiban hagyni ezt a dolgot.
-Nyugodj meg, itt vagyok veled és megvédlek ha kell, és a többiek is itt lesznek, nem kell emiatt aggódnod.-jött oda hozzám és nézett bele a szemembe.
-De.., de ez nem lehet, mikor fogja ezt abbahagyni? Addig nem, míg nem kap el.-mondtam neki és hirtelen megölelt.
-Nem fog semmi történni, minden rendben lesz.-mondta nekem és egy kicsit megnyugodtam. Olyan jó érzés volt, hogy ott lehettem a karjaiban és felnéztem rá.
-Visszamegyünk?-kérdeztem tőle.
-Igen persze.-mondta nekem.

-És hogy tetszettem farkasként?-vigyorgott rám.
-Hát tudod, nem sokat láttam belőle, épp sokkot kaptam. De szívesen megnézném még.-mondtam mosolyogva.
-Hát, még láthatod.-mondta ős is mosolyogva.
Hamar visszaértünk az étterembe, és már mindenki ott volt.
-csak most érkeztem és máris bajba keveredsz?Még jó hogy itt voltam.-jött oda hozzám mosolyogva Lucas.
-Igen, még szerencse hogy itt voltál.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne veled nélkülem?-tette fel a költői kérdést.
-Hé, mi is ott voltunk ám.-mondta Chris.
-Köszi srácok, nélkületek nem tudom mi lett volna velem.-mondtam a fiúknak.
-Hát, valószínüleg most kórházban feküdnél, de mi ott voltunk.-mondta vigyorogva.
-Köszönöm, tényleg.-mondtam hálálkodva.
- Ugyan, semmiség, örültünk, hogy egy kis izgalom van az életünkben, ennyi munka után.-mondta Chris vigyorogva.
-Jó is hogy mondod, menjetek csak vissza, mert Karen nagyi nagyon mérges lesz rátok, ha nem dolgoztok.-mondta Vanessa és mindenki sóhajtott egy nagyot és elmentek.
Egyedül Lucas maradt itt velünk, mert ő még nem dolgozhat a karja miatt.
Mikor mindenki elment, neki láttunk a munkának, de nagyon lassan telt az idő. Lucas csak feltartott minket, mert be nem állt a szája, de legalább nem unatkoztunk és csak nevetni tudtunk.

Végre, mikor véget ért a munka idő, mindenki nagyon fáradtan ment haza, hogy átöltözzön. Emma velem volt végig, bár én nem hittem, hogy megtámadna akkor is amikor mindenki itt van. Vigyázott rám addig amíg Cameron értem nem jött. Vele mentünk át a másik házba, és ott már nagyiék meg is terítettek. Leültünk az asztalhoz és nekikezdtünk a vacsorának.
-Történt veletek ma valami izgalmas?-kérdezte nagyi. Mindannyian összenéztünk és egyszerre válaszoltunk.
-Nem.-mondta mindenki.
-Csak a szokásos. Takarítottunk és dolgoztunk.-mondtam neki és már nem érdeklődött tovább.
Mikor befejeztük a vacsorát, leültünk a nappaliba beszélgetni, de én már nagyon fáradt voltam, így haza akartam menni, de Cameron nem engedett.
-Nem, nem, hazakísérlek.-erősködött.
-Rendben.-adtam meg magam és elindultunk. A többieket nem nagyon zavarta, hogy elmegyünk, beszélgettek tovább.
-És hogy érzed magad?-kérdezte Cameron.
-Kicsit fáradtan, de minden rendben.-mondtam neki.
-Az jó.-mondta és elmosolyodott.
-Mi az? Min mosolyogsz?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Semmin.-mondta.
-Hát jó.-mondtam durcásan, és erre megfogta a kezemet.
-Mondtam már, hogy nagyon aranyos vagy, mikor ennyire durcás vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, de köszi a bókot.-mondtam neki már én is mosolyogva.
Sajnos hamar hazaértünk és el kellet válnunk.
-Nem leszel egyedül, nemsokára jön Emma is csak elköszön a többiektől.-mondta nekem.
-Rendben.
-Akkor jó éjt.-mondta és elengedte a kezemet.
nem akartam így elköszönni tőle, így odamentem hozzá és az arcára adtam egy puszit, és a fülébe súgtam.
-Jó éjt.-mondtam mosolyogva és bementem a házba.

