29.fejezet

Leültem a fotelba és a többiek meg a kanapéra. Egyedül Justin állt és várta, hogy mondjak valamit.
-Rendben.-mondtam, de ők nem értették.
-Mi az hogy rendben?-kérdezte Justin.
-Itt maradhatsz te is és vigyázhatsz rá, de a többieket ne hozd ide.-mondtam neki és csak bólintott.
-Ha ennyire vigyázni akarsz rá akkor hogy hagyhatod hogy Johhny bántsa?-kérdezte Lucas Justintól.
-Nem tudtam róla, hogy bántani akarja, de tegnap elmondta az egészet, hogy meg akarja ölni és, hogy egy vámpír is üldözi. A segítségemet kérte, hogy én a bátyja vagyok és könnyebben a közelébe férkőzhetek és így könnyebben meg tudja ölni, de én nem mentem bele. Megmondtam neki, hogy nem fogok ebben neki segíteni, mert szeretem és vigyázni fogok rá.-mondta el nekünk.
-És mit mondott erre Johhny?-kérdeztem tőle.
-Hát szerinted? Rögtön átváltozott farkassá és meg akart ölni, de a többiek lefogták, így el tudtam jönni.-mondta nekünk.
-Jaj de jó akkor már téged is meg akarnak ölni.-mondta Lucas.
-Nem, engem nem ölne meg mert kellek neki.-mondta, de ezt nem értettük.
-Mihez?-kérdeztem.
-Ashley megölésében.Nélkülem ezt nem tudja elintézni.-mondta nekünk.

Nem sokáig volt itt mert Ashley nagymamája hívta, hogy segítsen neki. Mi maradtunk itt, közben Ashley bent aludt.
-És mi van ha hazudik és azért jött, hogy tényleg a közelében legyen és így Johhny bántani tudja.-kérdezte Lucas aggódva.
-Nem tudom, de tartsuk rajta a szemünket, nem bízom benne.-mondtam neki.


Ashley szemszöge


Nem tudtam aludni, állandóan csak járt az agyam és féltem. Mi van ha nem tudják elkapni? És mit akarhat ami az enyém és bármire képes lenne érte. Nem értettem de már kezdett fájni a fejem. Hirtelen meghallottam az ajtó nyitódását és összerezzenve néztem Cameronra.
-Nincs semmi baj csak én vagyok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek.-mondta nekem és odaült az ágy szélére.
-Nem tudtam aludni.-mondtam neki, mire ő megfogta a kezemet.
-Ne aggódj a vámpír miatt, el fogjuk kapni.-nyugtatgatott, de én egy cseppet sem nyugodtam meg.
-És mi van ha nem? És ha bajotok esik? Azt nem élném túl. Meg kell tudnunk, hogy mi kell neki tőlem, és akkor odaadom neki.-mondtam Cameronnak, de ő hevesen rázta a fejét.
-Erre ne is gondolj. Nem engedlek a közelébe. Majd mi megoldjuk, ne foglalkozz vele.-mondta nekem és én csak bólintottam.
-Rendben, akkor még pihenj egy kicsit.-mondta nekem és megint csak bólintottam.
-Jó éjt.-mondta nekem és adott egy puszit.

Kiment a szobából, de én nem aludtam vissza. Felkeltem és kinéztem az ablakon. Nem volt ott senki, és most kivételesen örültem neki, hogy nem őrzi az ablakomat senki. Biztosan megbeszélik, hogy találják meg a vámpírt. Itt az ideje, hogy én keressem meg és megtudjam, mi az ami ennyire kellhet neki. Óvatosan kimásztam az ablakon és apárkányon megálltam. Nagy szerencsémre pont egy fa ág volt ott előttem és arra rá tudtam lépni. Átmásztam a fára és onnan már könnyű volt lemásznom. Visszanéztem az ablakra, és megnyugodtam, hogy nem vették észre, hogy eljöttem. Elindultam az erdő felé, de fogalmam sincs, hogy merre keressem, csak mentem előre. Beértem az erdőbe és elindultam. Nem tudtam merre megyek, de tudtam, hogy mindegy mert a vámpír úgy is meg fog találni. Már nagyon bent jártam az erdőben mikor egy reccsenést hallottam. Hátrafordultam, de nem láttam semmit, így tovább akartam menni. Mikor előre néztem hirtelen ott volt. Hátraestem az ijedségtől, hogy ilyen hirtelen előttem állt. Ott ültem a földön és a szívem vadul vert. Nem tudtam hogy mit fog most csinálni de féltem tőle.
-Elég bátor vagy, hogy egyedül eljöttél ide.
-Igen tudom, de mondja meg, hogy mi kell magának és odaadom, csak utána hagyjon békén minket.-mondtam neki és egy lépést tett felém.
-Ne add itt nekem az ártatlant, pontosan tudod, hogy mi kell nekem.-mondta már mérgesebben.
-De tényleg nem tudom.-mondtam neki.
- Egy kék kő, aminek hatalmas ereje van. El se tudod képzelni mennyire. Az kell nekem és mindenféleképpen találd meg, mert nem lesz jó vége. Nagyon régóta van a te családodnál és vissza akarom kapni.
-Rendben, megkeresem.-mondtam neki, bár fogalmam nem volt róla, hogy milyen kék kő kellhet neki és hogy egyáltalán miért kell neki.

Hallottam egy reccsenést és a vámpír oldalra nézett. Én is odanéztem, de nem láttam megint semmit és mire visszanéztem volna már nem volt ott a vámpír.
Felálltam, és körülnéztem. Minden teljesen nyugodt volt.
Elindultam visszafelé, és Szerencsére nem vették észre, hogy eljöttem. Visszamásztam az ablakon és bebújtam az ágyba. Nem tudok róla, hogy nekem lenne egy kék kövem, de megkeresem mindenféleképpen.

Nem bírtam tovább feküdni, így úgy döntöttem, hogy kimegyek a fiúkhoz. Mindenki ott volt és csak ültek.
-Sziasztok.-mondtam nekik és leültem Cameron mellé.
-Szia, jót aludtál?-kérdezte tőlem Cameron.
-Igen.-hazudtam neki. Nem mondhatom meg neki, hogy találkoztam a vámpírral, mert akkor biztosan nem engedné, hogy még egyszer elmenjek hozzá. Nem szabad tudnia róla.
-Hazamegyek és lezuhanyzom. Rendben? Nemsokára jövök.-mondtam neki, de ő megállított.
-Elkísérlek.-mondta és ő is felállt.
-Rendben, gyere.-mondtam neki, mert tudtam, hogy úgyse hagyja, hogy egyedül legyek.

Átmentünk hozzánk és bementem a fürdőszobába. Cameron az ágyamon ült és ott várt rám. Olyan gyorsan ahogy csak tudtam, lezuhanyoztam, de még nem zártam el a csapot. Körülnéztem a fürdőszobában és az ékszereim között, hogy hátha ott lehet a kék kő, de nem találtam semmit. Viszont akkor nálam nem lehet.