Csak mosolyogni tudtam. Lezuhanyoztam gyorsan, és mikor kimentem a fürdőből már Emma ott volt.
-Szia.-mondta nekem.
-Szia.-válaszoltam én is.
-Bocsánatot szeretnék kérni azért a csókért.-kezdett bele a mondanivalójába.
-Erre most mit mondjak?-kérdeztem mert nem tudtam ezt most mire fel mondja.
-Nem tudom, csak hirtelen történt az egész, és már tudom, hogy Cameronnak te tetszel és ennél sokkal több is van köztetek.-mondta nekem.
-Hát rendben.-mondtam neki és bebújtam az ágyba.
Betoppantak Vanessáék is és Lily is megjött. Odaült az ágyamra és adott két puszit.
Még megvártam míg mindenki bebújik az ágyba és csak utána tudtam elaludni.
Olyan hajnali egy órakor hangokat hallottam kintről. Megijedtem, hogy esetleg Johnny jött vissza és éjszaka akar bántani. Felkeltem az ágyból és láttam, hogy kaviccsal dobálják az ablakot. Közelebb léptem és kinéztem az ablakon. Cameron és a többi fiú állt ott és mindenki az ablakot dobálta a kaviccsal. Kinyitottam az ablakot.
-Ti meg mit kerestek itt ilyenkor?-kérdeztem őket.
-Keltsd fel a többieket és gyertek le. Nagyon fontos.-mondta Chris.
-Rendben.-mondtam és becsuktam az ajtót.
Megijedtem, mert féltem attól, hogy ez a fontos dolog Johnnyval kapcsolatos lesz. Bár nem értettem mi köze van ennek a többieknek, de azért felköltöttem őket.
Mindenki nagyon nyűgös volt, de nagy nehezen sikerült mindenkit felkeltenem és lementünk a fiúkhoz.
-Na mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt az éjszaka közepén nem hagytok aludni mindet?-kérdeztem tőlük.
-Csak gyertek velünk és meglátjátok.
-És ezt muszály ilyenkor?-kérdezte Vanessa.
-Igen muszály.-mondta Lucas vigyorogva.
Elindultunk a fiúk után, de Cameron mellettem jött.
-Mit terveztek?-kérdeztem, mert rossz előérzetem volt.
-Nem árulok el semmit.-mondta vigyorogva.
-Hát, rendben, ahogy akarod.-mosolyodtam el.
Nagyon hideg volt itt éjszaka és nagyon fáztam is, és hírtelen Cameronon magához húzott, hogy egy kicsit felmelegítsen. Nagyon meleg volt a teste, de ennek csal örültem és hálásan néztem rá. Végig mellette mentem és nem engedett el, mikor megállt mindenki és ekkor észrevettem, hogy mit akarnak. A tónál álltak meg.
-Ugye, nem most akartok úszni?-kérdeztem Camerontól.
-Miért? csak nem félsz?-kérdezte vigyorogva.
-Nem erről van szó, csak nagyon hideg a víz.-mondtam neki.
-Hát ha csak ezen múlik.-mondta és felkapott az ölébe. A többiek már mindenki bement a vízbe.
-Légyszi tegyél le, nem akarok bemenni.-mondtam neki, de mintha meg se hallotta volna. Bement velem a vízbe és megállt a derékig érő vízben.
-Nah most milyen a víz?-kérdezte vigyorogva.
-Ha itt vagy mellettem akkor tökéletes.-mondtam neki mosolyogva.